Élelmezési ipar, 1953 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1953-05-01 / 5. szám

Élelmezési Ipar VII. évf. (1953), 5. sz. 165 Műanyagok gazdaságossága. Végül néhány adatot szeretnék közölni a műanyagok gazdaságosságáról. Sajnos hazai számok nem álltak rendelkezésre, ezért külföldi példákra kellett szorítkoznom. 50 méteres csővezeték költségei 2"-os csőből, melyben 2 szelep és 7 ív van Vákuumelőtét. költségei A tartály átmérője 500 mm, hossza 600 mm, domború fenekekkel és 4 csonkkal Fentiekből is kitűnik, hogy a műanyagok használata az élelmiszeriparban is nemcsak anyagtakarékosságot, de mindenképpen gazda­ságosságot növelő tényező és jelentősége egyre növekszik. A közölt ismertetésből az is világos, hogy itt egyrészt a műanyagok felhasználásának, más­részt a vegyipari készülék-építésnek új fejezeté­vel állunk szemben, mely egyre nagyobb jelen­tőségre tesz szert. Mint már említettem, a jelentőség kettős: az egyik az eddig használt, nehezen beszerezhető nemesfémanyagok kiküszöbölése. A másik az eddig kellőképpen meg­ nem oldott korróziós kér­dések megnyugtató megoldása. E téren még sok tudományos, felvilágosító és tanító munkára van szükség, hogy az­ ismeretlentől való idegenkedést legyőzzük és a technikának e korszerű segítőesz­közét használatba vegyük. Kiterjedt adat- és tapasztalatgyűjtést kell szervezni az egyes műanyagok, különféle körül­mények közötti viselkedéseiről. A műanyagok megmunkálására és alakítására vonatkozó ta­pasztalatokat szintén össze kell gyűjteni és tan­folyamok tartásával a megfelelő szakemberek képzését a jövő feladatául kell kitűzni. Szerk. anyag Fal­vastag­ság mm Anyag­költség Munkabér összesen DM V4A ...........................4 1,750.­465.-2.215.­Páncélozott ólom 10 2,960.-830.-3.790,­Gumizott vas.........4 870.-810.-1.680,­Oppano­bélésű cső2 680.-850.-1.530,­PVC...........................4 840.-370.-1.210,­Szerk. anyag Fal­vastagság mm Anyag­költség Munkabér összesen DM V4A...........................5 528.-200.-728.­PVC........................... 10 252.-160.-412.­ NYERSANYAGELLÁTÁS A konzervipar nyersanyagellátása KOVÁCS LÁSZLÓ Az ötéves terv döntően megnövelte a kon­zervipar jelentőségét a szocializmust építő nép­gazdaságunkban. Amíg a felszabadulás előtti rendszer ipara a mai méretekhez képest igen kis mennyiségekkel, ötletszerűen végezte gyártási feladatát, az alkalomszerűen beszerezhető nyers­anyagokból, addig a szocialista iparnak nagy mennyiségekben, tervben előírt fajta- és minő­ség-megosztás szerint kell gyártania jó minőségű készítményeket az egyre növekvő belföldi és ex­portigények kielégítésére. Ez a döntő változás megköveteli azt, hogy az ipar nyersanyagellátásában is olyan fordulat következzék be, ami ennek a feladatnak teljesíté­séhez az ipart hozzásegíti. A tervek maradéktalan teljesítésének első­rendű követelménye az, hogy az ipar ütemezet­ten, megfelelő mennyiségű és főleg­ megfelelő minőségű nyersanyagot kapjon. Ezt már nem le­het többé a piac ingadozásától függővé tenni, ha­nem tervszerűen kell biztosítani. Ennek három módja van, éspedig: először: a termelőszövetkezetekkel, állami­­ gazdaságokkal és az egyénileg dolgozó parasz­tokkal kötött termelési, illetőleg szállítási szerző­dések alapján, másodszor: a saját kezelésben lévő, úgyne­vezett célgazdaságokban történő termeléssel és csak harmadszor: egész kis részben a bel­földi piac feleslegeiből. A kapitalista gazdálkodásban is kötöttek ter­melési szerződéseket, aminek azonban csak az egyik félre volt kötelező hatálya, mert egy jó ter­més esetén a vállalatoknak módjukban volt jog­talan, vagy csak részben jogos kifogásokkal a termelők nyakán hagyni a nyersanyagot, vagy pedig a termelők szorult helyzetét kihasználva, mélyen a termelési önköltség alatt venni át ter­mékeiket, hogy minél nagyobb hasznot tudjanak biztosítani maguknak. A mezőgazdaság szocialista fejlődése­ kez­detén a probléma inkább a másik oldalról jelent­kezett és a termelők tekintették a megkötött szer­ződéseket csak egyoldalú hatályúnak és csábítva a szabadpiac magasabb áraitól, nem szállították be időben a konzervgyáraknak leszerződött ter- (

Next