Czukrászok Lapja, 1934 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-27 / 1-2. szám
4. oldal. CUKRÁSZOK LAPJA mig csak örülünk, ezért szeretnénk, ha egyéniségéről egy kis tájékoztatást kapnánk. Hogy a kontárkérdésről is tárgyaltak, helyesen tették. Nem lehet róla eleget tárgyalni. Kár, hogy nem tájékoztatnak bennünket arról, hogy szakmánk érdekében milyen javaslatokat tettek? Tárgyaltak a cukorkaüzletek záróra-meghoszszabbításáról is, amely a referátum szerint valószínűleg rövidesen dűlőre jut. Hogy erre vonatkozó felfogásukat miért nem hozhatják nyilvánosságra, egy kicsit nem értjük. Sokkal megnyugtatóbb lett volna, ha a tudósításban azt olvastuk volna, hogy a küldöttség teljesen érdektelennek jelenti ki iparunkat e kérdésben akkor, ha azzal egyidejűleg a cukrászipart a fagylaltkészítéssel együtt visszaadják a cukrásziparnak. Ha a cukrászsüteményt (és egyben fagylaltot) árusító üzleteket intézményesen beszüntetik. Ha a zárórameghosszabbítást kapó cukorkaüzletek kizárólag csak cukorkát árusíthatnak. Ha az ilyeneken felüliek közül egy sem kaphat zárórameghosszabbítást, a cukrásziparosokat kivéve. Ilyen intézményes biztosítékok mellett érdektelenek vagyunk, minden más esetben a leghatározottabban elleneznünk kell a kért zárórameghoszszabbítást, mert ez csak fokozná az iparunkba hátsó ajtókon beözönlő idegenek szörnyű pusztításait .. . Ilyen világos állásfoglalásról szerettünk volna hírt kapni. A beszámoló semmi konkrétumról sem számol be, beéri azzal, hogy „a vezetőség megnyugtathatja lelkiismeretét, hogy amit emberileg meg lehetett tenni a szakma jobb sorsa érdekében, azt megtette“. Bármily fontos is az, hogy a vezetőségnek ne legyen lelkiismeretfurdalása, úgy véljük, hogy valami kis eredтёпзé többet érne ennél. .. . őszintén meg kell itt mondanunk, nagyon helytelenítjük, hogy a cukorkaüzletek zárórája kérdésével az eljáró küldöttségben Rajna kartárs is részt vesz. Mindenki úgy űzi iparát, úgy viszi üzletét, ahogy akarja. Távol áll tőlünk, hogy abba beleszóljunk. Ama köztudomású tény mellett, hogy a cukrászsüteményt árusító cukorkásüzleteknek egyik legfőbb sütemény- és fagylaltszállítója éppen Rajna kartárs úr, jobb szeretnők, ha az ilyen küldöttségben csak teljesen érdektelen kartársakat látnánk, mert azok részéről inkább várhatjuk azt a határozottságot, amelyet az ügy megkíván. Rajna kartársat egyéni intaktsága ellenére is, épp oly nem szívesen látjuk az ilyen küldöttségben, mint ahogy a leghatározottabb formában tiltakoznánk az, ellen is, hogy — éppen a hivatkozott ténykörülménynél fogva — Rajna kartárs pl. az ipartestületi széknél kapna bármily szerepet. . . A szakma jobb sorsa érdekében egyébként akadna még egy és más sürgős teendője a vezetőségnek. Tessék elhinni, hogy az új ipartestületi törvény nem azért létesítette az ipartestületi széket, a munkaügyi bizottságot stb.-it, hogy éppencsak hogy legyen, hanem mert feladatkörük igen fontos. A legtöbb ipartestületben már egy év óta működnek. Nálunk — bár egy egész év állott rendelkezésre — csak az utolsó percében, 1933 november 16-ára hívták össze az alapszabálymódosító közgyűlést, holott tudták, hogy az évi közgyűlést az új alapszabályok szerint legkésőbb február végéig kell megtartani. Ha már így késlekedtek, miért nem járt el a küldöttség a polgármester úrnál is, hogy az új alapszabály megerősítését — miután annak tartalma sem törvénybe, sem rendeletbe nem ütközik — megsürgesse? A rendkívüli közgyűlés elhatározta, hogy a jegyzői állást egész napos elfoglaltsággal rendszeresíti. Miért késlekedik ezzel is a vezetőség? Miért nem írta vagy írja ki erre az állásra a pályázatot, hogy mire az alapszabályok visszaérkeznek, a pályázatok befussanak és a legalakalmasabb pályázóval az állás mielőbb betölthető legyen? Láthatják, hogy az iroda felülvizsgálata alkalmával, a hatóságok részéről támasztott kívánalmak is indokolják ezt, de indokolja ezt főként az a körülmény, hogy az eddigi napi 2 órai adminisztráción kívül parancsoló szükségesség az, hogy az ezer bajjal küzdő kézműiparos napközben bármikor felkereshesse az ipartestületet és ott ügyes-bajos dolgában támogatást nyerjen. Ideje, hogy életet vigyenek be az Ipartestületbe! Hradek Ede, fővárosi cukrászmester. A Szombathelyi szakosztály a következő felhívást küldötte szét a Cukrászszakosztályoknak 3—1934. szám. A tek. Cukrász és Mézeskalácsos Szakosztálynak! Kérjük, szíveskedjék minket tájékoztatni arról, hogy fennáll-e önöknél a tisztiorvosi hivatal által kiadott azon rendelkezés, hogy kirakodó cukorkakereskedők és hasonló cukornemű árusítók sátraikban csak üveg alatt elhelyezve kínálhatják áruikat eladásra. Milyen formában hajtják végre önöknél az esetleges ilyen intézkedéseket. Kédésünket azzal indokoljuk, hogy az itteni városi tisztiorvos az egészségügyi rendelet végrehajtásához ragaszkodni akar és közös megbeszélésen kívánja az ügyet rendezni. Ezen elhatározása a szakosztály fellebbezésén alapul, mert a karácsonyi kirakodások alkalmával mézeskalácsos szaktársainkat kihágás címén akarták bünteni, mert áruik nem voltak üveg alatt elhelyezve. Válaszukat a szombathelyi cukrász-mézeskalácsos szakosztály nevében köszönettel várva, maradtam kiváló tisztelettel Szombathely, 1934 január 18. Heinz, elnök.