Az Épitési Ipar, 1877 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1877-04-22 / 16. szám
327 AZ ÉPÍTÉSI ipar ben a külsőleg alkalmazott kézi darukkal a padlásra is. Azonkívül vannak a perion alatt a pinceablakok előtt aknák alkalmazva úgy, hogy az alagút elzárása mellett — árvíz esetében — mégis könnyen a pincébe lehessen szállítani az árukat. Helyes gondolat a padlásokat minden raktárpárnál egy híddal összekötni, nemkülönben dicséretet érdemel a közút befedezése is, miáltal ott is áruk — ideiglenesen — raktározhatók. A gépészeti felszerelés (gőzdaruk, emelőgép stb.) általában véve megfelelő. II. sz. terv: A szállítás és rakodás elvben ugyanazon módon történhetnék, mint az I. sz.-nál, ha a gépészeti felszerelés megfelelne, hanem egyrészt a kisebb kézi daruk száma aránytalanul nagy, míg a pincéből való emelésre belső berendezés nincs tervezve; azonkívül a város felől jövő vágányok száma sem elégséges. Az alagutak száma sokra van véve, ugyanis 3-ra. III. sz. terv. Itt is általában véve ugyanaz áll a szállításra nézve, mint amit az előbbiről mondottunk, mivel a gépészeti felszerelésnél javaslatba hozott eszközök részben kis számúak (a gőzdaruk), részben egészen hiányoznak (kézidaruk), vagy végre szerkezetük és számuknál fogva nem felelnek meg a célnak (két daruhid tíz raktár számára). V. sz. terv. Leginkább a II. sz. tervhez hasonlít, csakhogy még az ott felhozottakon kívül a kézidaruk száma is csekély. Mint a mondottakból kitűnik, a belső és külső gépészeti felszerelés, valamint a közlekedésre nézve e sorrend volna javasolható : I, II, V és III. A harmadik tényezőt az összehasonlításra nézve képezi a szerkezet, és itt is az előbbi pontnál követett eljárást tartjuk szem előtt. I. sz. terv. Az alapozás a helyi viszonyoknak tökéletesen megfelelő módon (?) fa cölöp csoporton elhelyezett gerendarácscsal terveztetik, melyre falazott oszlopok állíttatnak és ívek által összekötve az alap vázát képezik. Igen gondosan van az alagút árvíz elleni elzárására egy erős kapu és egy gerendafal közvetítésével tervezve, s az ezek közti tér agyaggal (avagy homok- és trágyával) kitöltve, tökéletesen vízmentes elzárást képez. Kevésbbé célszerű a földszint-menyezet, valamint a fedélszék szerkezete, az alkalmazott anyag — fa — miatt; másrészt ezen hátrány némileg ellensúlyozva van azáltal, hogy a pincétől a fedél gerincéig téglafalak szolgálnak a szakaszok elkülönítésére. Ép úgy a csarnoktető szerkezetét sem lehet, az anyag nem helyes combinatiója folytán — mely szerint a fő alkatrész fa, ellenben a mellékrészek mind vasból készülnek — szerencsésnek mondani. II. sz. terv. Az alapozás egy T. m. vastag betonréteggel, mint tervező képzelte, tekintettel az épitési hely talajának rész minőségére (iszap és szeméthordalék) nem elégséges (?) s e miatt is a pince vizmentesítésére szolgáló második betonréteg sem célszerű. Az előbbi tervezetnél felhozottak szerint a fa még terjedelmesebb alkalmazását itt is helytelennek kell mondanunk, mert ilyformán az egész raktárban nincsen egyetlen tűzbiztos hely sem, mivel még a szakaszok elválasztására is csak deszkafalak vannak tervezve. III. sz. terv. Ezen tervezetnél szintén nincs helyes módon az alapozás tervezve, mivel a betonzömök megfelelő mélységre való sülyesztése aránytalanul nagy költséggel járna. Így mint a II. sz. tervnél itt sincs az alagutak vízmentes elzárásáról jól gondoskodva, ellenben az előbbihez képest annyiban előnyben van, hogy majdnem mindenütt tűzbiztos anyagot alkalmaz, ugyanis az épület váza, a fedélszék, a földszinti menyezet egy része, valamint a támoszlopok vasból készülnek, a fő- és válaszfalak pedig téglából vannak tervezve, csakhogy hátrányos azok csekély vastagsága. V. sz. terv. Mint a II. és HI. sz. tervnél, az alapozás itt is beton. A betonréteg vastagsága 0-6—0-9 mtrrel nem elegendő. Egyetlen előnye az, hogy a bécsi világtárlat vasszerkezetének némely részeit az épület vázánál alkalmazza, s ennek következtében egyszersmind a programja azon pontjának, mely egy később felépítendő emeletről szól, máris ellentmond, anélkül, hogy e helyett más előnyt, mint aránylagos olcsóságot mutathatna fel. A vasszerkezet közt építendő téglafal vastagsága szintén nem elegendő nagy, miáltal egyrészt a téli időjárás befolyása nagyobb, másrészt e falak a raktározott tárgyak oldalnyomásának sem fognak ellentállhatni. Nagyon különösnek tetszik, hogy ily hatalmas vasszerkezet mellett a menyezet, és kivált a támoszlopok fából vannak tervezve, úgy hogy a vasszerkezet dacára a tűzbiztonságra nézve, csakis az I. sz. tervhez hasonlít. *) A mondottak szerint tehát a tervezetek ily sorrendben volnának rendezendők I, III, V és II. — E helyütt javaslatba hoznám a raktárak szakaszainak elválasztására hullámos bádogot alkalmazni, mivel ez, amint kísérletek mutatták (lásd: Deutsche Bauzeitung 1877. 6. sz. Schutzvorrichtung gegen Feuersgefahr im dresdener Hoftheater) tűzveszélyeknek igen jól ellenáll, és e mellett is könnyű, változtatható falak volnának szerkeszthetők. Hátra volna még a költségi szempontból való összehasonlítás (lásd a táblázatot). Ha a raktár költségeit elkülönítjük és az épület-alaprajz □ m.-re redukáljuk, a tervek sorrendje Y, I, II és III; ha pedig a telep összes költségeit annak területével elosztjuk; I, Y, III és II; végre ha a raktár költségeit annak hasznos területére elosztjuk: V, I, II és III. Tekintve a különböző összehasonlítások eredményét, kitűnik, hogy az I. sz. tervezetnek az elsőség odaítélendő volt, s a közraktárak ügyében kiküldött nagy bizottság is csakugyan, nagy többséggel, ily értelemben nyilatkozott. Most még pár szóval a nem programmszerű tervekről akarnék szólni. Közös mind a három tervnél — mely közül csak a két jobbat adtam vázlatban is — az, hogy a raktárak lehetőleg közel vannak a Dunához állítva, úgy hogy ott minden vágány elhelyezésétől is eltekintetik. Az általános elrendezésre nézve a VI. sz. a legjobb, mely az összes hasznos területre nézve is a legkedvezőbb eredményt mutatja, tehát ezek szerint a sorrend volna: VI, IV és VII; ha azonban ismét a hasznos területet a raktár alapjára redukáljuk, igen különböző számokat nyerünk, ami onnan ered, hogy a IV. sz.-nál csak egy, a VI. sz.-nál két, a VII. sz.-nál pedig három emelet van. Megjegyzem azonkívül, hogy a IV. sz. tervnél a raktárnak három, a város felőli hosszoldalán fekvő udvara van, melyek közül a középső medve van. A raktárak belső berendezésére nézve felemlítendő, hogy a IV-nél daruk, a VI-nál hydraulikus emelőgépek, a VII-nél pedig gőzdaruk vannak alkalmazva, s pedig az utóbbi kettőnél a gépeket egy központi gép hajtja. A szerkezetre nézve felemlítendő, hogy a IV. sz.-nál az alapozás vascsavarcölöp-csoportokra van tervezve, és minden menyezet fából van tervezve, ami semmiesetre sem célszerű. A VI. sz.-nál az alapozás a III. sz.-éhoz hasonló módon történik, és dacára, hogy az épület fő részei tűzbiztos anyagból készülnének, mégis az elválasztó falak hiánya miatt a tűzveszély nem lenne localizálható, ami minden esetre nagy hátrány. A VII. sz. terv felületességénél fogva külön megjegyzésre nem nyújt alkalmat. A költségekre nézve — a tervezetek számait felvéve — a sorrend ez volna: VII, VI és III. Látható volt. *) Megjegyzendőnek tartjuk — habár magától is érthető — hogy cikkíró itt csupán saját egyéni nézeteinek kívánt kifejezést adni. A szerk. 328