Bőripari Szemle, 1927 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1927-01-01 / 1. szám
FÉLÉVI ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre_______Pengő 8— Ausztriába______ Shiring 9 — Cseh-Szlovákiába_cs. K 60— Jugoszláviába _dinár 120'— Romániába____ lei 300'— Németországba _Gmk. 8'— Egyéb külföldre _svájci fr. 12'— Szerkesztőség és kiadóhivatal : VL. TERÉZ-KÖRÚT 25. SZ. Magyar Kir. Postatakarékpénztár számla 16376. sz. a Telefon T 104—66 Gg* Egyesületek, Intézetek és kávéházak félévi előfizetési dija 10.— pengő Értekezések, Ismertetések nonpareille-soronként: 24 fillér XXVI.évfolyam. Budapest, 1927. január 1.1. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egész évi hirdetések legjutányosabban számíttatnak. Hirdetések petit-sora 60 fillér Apróhirdetés minden szó 40 , Nyilt-tér petit-sora . 60 MEGJELENIK MINDEN HÓNAP 1-én és 15-én. Egyes szám ára 80 fillér Felelős szerkesztő és kiadó: HŰVÖS JAKAB Sürgönyeim : DISTICUS Bőripari Szeme. A bőrgyártás, a tímár-, bőráru-, cipő- és kertyeipar, készbőr, nyersbőr, szőrmeáru, cserzőanyag és tímársági melléktermékek kereskedelmének szaklapja. Mai számunkhoz mellékelten megjelent a „BŐRTECHNIKA“ műszaki és tudományos folyóirat 1-fő száma, melyet előfizetőink díjtalanul kapnak. A magyar bőripar gazdasági problémái. Irta: Dr. Morvay Oszkár a Magyar Bőriparosok Országos Szövetségének ügyvezető titkára. Az úgynevezett szanálási válság, az összeomlások és üzembeszüntetések kora, amely a pénzérték stabilizálásával és a gazdasági látszatkonjunktúra letűnésével minden szakmában szükségképen bekövetkezett, a bőriparban immár befejezettnek tekinthető. Örömmel és némi büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a szanálási válság iparunkban aránylag csekély megrázkódtatással járt. A háború előtt már fennállott, az ország talajában gyökerező bőrgyárak kellő időben és bölcs előrelátással felismerték azt a helyzetet, amelybe a magyar bőripar az ország megcsonkítása folytán került és üzemeik okszerű korlátozásával alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz. A közép- és kisvállalatok sem estek abba a hibába, hogy az inflációs korszakban erejükön túl terjeszkedtek volna és nagyban-egészben megtartották pozíciójukat akkor is, amikor a rendkívüli konjunktúra megszűnése után termelésük értékesítésével egy gazdaságilag elgyengült, szűk fogyasztási területre szorultak. A túlméretezés egészségtelen következményei csak azoknál az ephemer életű vállalatoknál jelentkeztek, amelyeknek keletkezése a látszatkonjuktúrára volt alapítva, de minthogy ezek a vállalatok nem voltak nagyobb terjedelműek, megszűnésük majdnem fájdalom nélkül ment végbe. Általában mondhatjuk, hogy az a szolid, reális szellem, amely iparunkat a múltban mindenkor jellemezte, kiállotta a tűzpróbát azokban a válságos időkben is, melyekben a vállalatok és existenciák összeomlása más gazdasági ágazatokban katasztrofális méreteket öltött. A magyar bőripar jövő alakulása, főleg két gazdasági probléma megoldásától függ. Az egyik : a nyersbőr beszerzésének, nemzetközi problémája, a másik : külkereskedelmi politikánk iránya. Minden ellentétes beállítással szemben meg kell állapítani, hogy azok a nyersbőrkiviteli korlátozásk, amelyek ma Magyarországon és a legtöbb európai államban fennállanak, nem szolgálják a magyar bőripar érdekét. A nyersbőrkiviteli korlátozások megszűnése abba a helyzetbe hozná bőriparunkat, hogy nyersanyagszükségletét a külföldön jutányosabban és jobb minőségben fedezhetné. Ennek az álláspontjának a magyar bőripar érdeképviselete minden kétséget kizáró módon kifejezést adott akkor, amikor a Nemzetközi Timáregyesülés (International Council of Tanners, Internationale Gerbervereinigung) felhívására készségét fejezte ki arra, hogy részt vesz a nyersbőrforgalom felszabadítása tárgyában Bécsbe egybehívandó nemzetközi konferecián és határozottan a nyersbőrforgalom felszabadítása mellett foglalt állást. A tervbe vett nemzetközi konferencia Csehország és Ausztria kívánságára halasztódott el minden komoly indok nélkül, ami talán elegendő annak a bizonyítására, hogy nem a magyar bőripar a forgalom felszabadításának kerékkötője és hogy legalább is az említett két ország bőripara jobban érzi magát a kiviteli tilalom árnyékában, nyilván azért, mert annak révén nyersanyagszükségletét előnyösebben elégítheti ki. A vámpolitikai helyzetet tekintve, állandóan súlyos félreértésekkel találkozunk. A beállítás — legalább a hangulatkeltő napisajtóban rendszerint az, hogy az autonóm vámtarifa révén a magyar bőripar a fogyasztóközönség hátrányára előnyhöz jutott. Mintha a magyar bőripar szabta volna meg a magyar kormány kereskedelmi politikáját és mintha a magyar állam külkereskedelmi politikája nem volna a többi államok kereskedelmi politikájának függvénye! Mintha bőriparunk prosperitásának és termelési lehetőségeinek csakugyan az felelne meg, hogy