Czipész Szaklap, 1920 (23. évfolyam, 1-17. szám)
1920-01-01 / 1. szám
XXIII. évfolyam Budapest környéke, Szentendre, 1920. január szám. :Sz a MAGYARORSZÁGI CZIPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉIPESEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én divat- és szabás melléklettel. A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. Arany-érem: Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. Előfizetési dijak: Egy évre ... 60 kor. Fél évre . . 30 „ Egyes szám ára 2 K 50 f Külföldre egész évre ICO IC Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetések ára 20 kor. minL Nyilt-téri közlemény 40 kor. 20 petit-sorig. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF czipészipari szaktanító .apold Jósáéi Ezüst érem, Budapest Kiadóhivatal: SZENTENDRE István u. 266. sz. Az Országos Czipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Czipész-, Csizmadia és Papucskészítő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Tispesti Ipartestületi Czipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola“ hivatalos lapja. Munkatársak : Krazsof János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos czipészek Irányelvek a jövőre. — Újévi beköszöntő. — Lapunk — minden dicsekvés nélkül mondhatjuk — becsületesen éslegjobb tudással igyekezett mindig, a békében és az idők utóbbi nagy forgatagában, a cipőipar érdekeit nemcsak képviselni, hanem előbbre is vinni. Ezen az álláspontunkon azt tartjuk, hogy a vezérfáklyát most is kezünkben tartanunk és meg kell világítanunk az utat és módokat, amelyeket nekünk, illetve a czipésziparosságnak mélyreható éberséggel meg kell figyelnünk, hogy érdekeink érvényesülhessenek. Legkiválóbb törekvésünknek annak kell lennie, hogy a czipészipar azokat a közgazdasági előnyöket, melyeket az utóbbi idők számára juttattak, nemcsak megtarthassa, hanem még fejleszthesse. Egyik szaktársunk, Krazsói János a régi országházban megtartott czipésznagygyűlésen azt mondotta, hogy a czipészek megszerzett tőkéikkel okosan bánjanak. A vagyoni értékek mindig biztos alapot nyújtanak a boldogulásra, létünk biztosítására. Ezt az alapigazságot egy perezre se téveszszük el szemünk elől. Ha ennek az igazságnak fénysugarai által megvilágított úton haladunk, a czipészipar nem kerül a régi kátyúba, nem fog a lekicsinyelt iparágak színvonalát a lesüllyedni, megtartja az utóbbi nehéz időkben józan számítással megszerzett jelentőségét, sőt súlya, tekintélye még emelkedni is fog. Ebből a most jelzett alapelvből mintegy önként következik egy másik, amely ugyancsak kiváló jelentőségű. Ez a másik: a hitelkérdés fontossága. Gróf Széchényi István a nagy közgazdasági érzékkel és tudással bíró korabeli magyar Hitel czímű munkájában rámutatott a magán- és közforgalomban való óriási ható erejére, mi mégis azt állítjuk, hogy a közeljövőben iparostársaink nagyobb mértékben se maguk részére ne vegyék igénybe a hitelt, és még kevésbé nyújtsák azt megrendelőidnek. A háborús időkben a közönség — úgyszólván — egészen elszokott a hiteltől s közeljövőben jó ideig nem is próbálják a hitelre való dolgoztatást. Czipésztársaink tehát — amennyire lehetséges — ne is részesítsék megrendelőiket a hitel kedvezményében. Zavarokat ne támaszszunk a hitel nyújtásával. Gondoljuk meg, hogy a hitel elburjánzásával a múltban iparunk igen sokat károsodott, sőt — mi több — a nagymértékű hitelezés rontott meg bennünket annyira, hogy a czipész lealacsonyosodásának és súlytalanságának legfőbb oka éppen a hitel volt. Amíg a papírhiány tart lesz ily kisebbített terjedelmű a lapunk!