Bőripari Szemle, 1921 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
b. oldal, igyekszünk tehát üzleti tudósításainkat hasznot hozóan olvasóink elé juttatni! Szemlénkben tehát minden szakágazat megtalálja az események hű leírását. Mindenki csak hasznára fordíthatja tehát ezeket a tudósításokat, jóllehet, hogy ezek mindenekelőtt bőriparunk szemszögletéből olvasandók, illetve bírálandók el. Mert mi a bőriparunk szervei vagyunk és kívánunk maradni. Ez azonban korántsem hozza magával, hogy a kereskedelem érdekeinek védelmében ellankadjunk ! Hisz pont a mögöttünk tudott évnek minden harcát a kereskedelem szabadságáért vívtuk meg! Jól tudjuk, hogy kereskedelem nélkül a gazdasági élet vérkeringése legott megszűnik és minden organismusnak meg kell bénulnia, mely valaha is a kereskedelemmel állott összeköttetésben. Mindazonáltal valljuk, hogy a timáripar érdekeinek felkarolása, istápolása elsőrendű feladat, melynek elhanyagolása beleütköznék bőrkereskedelmünk és egyébb rokon szakágazatnak vitális érdekeibe! Ha tehát timáriparunkat erőteljes tényezőnek akarjuk tudni, szükséges, hogy annak érdekeit is erőteljesen mozdítsuk elő. Hacsak nem akarjuk — mint sokan — hogy ez iparágazat a takácsipar sorsára jusson. A huszadik évfolyamban is leszünk tehát a kik voltunk és maradunk akik vagyunk: bőriparunk egyetemes érdekeinek őrzői, védelmezői. Előfizetőinkhez ! A munkabérek emelkedése hónapok óta újabb és újabb terhet ró lapunkra. Legutóbb december elején emelte fel a nyomda a lap előállítási költségeit és további áremelkedést helyezett januárra kilátásba. A jelentékeny mértékben növekedett terhek arra kényszerítenek bennünket, hogy azoknak legalább egy részét előfizetőinkre és hirdetőinkre hárítsuk át. Ez oknál fogva kénytelenek vagyunk lapunk előfizetési diját 1921. január 1-től kezdődőleg magánosoknak és cégeknek évi 200 koronára, részvénytársaságoknak, szövetkezeteknek stb. 300 kp, ______ _____ Az uj kurzus. Mint a sötétben a fénycsóva, úgy hatott Hegedűs Lóránt nagybeszéde, melyet december hó 20-án a nemzetgyűlés színe előtt mondott. Két évnek kínos bizonytalansága után, az ország immár tisztán látja a helyzetet. Látja, mitől kell tartania, és mitől nem kell tartania. Látja, hogy az új kurzus mélyen belenyúl az ország dolgozó társadalmának zsebébe, de ennek ellenében megadja a legszélesebb alapon nyugvó munka lehetőségét. Minden kereskedő, iparos, gazda ceruzával a kezében könnyen kiszámíthatja ezután, mit és mennyit kell az államnak leadnia és aszerint igyekszik e leadásokat munkával megkeresni. A régi kurzus — mint Hegedűs Lóránt megmondotta — csak ijesztegetéssel operált, bizonytalanná téve ezáltal az egész közgazdasági életet. Folyton folyvást a nagy mumussal, a vagyonadóval lettünk ijesztve és kiderült, hogy a pénzügyminisztérium egyetlen asztalfiókjában sem találták meg az erre vonatkozó törvénytervezetet. Hogy ez ijesztgetés következtében hány milliárdnyi érték csempésződött ki a külföldre, kitűnik abból a körülményből, hogy maga a pénzügyi hatóság 500 milliónyi értékű valutát szedett el a csempészek zsebeiből ! Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter nemcsak mélyen belenyúl zsebeinkbe, de egyben módot is nyújt arra vonatkozóan, hogy dolgozhassunk. Mindenekelőtt szabaddá tette a devizaforgalmat, tehát minden kereskedő, iparos és vállalkozó szabadon, minden külön engedelem nélkül teljesítheti külföldi fizetéseit és nem kell előbb okmányilag bizonyítani, vájjon az átutalt összeg ellenében tényleg fennáll-e a külföldi tartozás. Ez az első fénysugár ebben a nagy sötétségben. A másik, hogy a szabadsér-így azonban csak nagy tartalékok fölött rendelkezők képesek pontosan megfelelni kötelességeiknek. Már az iskolában nevelném az ifjúságot a pontosság szeretetére és meg vagyok győződve, hogy ez esetben a helyzet megjavulna. A pontatlan, legtöbb esetben hanyag fizetőről, aki tiszta képet kíván alkotni, tegyen pld. bármely szaklap kiadóhivatalához kirándulást. Itt látni fogja, hogy ezer előfizető közül alig akad száz olyan, aki pontosan kiegyenlítené tartozását. Két-háromszor is kell szétküldeni a felszólítólevelek ezreit, míg valahára a lapkiadóhivatal követeléséhez jut. Hogy a portó, nyomtatvány, a mai viszonyok mellett nehéz ezresekbe kerül, azt csak mellékesen kívánjuk érinteni. A legtöbb embert leginkább zsebórájának mikéntjéről lehet meg- és felismerni. Kinek órája percnyi pontossággal jár, akinek óráját gondos ápolás jellemzi, lehetetlen, hogy barátja volna rendetlenségnek, a hanyagságnak, a pontatlanságnak. Nem hiszem, van-e még kultúrország, hol a pontosság erénye oly mélyen volna az emberek öntudatába bevésve, mint a német emberekében. Ott percnyi pontossággal dolgoznak az emberek. Megtörtént egy utazóval, hogy egy órára ígérte volt mintaböröndjeit bemutatni. Mivelhogy az utazó, mondd és irdd, öt perccel két TÁRCA Elmélkedések. ii. Olvastam Cicerónak mesterműveit a kötelességről és a barátságról, de mindennél szívesebben olvastam volna tőle valamit a pontosságról is. Arról, ami a legtöbb emberben itt minálunk nincsen meg. Ha itt nálunk a legtöbb iparos vagy kereskedő ígéri, hogy holnapután d. u. 4 órakor kikötött időben és helyen megjelen, mérget merek rá venni, hogy vagy három órával később, vagy egyáltalában nem fog megjelenni. Sokkal felületesebbek vagyunk, semhogy pontosak tudnánk lenni. Pontosak csak pénzünk behajtása körül vagyunk. És amellett irgalmatlanok és kíméletlenek. Ezért már sokan siratják jó vevőközönségüket, kik a zord eljárás következtében üzletüknek hátat fordítottak. Elvégre megkívánhatjuk, hogy ügyfeleink pontosan tegyenek eleget vállalt tösztségeiknek, de ugyanakkor jó példával előljárva, mi is pontosak. Igaz, ez nagy dolog. Ha a vevőkk is pontosan tennének eleget vállalt fizetésekességeiknek, ez esetben tán mindkét félnek könnyen esnek a határidőhöz kötött fizetések pontos teljesítése. BŐRIPARI SZEMLE 1921. január 1. zónára felemelni és a hirdetési árszabályokat megfelelően korigálni. Kérjük, előfizetőinket szíveskedjenek ezt tudomásul venni. A kiadóhivatal.