Élelmezési ipar, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

ahol n a törésmutató, s az anyag sűrűsége ugyan­azon a hőfokon. A törőképesség állandóságából következik, hogy n és s között szoros és egyér­telmű összefüggés áll fenn. Ebből le lehet vezetni a törésmutató hőfoktényezőjét, ahol a az anyag tágulási együtthatója. A törés­mutató változása tehát az anyag tágulási együtt­hatójával arányos. Folyadékoknak hőokozta tágulása tetemes, azért ezeknél a törésmutató is erősen változik, mégpedig a hőmérséklet egy C-fokkal való emel­kedésének 20° C körül a víz törésmutatója 0,06, vizes cukoroldatoké 0,06—0,08 Bx-fokkal, más (szerves) folyadékoké 0,18—0,40 Bx fokkal csök­ken. Az ellenőrző folyadékok alkalmazásának egyik feltétele tehát, hogy a folyadék és a mű­szer azonos hőmérsékletét pontosan ismerjük, másrészt a folyadék törésmutatójának a hőmér­séklettel való változása, illetőleg célszerűen a folyadéknak törésmutató­ görbéje is meg legyen adva az ipari laboratóriumokban előforduló hő­mérsékleti határok között. Az alsó alappont (»nullapont«) meghatározását lepárolt vízzel a nemzetközi hőfokhelyesbítési táblázat minden to­vábbi nélkül lehetségessé teszi. A mérsékelt égöv alatti területen való hasz­nálatra készített refraktométerek skálája a 20,0 C° alaphőmérsékletre vonatkozó nemzetközi tö­résmutató-táblázaton alapszik és minden olyan mérést, amely ettől eltérő hőmérsékleten történt, a helyesbítő táblázat segítségével helyesbíteni kell. Ez a­­táblázat természetesen csak a vízre és vizes cukoroldatokra érvényes helyesbítéseket tartalmazza. Az egy Brix-fokra eső törésmutató-változás a skála különböző helyein: 0 Bx körül 0,00145 40 Bx körül 0,0020 80 Bx körül 0,0026. Eb­ből következik, hogy 0,1 Bx pontossághoz a tö­résmutatót legalább négy tizedes számjegy pon­tossággal ismerni kell, de 25 Bx alatt célszerű, ha öt tizedesig ismerjük. A nemzetközi törésmutató-­ táblázat 0 és 24 Bx között 5­ tizedesjegyű, 25 Bx­­től fölfelé pedig 4 tizedesjegyű; az Egységes Cu­korvizsgálati Módszerek Nemzetközi Bizottságá­nak 1949. évi brüsszeli tanácskozásán javaslat hangzott el, hogy az egész törésmutató-tábláza­tot 5 tizedes pontossággal határozzák meg és adják ki (3). A hőfokhelyesbítési táblázat század Bx-fokokat tartalmaz, de ezeket tizedekre kell ke­rekíteni, amikor nincs szükség különösebb pon­tosságra. A refraktométeren való mérések pon­tosságát kifogástalan hőmérsékletmérés és állan­dósítás által néhány század Bx-re lehet fokozni,­­ha legalább 10 leolvasást végzünk. Hitelesítésre alkalmas anyagok A szilárd anyagok közül hitelesítésre csakis izotróp testek, tehát üvegek vagy a szabályos kristályrendszerbe tartozó egykristályok használ­hatók. A tekintetbejövő határok (1,33 és 1,52) között azonban alig találunk néhány ilyen anya­got: fluorit­rin — 1,4339 megfelel 56,4 Bx-nek timsó · 1,4456 megfelel 61,7 Bx-nek Ezekkel tehát csak a skálának 56 Bx fölötti te­rületét ellenőrizhetjük. Azonban a timsók nagyon­­ puhák, könnyen kopnak és sérülnek, továbbá mint vízben oldható anyagok, a kézzel való fogdosás­­tól, vagy nedves levegőn, homályossá válnak. A kvarcüveg nagy keménysége miatt könnyen meg­karcolja a műszer mérőprizmáját. Az analcim, mint minden zeolit, víztartalmát a környezet ha­tására könnyen változtatja és ezért törésmutatója sem­­állandó. Ezen ugyan lehetne segíteni azáltal, hogy használat előtt bizonyos ideig páratelt le­vegőben tartjuk, de a zeolitok a víz helyébe más folyadékokat és gázokat (higany, alkohol, CO2, NH3­­stb.) is fölvehetnek és így a brómnaftalin­­nal való elszennyeződés is lehetséges, amitől a törésmutatója teljesen bizonytalanná válik. Ma­rad a fluorit, amellyel a skála egy pontját lehet ellenőrizni. • Amint látjuk, a szilárd testek kevéssé alkal­masak a cukorrefraktométer ellenőrzésére. Folya­dékokat régóta használnak erre a célra. Bár a vi­zes oldatok törésmutatója tetszés szerint beállít­ható, ilyen oldatok összetétele és törésmutatója az elpárolgás folytán nem tekinthető állandónak. Legfeljebb telített oldatok jöhetnek tekintetbe, amelyekben az oldott a­nyag fölöslege por alak­jában van jelen, tehát a refraktométerben való­ esetleges fölmelegedéstől vagy lehűléstől sem válnék telítetlenné vagy túltelítetté. A telítettség olya­n egyértelmű állapot, amelynél min­den hő­fokhoz meghatározott összetétel, ill. törésmutató tartozik. Erre a célra olyan vegyületek alkalma­sak, amelyek nagy tisztaságban könnyen besze­rezhetők és oldhatóságuk a hőmérséklettől ke­véssé függ, az üveget és fémeket nem támadják meg, oldatuk bomlás nélkül eltartható. Ilyen anyagok keresése és kipróbálása a jövő feladata. Igen alkalmasaknak látszanak azok a szer­ves vegyületek, amelyek 10 és 40 C° között csepp­folyósak, törésmutatójuk 1,34 és 1,52 közé esik, színszórásuk nem túl nagy. Olyan folyadékok, amelyek nem egységes összetételűek, hanem két vagy több alkotórész elegyei, nem jöhetnek te­kintetbe, mert alkatrészeik aránya változékony, sőt használat közben különbözőképpen párologva, a mérést bizonytalanná is teszik. További köve­telmény, hogy vegyileg hatástalanok legyenek az üvegre és fémekre, ne legyenek hajlamosak az el­változásra (oxidálódás, tautomer vagy izomer­át- dn _ dn ds _ r­* + n? — 2 dt ds dt 6 n ammóniumtimsó= 1,4594 megfelel 67,6 Bx-nek kvarcüveg = 1,458 megfelel 67,4 Bx-nek anal­im­a 1,487 megfelel 78,8 Bx-nek

Next