Czukrászok Lapja, 1934 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-27 / 1-2. szám

4. oldal. CUKRÁSZOK LAPJA mig csak örülünk, ezért szeretnénk, ha egyénisé­géről egy kis tájékoztatást kapnánk. Hogy a kontárkérdésről is tárgyaltak, helyesen tették. Nem lehet róla eleget tárgyalni. Kár, hogy nem tájékoztatnak bennünket arról, hogy szak­mánk érdekében milyen javaslatokat tettek? Tárgyaltak a cukorkaüzletek záróra-meghosz­­szabbításáról is, amely a referátum szerint va­lószínűleg rövidesen dűlőre jut. Hogy erre vo­natkozó felfogásukat miért nem hozhatják nyil­vánosságra, egy kicsit nem értjük. Sokkal meg­nyugtatóbb lett volna, ha a tudósításban azt ol­vastuk volna, hogy a küldöttség teljesen érdek­telennek jelenti ki iparunkat e kérdésben akkor, ha azzal egyidejűleg a cukrászipart a fagylalt­­készítéssel együtt visszaadják a cukrásziparnak. Ha a cukrászsüteményt (és egyben fagylaltot) árusító üzleteket intézményesen beszüntetik. Ha a zárórameghosszabbítást kapó cukorkaüzletek kizárólag csak cukorkát árusíthatnak. Ha az ilyeneken felüliek közül egy sem kaphat záróra­meghosszabbítást, a cukrásziparosokat kivéve. Ilyen intézményes biztosítékok mellett érdektele­nek vagyunk, minden más esetben a leghatáro­zottabban elleneznünk kell a kért zárórameghosz­­szabbítást, mert ez csak fokozná az iparunkba hátsó ajtókon beözönlő idegenek szörnyű pusztí­tásait .. . Ilyen világos állásfoglalásról szeret­tünk volna hírt kapni. A beszámoló semmi kon­krétumról sem számol be, beéri azzal, hogy „a vezetőség megnyugtathatja lelkiismeretét, hogy amit emberileg meg lehetett t­enni a szakma jobb sorsa érdekében, azt megtette“. Bármily fontos is az, hogy a vezetőségnek ne legyen lelkiism­e­­retfurdalása, úgy véljük, hogy valami kis ered­­тёпзé többet érne ennél. .. . őszintén meg kell itt mondanunk, nagyon helytelenítjük, hogy a cukorkaüzletek zárórája kérdésével az eljáró küldöttségben Rajna kar­társ is részt vesz. Mindenki úgy űzi iparát, úgy viszi üzletét, ahogy akarja. Távol áll tőlünk, hogy abba beleszóljunk. Ama köztudomású tény mellett, hogy a cukrászsüteményt árusító cukor­­kásüzleteknek egyik legfőbb sütemény- és fagy­laltszállítója éppen Rajna kartárs úr, jobb sze­­retnők, ha az ilyen küldöttségben csak teljesen érdektelen kartársakat látnánk, mert azok részé­ről inkább várhatjuk azt a határozottságot, ame­lyet az ügy megkíván. Rajna kartársat egyéni intaktsága ellenére is, épp oly nem szívesen lát­juk az ilyen küldöttségben, mint ahogy a leg­határozottabb formában tiltakoznánk az, ellen is, hogy — éppen a hivatkozott ténykörülménynél fogva — Rajna kartárs pl. az ipartestületi szék­nél kapna bármily szerepet. . . A szakma jobb sorsa érdekében egyébként akadna még egy és más sürgős teendője a veze­tőségnek. Tessék elhinni, hogy az új ipartestületi tör­vény nem azért létesítette az ipartestületi széket, a munkaügyi bizottságot stb.-it, hogy éppencsak hogy legyen, hanem mert feladatkörük igen fon­tos. A legtöbb ipartestületben már egy év óta működnek. Nálunk — bár egy egész év állott rendelkezésre — csak az utolsó percében, 1933 november 16-ára hívták össze az alapszabály­­módosító közgyűlést, holott tudták, hogy az évi közgyűlést az új alapszabályok szerint legkésőbb február végéig kell megtartani. Ha már így kés­lekedtek, miért nem járt el a küldöttség a pol­gármester úrnál is, hogy az új alapszabály meg­erősítését — miután annak tartalma sem tör­vénybe, sem rendeletbe nem ütközik — meg­sürgesse? A rendkívüli közgyűlés elhatározta, hogy a jegyzői állást egész napos elfoglaltsággal rend­szeresíti. Miért késlekedik ezzel is a vezetőség? Miért nem írta vagy írja ki erre az állásra a­ pá­lyázatot, hogy mire az alapszabályok visszaér­keznek, a pályázatok befussanak és a legalakal­­masabb pályázóval az állás mielőbb betölthető legyen? Láthatják, hogy az iroda felülvizsgálata alkalmával, a hatóságok részéről támasztott kí­vánalmak is indokolják ezt, de indokolja ezt fő­ként az a körülmény, hogy az eddigi napi 2 órai adminisztráción kívül parancsoló szükségesség az, hogy az ezer bajjal küzdő kézműiparos nap­közben bármikor felkereshesse az ipartestületet és ott ügyes-bajos dolgában támogatást nyerjen. Ideje, hogy életet vigyenek be az Ipartestületbe! Hradek Ede, fővárosi cukrászmester. A Szombathelyi szakosztály a következő felhívást küldötte szét a Cukrászszakosztályoknak 3—1934. szám. A tek. Cukrász és Mézeskalácsos Szakosztálynak! Kérjük, szíveskedjék minket tájékoztatni arról, hogy fennáll-e önöknél a tisztiorvosi hivatal ál­tal kiadott azon rendelkezés, hogy kirakodó cu­korkakereskedők és hasonló cukornemű árusítók sátraikban csak üveg alatt elhelyezve kínálhatják áruikat eladásra. Milyen formában hajtják végre önöknél az eset­leges ilyen intézkedéseket. Kédésünket azzal indo­koljuk, hogy az itteni városi tisztiorvos az egész­ségügyi rendelet végrehajtásához ragaszkodni akar és közös megbeszélésen kívánja az ügyet rendezni. Ezen elhatározása a szakosztály fellebbezésén alapul, mert a karácsonyi kirakodások alkalmá­val mézeskalácsos szaktársainkat kihágás címén akarták bü­nteni, mert áruik nem voltak üveg alatt elhelyezve. Válaszukat a szombathelyi cukrász-mézeskalá­­csos szakosztály nevében köszönettel várva, ma­radtam kiváló tisztelettel Szombathely, 1934 január 18. Heinz, elnök.

Next