Búvár, 1944 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1944-09-01 / 9. szám

A FÖLD ÉS AZ ÉLET TÖRTÉNETE II. A KÖZÉPKOR ÉS AZ ÚJKOR Irta szalai tibor A Föld középkorát három korszakra tagoljuk. Ezek : a triász, a jura és a kréta.­­ A triász-korszakot Németországban három emeletre osztották, innen kapta nevét. A jura-korszakot a Jura-hegység­ről nevezték el. A kréta-korszak neve a La Manche-csatorna és a Ke­leti-tenger nyugati partvidékén elő­forduló kőzettől, az írókrétától ered. Az írókréta csaknem teljesen egysejtű álla­tok héjából van. A középkor felviradását a harmadik hegy­­hegységképződés megindulása jelzi. A múlt­ban már megismert események újra lepereg­nek. A triászban ismét kialakul a barázda­rendszer. Jól látjuk ennek egy részét a hatal­mas északi és déli szárazföld között. A barázda­rendszer eleinte mélyült és szélesedett, leg­nagyobb mélységét és szélességét a jura-kréta határán érte el. Ekkor indul meg a mai lánc­hegység (például Alpok, Kárpátok) kiemel­kedése. A szárazföldek, a táblák víz alá kerül­nek, beltengerek jönnek létre. A szárazföldek urai, a hüllők menekülnek az előnyomuló víz elől vagy alkalmazkodnak az új viszonyok­hoz. Alkalmazkodnak és átalakulnak vízi állatokká, halszerűvé válnak. Hosszúra nyúlt lapátszerű végtagjaikkal ügyesen szelték új életelemüket, a tengert. A hattyúnyakú gyíkok (Plesiosaurus) ott úszkáltak a fürge halgyíkok (Ichthyosaurus) mellett. A bajor­­országi Holzb­aden fekete palái számos hal­­gyíkmaradványt őriznek. A m­ai Fekete­tengerhez hasonló tenger hullámzott itt ebben az időben. A mélyebb szintekben állatok a nagy só- és kénhidrogén-tartalom miatt nem élhettek meg. A tenger felsőbb rétegeiben élő állatok hullái ide süllyedtek. Itt kérgezte be tetemeiket az aprószemű, fekete iszap. A hüllők másik csoportja a menekülés útját a levegőben kereste. Ezek meghódí­tották a levegőt, kialakultak a repülő hüllők. Hatalmas szárnyaikkal mesebeli sárkányok­ként uralták a levegőt. A Rhamphorhynchus ragadozó fogazatot viselt. A legnagyobb repülő gyík a Pteranodon ingens volt. Kiter­jesztett repülőhártyájának átmérője elérte a 8 métert, nagyobb tehát korunk leghatal­masabb repülő madaránál, az Albatrosznál, melynek szárnyátmérője 6 méter. A hüllőkből alakult ki az első madár, az Archaeopteryx és az Archaeornis. Becses maradványaik Solnhofen híres palabányájá­ból kerültek elő. A litografikus pala sárgal­­­lapú képeskönyvének egyik lapján alussza örök álmát az ősmadár fogazott csőrével, hosszú farkával. Dicsősége nem tartott soká, faja kipusztult. Az újkor madárvilága más ágból sarjadt. A solnhofeni palákból eddig 600 állatfaj maradványát írták le. Kérészek, medúzák, rákok, kagylók, lábasfejűek, halak, gyíkok ezer meg ezer példányát találták meg. A Gyrodus nevű vértes hal is ott úszkált Soln­hofen lagúnájában. Váza porcos. A csontos halak fejlődése a jura-kréta határán indul meg. A szárazföldi hüllők között vannak olya­nok is, melyek hatalmas méreteket értek el. Vannak köztük 20—22 méter nagyságúak is. A Tyrannosaurus 20 méter hosszú­, félelmetes ragadozó volt. Két erős hátsó lábára ágas­kodva járt,elülső végtagjai elcsenevészesedtek. A két lábon futó növényevő Igauanodon Belgiumból került elő. Hossza 10, magassága 5 méter volt. Két alakja ismeretes. Ezeket külön fajnak tartották, míg a kiváló magyar természettudós, Nopcsa Ferenc báró ki nem mutatta, hogy csak ivari különbségekről van szó ; a kisebb termetűek hímek, a nagyobbak nőstények. Amint a jelenkorban megvan az ivari kétalakúság, csakúgy a földtörténeti múltban is megvolt. A hatalmas méretű hüllők az ősvilág ször­nyetegei, noha jelentős méreteket értek el, mégsem vezetnek nagyság tekintetében. Nap­jaink legnagyobb állatja, a kékbálna nagyobb a 22 méteres Diplodocusnál, a legnagyobb hüllőnél. A hatalmas méretű hüllők mellett meg­emlékezünk a törpe hüllőkről is. Az erdélyi hüllők, melyek a Dinosaur­usok közé tartoz­nak, törpe alakok voltak. Ezek közül való a Struthiosaurus is. A szigeteken lakó állatok sok esetben törpék maradnak vagy óriássá nőnek. Erdély krétakorú mocsaraiban, erdei­ben páfrányfélék, a tisztásokon pálmák dísz­lettek. A tisztáson látható pálma a Jurányia hemiflabellata, a magyar Tuzson botanikus által felfedezett és magyar tudósról, Jurányi­ról elnevezett őspálma. Ez a növényzet nedves, illetőleg meleg éghajlatra utal. Ezt a vidéket vulkáni hamu borította el. A vulkáni hamu vált az innen származó ősnövények herbáriu­mává. A krétakorszak végén Erdély ősgyíkjai sem kerülték el sorsukat, kihaltak.­­ Az élet nagy szabályozói, a hegységképző­­dések­ minden lény létét egységesen irányítják. Megváltoztatják a vizek és szárazföldek egy­máshoz való helyzetét, az éghajlatot, a tenger sótartalmát, a hőmérséklet, a csapadék­­viszonyokat. Ezek a változások megbontják az élettani kapcsolatokat. Elég, ha egy tényező kiesik a sorból, máris az egész rend­szer megváltozik. A hüllők kihalásának köz­vetlen okai, legalább is részben ilyen váltó-

Next