Bőripari Szemle, 1908 (7. évfolyam, 1-24. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Bőripari Szeme A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- « K«ztyír-ipar, K«szbör, nyersbőr-, szőrmeáru, cserzőanyag is timársági melléktermékek kereskedelménel­ szaklapja. Előfizetési áraH: A belföldre­­ egész évre K. 12 Ausztriába' fél „ „ 6 Külföldre egész étire „ 16 Egyes szám ára. . 50 fillér. Szerk­esztőség és Kiadóhivatal: VII., Erzsébet­ Körut 16. sz. IVI. Kit. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a. VII- évfolyam. Hetedik évfolyam. Egy új évnek küszöbére érkeztünk. A „Bőripari Szemle“ immár a hetedik év óta van a küzdőtéren, hogy megfeleljen a reá hárult feladatoknak. Hogy mily felada­tok elé állított bennünket a sors, azt legjobban tisztelt olvasóink pártatlan ítéletére merjük bízni, akik minden­egyes alkalommal kitüntetnek minket szeretetü­kkel, bi­zalmukkal. Hova is jutottunk volna e szeretet, e bizalom nél­kül? Megállhatott volna lapunk hat hosszú éven keresz­tül, ha olvasóink szeretetével nem lettünk volna kö­rülbástyázva ? Ugy­e­bár nem. Honnét is a nagy bizalom ? Hisz 7 évvel ezelőtt alig ismert bennünket a szakma. És ma a hívek, ismerősök, no meg aztán az ellenségek egész gárdája van körülöttünk, mellettünk. Utóbbiak kezdetben mindent elkövettek, hogy létünket megakadá­lyozzák. És mégis itt vagyunk, itt leszünk, míg csak kezünkből a toll ki nem esik, küzdve a sötétben való működés ellen, melyet bajos azon időponttól kezdve folytatni, mióta itt lenni bátorkodunk. Hetedik évfolyamot ír szemlénk. Elég idő, hogy felismerje mindenki erőnket, tehetségünket és fogyatko­zásainkat egyaránt. És mégis elmondhatjuk magunkról azt az egyet, hogy fennállásunktól kezdve nem volt eset, hogy valakit személyében megbántottunk volna. Ha küzdöttünk, úgy mindig intézmények ellen küzdöttünk, amelyeket szakmánkra nézve károsnak, elavultnak és feleslegesnek véltük. És ebbeli küzdelmeink mindig jó­hiszeműséggel folytak. Ha hibáztunk egy, vagy más do­logban, készséggel beláttuk tévedésünket és nem voltunk­­következetesek abban, hogy ezt továbbra is változhatat­­lanul elkövessük, csak azért, mert restelletük megvallani az elkövetett tévedéseket. A hetedik évfolyam - már látni véljük - nem lesz reánk nézve csendes. Óriási gazdasági átalakulások­ban lesz része szakmánknak, részben a nyerstermények árcsökkenése, részben pedig a nemzetközi pénzpiac nagymérvű hullámzásai következtében. Nagy feladat elé hirdetési dijak: egész évi hirdetések legjutá­­ttyosabban számíttatnak. hirdetések petit-sora . 1 kor. Apró hirdetés minden szó k­ol. Jlyik­-tér petit sora . . 1 kor. Megjelenik havonta kétszer: 1. szám. lesz szemlénk állítva. Hisz a helyzetek kellő időben való kiszimatolása, ebből folyó következtetések helyes meder­ben való levezetése, oly súlyos feladatok, melyek nagy erkölcsi felelőség elé állítják lapunkat, tudva azt, hogy olvasóink legtöbb esetben a mi felfogásunk, a mi ítéletünk és tanácsaink után igazodnak. Garmadával fekszenek előttünk a levelek, amelyek hálásan köszönik azt, hogy vagyonukat megmentettük akkor, midőn tanácsaink folytán az 1906. év őszén a legerélyesebben intettük ama­t, olvasóinkat, kiknek ér­deke a nyersbőrpiaccal szorosan egybekapcsolvák, hogy semmi körülmények között se kössék le a nyersbőr szükségleteiket. Pedig ez időtájban alig volt nyoma a nyersbőrpiac ellanyhuló irányzatának. Nyolc héttel reá, hogy ez ügyben felszólaltunk, jöttek a nekünk minden­ben igazat adó levelek, de jöttek ám olyanoktól is, akik nem hallgattak reánk és mentek olyanok után, kiknek érdekük volt az egész 1907. évet előre lekötni. És hány olyat ismerünk, kik szaklapot mégsem járatnak. Akik bizonyos gyűlölettel vannak eltelve a szaksajtó működése iránt. Természetesen, ezek alig le­hetnek értelmes emberek, mert ma már szaklap nélkül nem lehet el sem az iparos, sem a kereskedő, sem a nagyvállalkozó. A szaklap ma olyan fontos tényező, mint pld. a timáriparosnál a falikés, amelynek segítségével a bőröket egyenletes vastagságúvá teszik. Pedig hányan vannak szakmánkban olyanok, kiknek ferde gondolkozás­módját , akárcsak a cserzésben levő bőröket a szellemi fülokés segélyével egyenletletessé kellene tenni, hogy egyik szélsőségtől a másikba ne essenek bele. Ezek szinte röstellik a szaklapot kezükbe venni, mert abban a boldog tudatban leledzenek, hogy csak az ő észjárásuk lehet a leghelyesebb, legbölcsebb. Ha aztán végre a posta egy-két ingyenes mutatványszámot kéz­besít az ipsének, akkor önmaga előtt szégyen­ bevallani, hogy mégis az ő nagy eszén már rég túljárt a világ, hogy az elavult tanai oda valók, hova a rozsdás bárd. A lomtárba. És ezek miatt nem tud meghalni a múlt nem tud megszületni a jövő. Ezek miatt megvan mé. Felelős szerkesztő­, hűvös JAkign. Budapest 1908. január hó 1. i cki/skA *s

Next