Búvár, 1942 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
összeköttetést a várkápolna függőkertjéhez felvezető díszlépcsőt környező díszes térségre, amely folyosó mindkét oldalán ugyanolyan kőpados, félköríves ikerfülkék vannak, mint a főépület falán. Ezek a sarkaikon letompított félkörívek, a tartópilléreikkel és gyámköveikkel együtt a kései román és a korai gót stílus határán állanak. Lehet, hogy átalakítást is végeztek rajtuk, mint azon a félköríves, hatalmas kőkapun, amely a földszinti helyiségből a hegy sziklájába vájt barlangba vezet és amelyre egészen eredeti és kezdetleges kísérlet igyekezett csúcsíves jelleget vésni. A pillérek mindenesetre feltűnő hasonlóságot mutatnak a kassai úgynevezett Rákóczi-ház napjainkban (1941) kibontott földszinti pilléreivel. A közel 6 méter magas csarnokfolyosó mennyezetét csúcsíves hálóboltozat hordozta, a túlfinomodott legkésőbbi gót ízlés ritka szép alkotása, amelynek a főépület falában és az omladék között nagy menynyiségben maradtak meg — sokszor egész épségben is — mélyen tagolt, karcsú ívbordái és ívkötegei, változatos gyám- és zárókövei, szövevényes szerkesztésű bordakeresztezései. Belőlük a nagy művészi hatású boltozat képe teljesen rekonstruálható. Kora kétségtelenül Mátyás királyra vall és tervezőjét alighanem a magyar Kamancsi János pálos rendfőnökben kell keresnünk, aki a gótikus építészet hírneves mestere volt és egykori feljegyzések szerint Visegrádon is huzamosan dolgozott, mielőtt a kolozsvári minorita templom építését megkezdette. Lehet, hogy a budai születésű Kassai István mestert is meghallgatták, aki Mátyás királynak szintén nagynevű építésze volt és kassai, bártfai, szepesmegyei alkotásaival a magyar gótika legnagyobb művészévé emelkedett. A nagyszerű boltozat puha (talán a pestmegyei Tök községből származó) homokkőből készült, amelynek porózus felületét áttetsző, vékony mázzal vonták be, úgy hogy az itt-ott ma is meglévő hófehér vakolat hátteréből, mint fényesre csiszolt elefántcsontremek tündöklőit elő. A szakértők részére különleges érdekkel bírnak a boltozati kövek csatlakozó felületén látható, sokszor, — például az ívkötegeknél, — különösen szövevényes eredeti rajzok, amelyek a tervező által követett arányos rendszert és egyúttal a kőfaragó számára adott utasítást ma is világosan szemléltetik. Feltűnő, hogy a gótikus boltozat ívrendszere teljesen független a főépület falában alatta végighúzódó félköríves ikerfülkék beosztásától. Egy-egy gyámkő egészen szabálytalanul vág bele az alatta lévő félkörív szegélykövébe és egy helyi sem nyugszik pontosan a félkörívek pillérei, vagy gyámkövei felett. A csarnokfolyosó vastag udvari falát, amelynek maradványai csak 50—150 centiméternyi váltakozó magasságban állanak, mind a négy oldalán egy-egy díszes ajtó törte át, ezenkívül a hosszabb oldalain 4—4, a keskenyebbeken 3—3 ablak ; mindegyik a 120 méter szélességével és magasívelésével bőven adta a világosságot. A maradványokon a kései gótika jellegzetes vonásai. Az ajtókeretek különösen finom tagolásúak. Csavart lábazatokból nőnek ki rajtuk az egymástól 10 centiméternyire álló 3 centiméter átmérőjű oszlopkarók. Elpusztult fejezetük'* felett a díszítés ujjnyi keskeny pálcikákká ala A díszudvar ajtókeretének a rózsája. Schulek J. fényképe A szökőkút medencetáljának töredékei.Schulek J.fényképe