Élelmezési ipar, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1953-05-01 / 5. szám
Élelmezési Ipar VII. évf. (1953), 5. sz. 165 Műanyagok gazdaságossága. Végül néhány adatot szeretnék közölni a műanyagok gazdaságosságáról. Sajnos hazai számok nem álltak rendelkezésre, ezért külföldi példákra kellett szorítkoznom. 50 méteres csővezeték költségei 2"-os csőből, melyben 2 szelep és 7 ív van Vákuumelőtét. költségei A tartály átmérője 500 mm, hossza 600 mm, domború fenekekkel és 4 csonkkal Fentiekből is kitűnik, hogy a műanyagok használata az élelmiszeriparban is nemcsak anyagtakarékosságot, de mindenképpen gazdaságosságot növelő tényező és jelentősége egyre növekszik. A közölt ismertetésből az is világos, hogy itt egyrészt a műanyagok felhasználásának, másrészt a vegyipari készülék-építésnek új fejezetével állunk szemben, mely egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Mint már említettem, a jelentőség kettős: az egyik az eddig használt, nehezen beszerezhető nemesfémanyagok kiküszöbölése. A másik az eddig kellőképpen meg nem oldott korróziós kérdések megnyugtató megoldása. E téren még sok tudományos, felvilágosító és tanító munkára van szükség, hogy az ismeretlentől való idegenkedést legyőzzük és a technikának e korszerű segítőeszközét használatba vegyük. Kiterjedt adat- és tapasztalatgyűjtést kell szervezni az egyes műanyagok, különféle körülmények közötti viselkedéseiről. A műanyagok megmunkálására és alakítására vonatkozó tapasztalatokat szintén össze kell gyűjteni és tanfolyamok tartásával a megfelelő szakemberek képzését a jövő feladatául kell kitűzni. Szerk. anyag Falvastagság mm Anyagköltség Munkabér összesen DM V4A ...........................4 1,750.465.-2.215.Páncélozott ólom 10 2,960.-830.-3.790,Gumizott vas.........4 870.-810.-1.680,Oppanobélésű cső2 680.-850.-1.530,PVC...........................4 840.-370.-1.210,Szerk. anyag Falvastagság mm Anyagköltség Munkabér összesen DM V4A...........................5 528.-200.-728.PVC........................... 10 252.-160.-412. NYERSANYAGELLÁTÁS A konzervipar nyersanyagellátása KOVÁCS LÁSZLÓ Az ötéves terv döntően megnövelte a konzervipar jelentőségét a szocializmust építő népgazdaságunkban. Amíg a felszabadulás előtti rendszer ipara a mai méretekhez képest igen kis mennyiségekkel, ötletszerűen végezte gyártási feladatát, az alkalomszerűen beszerezhető nyersanyagokból, addig a szocialista iparnak nagy mennyiségekben, tervben előírt fajta- és minőség-megosztás szerint kell gyártania jó minőségű készítményeket az egyre növekvő belföldi és exportigények kielégítésére. Ez a döntő változás megköveteli azt, hogy az ipar nyersanyagellátásában is olyan fordulat következzék be, ami ennek a feladatnak teljesítéséhez az ipart hozzásegíti. A tervek maradéktalan teljesítésének elsőrendű követelménye az, hogy az ipar ütemezetten, megfelelő mennyiségű és főleg megfelelő minőségű nyersanyagot kapjon. Ezt már nem lehet többé a piac ingadozásától függővé tenni, hanem tervszerűen kell biztosítani. Ennek három módja van, éspedig: először: a termelőszövetkezetekkel, állami gazdaságokkal és az egyénileg dolgozó parasztokkal kötött termelési, illetőleg szállítási szerződések alapján, másodszor: a saját kezelésben lévő, úgynevezett célgazdaságokban történő termeléssel és csak harmadszor: egész kis részben a belföldi piac feleslegeiből. A kapitalista gazdálkodásban is kötöttek termelési szerződéseket, aminek azonban csak az egyik félre volt kötelező hatálya, mert egy jó termés esetén a vállalatoknak módjukban volt jogtalan, vagy csak részben jogos kifogásokkal a termelők nyakán hagyni a nyersanyagot, vagy pedig a termelők szorult helyzetét kihasználva, mélyen a termelési önköltség alatt venni át termékeiket, hogy minél nagyobb hasznot tudjanak biztosítani maguknak. A mezőgazdaság szocialista fejlődése kezdetén a probléma inkább a másik oldalról jelentkezett és a termelők tekintették a megkötött szerződéseket csak egyoldalú hatályúnak és csábítva a szabadpiac magasabb áraitól, nem szállították be időben a konzervgyáraknak leszerződött ter- (