Drogista Közlöny, 1905. március-december (2. évfolyam, 3-12. szám)
1905-03-15 / 3. szám
2 1905 DROGISTA KÖZLÖNY A hamisítás könnyen észrevehető, ha 10 gr. Heliotropin, 50 gr. Natr. bisulfid oldattal vizfürdőn hevítve, ezen anyagot Aetherrel keverjük és száraz filteren keresztül eresztjük, az esetleges visszamaradt anyag mutatja a hamisítást, épp úgy hamisítva lesz a Cumarin Antifebrinnel, mely hamisítás következőképen állapítható meg: ha megfőzünk 1 gr. Cumarint, 01 Add. hydrochloricummal és 02 gr. Add. Carbolicummal és egy kevés Solut. Calc. Chloratummal; ha ezen vegyülék vörös vagy indigókék árnyalatot vesz fel, akkor okvetlen hamisítás forog fenn Antifebrinre vonatkozólag. Igen kitűnő Heliotrope extráit előállítható a következőképen: 100 gr. Tubarózsa pomádé kivonat, 50 gr. Jázmin pomádé kivonat, 10 gr. Heliotropin cryst., 15 gr. Cumarin cryst. és 832 gr. Spiritus vini. A fent említett Isosafrol mesterségesen safrolból készíttetik, mely a sassafras olajnak illő alkatrésze; nagyban kámforolajból készül és általában a szappan készítésnél a zsiradékszagot fedi. A Safrol a kámfor egyes alkatrészének filtrálás által elkülönített kámforolajból készült productum. Isosafrol pedig a következőképen készül: 100 gr. Safrol, 250 gr. Kali hydrat, és 1 liter 94% alcoholt 2 órán át hevítjük és az alcoholt elpárologtatjuk, végre Kali chloricum fölött szárítjuk. Heliotropin hideg vízben alig oldható, meleg vízben olajos folyadékká válik, mely a vizen úszik, alcoholban, aetherben és aethericus olajokban könnyen oldható. A Heliotropin cumarin hozzátétele által nagyon emelődik és nagyon kellemes illatot ad, ha Petitgrain Bergamot és citromolajjal vegyítjük némi részben, ezáltal a Heliotropin illata nagyban emelődik és kellemesebbé válik. Az illó-olajok-, balzsamok- és gyantákról. Irta: Korizsánszky Ottó. ELSŐ FEJEZET. Illó-olajok. Az illó-olajok leginkább kellemes, de mindig aromás szagú folyadékok, amelyek közül a legtöbb közönséges hőmérsékleten is higan folyó. Azok, amelyek nem folyós halmazállapotúak, könnyen azzá tehetők hőfokuk emelése által. Mint nevük is mutatja, valamennyi illő és ezért minden további felbomlás nélkül deszíflálhatók. Ettől a tulajdonságuktól nyerték nevüket is, hogy ez által is meg lehessen őket különböztetni a zsíros olajoktól, amelyekkel egyébiránt rokontulajdonságuk nincsen. A legtöbb könnyebb a víznél, miért is annak felszínén úsznak. A víz nehezen oldja, azonban ízüket és illatjukat átveszi. Aetherben, alkoholban, továbbá chloroformban, szénkénegben és zsíros olajokban oldódnak. Ők maguk több növényi szövetnek oldói. Meggyújthatók és kormozó lánggal égnek. Friss állapotban a legtöbb színtelen, bizonyos idő elteltével azonban sárgás színűre festődnek. Igen kevés azoknak a száma, amelyeknek eredetileg is van színe. Levegővel érintkezve, sőt némelyik már a fénysugár behatására is megsűrűsödik és egy nyúlós vagy egészen szilárd tömeget képez, ez a gyanta. Az illóolajok ugyanis többféle szerves vegyületeknek egymással való kapcsolódásai, amely kapcsolódások azonban főképpen külső- és fizikai tulajdonságaikban rejlik. A gyanta képződése tehát nem más, mint az illóolaj terpenének egyesülése a levegő oxygénjével vagyis a terpen oxydálása. A terpenek pedig az illóolajoknak egyik fent említett része, amely Cio Híg képletnek felel meg. Kémiai alkatuk szerint megkülönböztetünk oxygénmentes, oxygén tartalmú és kéntartalmú illó-olajokat. Az illó-olajok, amint őket a növényi részekből nyerjük, tisztátalanok és leggyakrabban egy oxygénmentes és egy oxygéntartalmú olaj képezi őket, amely részek egymástól lepárlás útján el is különíthetők. Ha az illó-olajok hőmérsékét csökkentjük, akkor rendesen kiválik egy kristályos szerkezetű rész, amit stearophennek nevezünk. Mig a higfolyósan maradó rész elophennek. Mindkettőnek szerkezete némely illő-olajnál ugyanaz, míg másoknál különféle. A legtöbb illő-olajat a növényvilág köréből nyerjük. S az illető illó-olaj rendesen ugyanolyan szagú, mint az illető növény vagy annak az a része, amelyből nyertük. Ez különben érthető, mivel tudnunk kell, hogy a növény illatát éppen az illó-olaj kölcsönzi. Főképpen a Labiaták, Umbetiferák, Piperaceák és Conciferák családjába tartozó növények nagyon gazdagok illő-olajban. Az utolsó családba tartozóak nagymennyiségű kéntartalmú illő-olajat szolgáltatnak. Azonban nemcsak a növényország, hanem az állat-, sőt ásványország is szolgáltat illó-olajat, de természetesen már sokkal kevesebb mennyiségben. Nem minden illó-olaj fordul elő már mint ilyen a természetben, némelyik csak bizonyos erjedési processus útján lesz azzá. (Alább erre még rátérek.) A legegyszerűbb mód, amely szerint az illóolajokat nyerjük s amely egyszersmind a legelterjedtebb is az, hogy az illó-olajat tartalmazó növényi részt a kettősaljú lepárló-üstbe tesszük, reá öntünk vizet és egyszerűen lepárologtatjuk. Így ugyan a vízgőzzel együtt átdesztillál az illó-olaj is, de azt azután mesterséges úton elválasztjuk a víztől. Némelyik illóolajat puszta sajtolásútján nyerjük, míg azokat, amelyek gyantával keverve fordulnak elő, borszeszszel vagy aetherrel kivonjuk előbb és azután azt lepárologtatjuk. Tekintettel arra, hogy az illóolajok ára meglehetős nagy, nagyon óvatosaknak kell lennünk, hogy vájjon valódi, nem hamisított illóolajat kapunk-e. Leginkább olyan anyagokkal hamisítják, amelyekben jól oldódnak, így borszeszszel, zsíros olajjal, szénkéneggel, petroleum aetherrel, chlorophormmal, benzollal, sőt ritkán vízzel és kevésbbé finom aetherikus olajokkal is. Egyike a legjobb meghatározási módoknak az, amely szerint megtudjuk, hogy mivel van hamisítva az illó-olaj, a következő: Az illó-olaj párlatát liquor kalii acetic oldatába vezetjük, amelyet aether kémcsőbe helyeztünk, ha az aetherikus olaj vízzel, borszeszszel van hamisítva, akkor a liquor kalii acetid térfogata növekszik, míg az esetleg benne levő chloroform vagy szénkéneg leülepedik. Petroleum aether és benzol pedig a tetején úszik. Ha zsíros olajjal van fertőzve, akkor a hozzáadott 1—2 csepp borszesztől megzavarodik. Hogy idegen aetherikus olaj van-e közte, azt úgy tudhatjuk meg, hogy egy pohár meleg vízbe cseppentünk a vizsgálandó olajból, miáltal is az — hőfoka magasabbra emeltetvén — elillan s igy szaga jól érezhető, mitől is könnyen meghatározható annak tisztasága. Az illóolajokat csoportosíthatjuk az előbb említett módon vagyis alkatrészük szerint, meg aztán a szerint