Élelmezési ipar, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

1952: a MITE feladatok előtt FÜLÖP TA­MÁS Visszatekintve az 1951. évre, megállapíthat­juk, hogy népgazdaságunk nagy lépést tett a szo­cializmus felé vivő úton és eleget tett a­­békeharc­ból reá háruló feladatnak. Élelmezési iparunk is teljesítette e feladatok­ból a neki jutó részt, de ha figyelemmel kísértük a Statisztikai Hivatal tervteljesítési közleményeit, meg kell állapítanunk, hogy időnként lemaradá­sok is mutatkoztak, s különösen sok hiányosság tűnik elő, ha a globális számok mögött a terv­­szerűséget, az egyes cikkek teljesítését, ezenkívül a dekádok teljesítését, az időbeni megoszlást, az egyenlő terhelést figyeljük. Az élelmezési ipar eredményeihez kétség kívül hozzájárult a MITE is, a maga munkájával, s nem túlzunk, ha a MITE súlyának, tekintélyé­nek komoly növekedéséről beszélünk az elmúlt esztendőben. Megállapíthatjuk azt, hogy a MITE szerves részévé vált az élelmezési iparnak, amit legjobban az bizonyít, hogy szerte az iparban ismerik, szeretik a MITE-t, a dolgozók problémá­kat vetnek fel a MITE felé, ötletekkel segítik munkáját, az elnökség és a szakosztályok vezető­ségei pedig megfelelő kapcsolatokat tartva, széleskörű munkaterveket készítettek és hajtottak végre. Hiba lenne azonban, ha a MITE munkájának csak pozitív oldalait néznénk, ha részt kérnénk az élelmezési ipar eredményeiből, de szó nélkül mennénk el fogyatékosságai, hiányosságai mellett. Azt is előre kell bocsátanunk, hogy élelme­zési iparunk fogyatékosságai és a MITE munká­jának hiányosságai azonos forrásból fakadnak, csak megjelenési formájuk más. Mi is ez a közös forrás? Legjobb kifejezés talán, ha bizonyos »befelé fordulás«-nak nevezzük, s ez alatt az ipar vezető dolgozóinak, gazdasági vezetőinek, mérnökeinek és kutatóinak szűk szak­mai keretek között való mozgását értjük, ami nem általános jelenség ugyan, de többé-kevésbbé valamennyien hiányosságaink közé sorolhatjuk. Élesen és határozottan nem igen vetődik fel ez a kérdés, de a MITE elnökségi üléseinek jegy­zőkönyvei, az egyes szakosztályok munkatervei, pl. a II. MITE-konferencia előadásai is bizonyít­ják, hogy fennáll ez a hiányosság, mert egy-két­ szakosztály kivételével, valamennyi kizárólag műszaki problémák megoldásán fáradozik, esetleg átlép a nyersanyagkérdés területére is, de ezen túl nem igen merészkedik. Igaz az, hogy a MITE, mint a Műszaki Tudo­mányos Egyesületek Szövetségének tagja, vég­eredményben műszaki tudományos egyesület, nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül azokat a körülményeket, melyek a mezőgazdasági ipart a többi iparágaktól megkülönböztetik, nevezetesen: az idényjellegűséget, a romlandó nyersanyagok­kal folyó munkát és elsősorban a nyersanyag­­bázisban végbemenő változásokat szocialista át­alakulásunk folyamán, ezzel egyidejűleg a szük­ségletek eddigi és előrelátható változásait. A II. MITE-konferencián irányt kaptunk további munkánkhoz, ahol Nagy Imre el­vtárs élel­mezési miniszter úgy vetette fel a kérdést, hogy »A mezőgazdasági ipar tudományos problematikája elsődlegesen és alapjában nem műszaki, hanem közgazdasági probléma és hogy a kérdést nemcsak műszaki, hanem közgazdasági tudományos szempontból is vizsgálni kell.­ Tenni kell ezt azért, mert csak a szűk szak­mai keretekből kiemelkedve, s a mezőgazdasági ipar tudományos problémakörét a marxista köz­­gazdaságtan széles alapjaira helyezve kapunk nagy távlatokat és helyes tájékozódást az átme­neti szakasz sajátos és bonyolult viszonyai kö­zött, csak így tudjuk helyesen meghatározni, hová és merre fejlődjön mezőgazdasági iparunk, annak egyik, vagy másik ága. Hogy mennyire a közgazdasági problémák az elsődlegesek, s hogy a műszaki problémákat mennyire ezek hozzák felszínre, ennek szemlélte­tésére egy most lejátszódott esetet szeretnék fel­hozni. A Magyar Tudományos Akadémia ünnepi hetén Krausz József szaktársunk előadásában el­hangzott »furfurol-gyártás kérdését« a hozzá­szólók, nagy része közgazdasági szempontból vizs­gálta, a műanyagipar fejlődésén a kenőanyag­problémán, stb.-n keresztül világítva meg a fur­furol-gyártás megoldásának problémáját. Lényegében ehhez hasonló módon jelentkez­nek a mezőgazdasági ipar összes többi problémái is, kezdve a cukorrépa termeltetéstől a munkaerő­­kérdésen keresztül egészen a készétel gyártásig, s ezek kapcsán merülnek fel a műszaki kérdések is. A nyersanyagbázis megváltozása és az export­­lehetőségekben és szükségletekben, a hazai ipar újabb igényeiben és a fogyasztók, a dolgozó nép szükségleteiben, életszínvonalában beállott és előttük álló változások azok, melyek az élelme­zési iparok műszaki problémáit is előidézik, s nem végezhet és ezért nem végzett a MITE tel­jes munkát, ha az egyes kérdéseket nem így vizs­gálja, hanem részletkérdések megoldására ap­rózza el magát.­ ­ Élelmezés Ipari 1. sz.

Next