Az Épitési Ipar, 1877 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1877-04-22 / 16. szám

327 AZ ÉPÍTÉSI ipar­ ben a külsőleg alkalmazott kézi darukkal a padlásra is. Azonkívül vannak a perion alatt a pinceablakok előtt ak­nák alkalmazva úgy, hogy az alagút elzárása mellett — árvíz esetében — mégis könnyen a pincébe lehessen szállí­tani az árukat. Helyes gondolat a padlásokat minden rak­tárpárnál egy híddal összekötni, nemkülönben dicséretet érdemel a közút befedezése is, mi­által ott is áruk — ideig­lenesen — raktározhatók. A gépészeti felszerelés (gőzdaruk, emelőgép stb.) általában véve megfelelő. II. s­z. terv: A szállítás és rakodás elvben ugyan­azon módon történhetnék, mint az I. sz.-nál, ha a gépészeti felszerelés megfelelne, hanem egyrészt a kisebb kézi daruk száma aránytalanul nagy, míg a pincéből való emelésre belső berendezés nincs tervezve; azonkívül a város felől jövő vágányok száma sem elégséges. Az alagutak száma sokra van véve, ugyanis 3-ra. III. sz. terv. Itt is általában véve ugyanaz áll a szállításra nézve, mint a­mit az előbbiről mondottunk, mi­vel a gépészeti felszerelésnél javaslatba hozott eszközök részben kis számúak (a gőzdaruk), részben egészen hiá­nyoznak (kézidaruk), vagy végre szerkezetük és számuknál fogva nem felelnek meg a célnak (két daruhid tíz raktár számára). V. s­z. ter­v. Leginkább a II. sz. tervhez hasonlít, csakhogy még az ott felhozottakon kívül a kézidaruk száma is csekély. Mint a mondottakból kitűnik, a belső és külső gépé­szeti felszerelés, valamint a közlekedésre nézve e sorrend volna javasolható : I, II, V és III. A harmadik tényezőt az összehasonlításra nézve ké­pezi a szerkezet, és itt is az előbbi pontnál követett eljárást tartjuk szem előtt. I. sz. terv. Az alapozás a helyi viszonyoknak tö­kéletesen megfelelő módon (?) fa cölöp csoporton elhelye­zett gerendarácscsal terveztetik, melyre falazott oszlopok állíttatnak és ívek által összekötve az alap vázát képezik. Igen gondosan van az alagút árvíz elleni elzárására egy erős kapu és egy gerendafal közvetítésével tervezve, s az ezek közti tér agyaggal (avagy homok- és trágyával) ki­töltve, tökéletesen vízmentes elzárást képez. Kevésbbé cél­szerű a földszint-menyezet, valamint a fedélszék szerkezete, az alkalmazott anyag — fa — miatt; másrészt ezen hátrány némileg ellensúlyozva van az­által, hogy a pincétől a fedél gerincéig téglafalak szolgálnak a szakaszok elkülönítésére. Ép úgy a csarnoktető szerkezetét sem lehet, az anyag nem helyes combinatiója folytán — mely szerint a fő alkatrész fa, ellenben a mellékrészek mind vasból készülnek — sze­rencsésnek mondani. II. s­z. terv. Az alapozás egy T. m. vastag beton­­réteggel, mint tervező képzelte, tekintettel az épitési hely talajának rész minőségére (iszap és szeméthordalék) nem elégséges (?) s e miatt is a pince vizmentesítésére szolgáló má­sodik betonréteg sem célszerű. Az előbbi tervezetnél fel­hozottak szerint a fa még terjedelmesebb alkalmazását itt is helytelennek kell mondanunk, mert ilyformán az egész raktárban nincsen egyetlen tűzbiztos hely sem, mivel még a szakaszok elválasztására is csak deszkafalak vannak tervezve. III. s­z. terv. Ezen tervezetnél szintén nincs helyes módon az alapozás tervezve, mivel a betonzömök megfelelő mélységre való sülyesztése aránytalanul nagy költséggel járna. Í­gy mint a II. sz. tervnél itt sincs az alagutak víz­mentes elzárásáról jól gondoskodva, ellenben az előbbihez képest annyiban előnyben van, hogy majdnem mindenütt tűzbiztos anyagot alkalmaz, ugyanis az épület váza, a fedél­szék, a földszinti menyezet egy része, valamint a támoszlo­­pok vasból készülnek, a fő- és válaszfalak pedig téglából vannak tervezve, csakhogy hátrányos azok csekély vas­tagsága. V. sz. terv. Mint a II. és HI. sz. tervnél, az ala­pozás itt is beton. A betonréteg vastagsága 0-6—0-9 mtrrel nem elegendő. Egyetlen előnye az, hogy a bécsi világtárlat vasszerkezetének némely részeit az épület vázánál alkal­mazza, s ennek következtében egyszersmind a programja azon pontjának, mely egy később felépítendő emeletről szól, már­is ellentmond, a­nélkül, hogy e helyett más előnyt, mint aránylagos olcsóságot mutathatna fel. A vasszerkezet közt építendő téglafal vastagsága szintén nem elegendő nagy, mi­által egyrészt a téli időjárás befolyása nagyobb, másrészt e falak a raktározott tárgyak oldalnyomá­sának sem fognak ellentállhatni. Nagyon különösnek tetszik, hogy ily hatalmas vas­szerkezet mellett a menyezet, és ki­vált a támoszlopok fából vannak tervezve, úgy hogy a vasszerkezet dacára a tűzbiztonságra nézve, csakis az I. sz. tervhez hasonlít. *) A mondottak szerint tehát a tervezetek ily sorrend­ben volnának rendezendők I, III, V és II. — E helyütt ja­vaslatba hoznám a raktárak szakaszainak elválasztására hullámos bádogot alkalmazni, mivel ez, a­mint kí­sérletek mutatták (lásd: Deutsche Bauzeitung 1877. 6. sz. Schutzvorrichtung gegen Feuersgefahr im dresdener Hof­theater) tűzveszélyeknek igen jól ellenáll, és e mellett is könnyű, változtatható falak volnának szerkeszthetők. Hátra volna még a költségi szempontból való össze­hasonlítás (lásd a táblázatot). Ha a raktár költségeit elkü­lönítjük és az épület-alaprajz □ m.-re redukáljuk, a tervek sorrendje Y, I, II és III; ha pedig a telep összes költségeit annak területével elosztjuk; I, Y, III és II; végre ha a raktár költségeit annak hasznos területére elosztjuk: V, I, II és III. Tekintve a különböző összehasonlítások eredményét, kitűnik, hogy az I. sz. tervezetnek az elsőség odaíté­­­­lendő volt, s a közraktárak ügyében kiküldött nagy bizott­ság is csakugyan, nagy többséggel, ily értelemben nyilat­kozott. Most még pár szóval a n­e­m programmszerű tervek­ről akarnék szólni. Közös mind a három tervnél — mely közül csak a két jobbat adtam vázlatban is — az, hogy a raktárak lehetőleg közel vannak a Dunához állítva, úgy hogy ott minden vágány elhelyezésétől is eltekintetik. Az általános elrendezésre nézve a VI. sz. a legjobb, mely az összes hasznos területre nézve is a legkedvezőbb eredményt mutatja, tehát ezek szerint a sorrend volna: VI, IV és VII; ha azonban ismét a hasznos területet a raktár alap­jára redukáljuk, igen különböző számokat nyerünk, a­mi onnan ered, hogy a IV. sz.-nál csak egy, a VI. sz.-nál két, a VII. sz.-nál pedig három emelet van. Megjegyzem azon­kívül, hogy a IV. sz. tervnél a raktárnak három, a város fe­lőli hosszoldalán fekvő udvara van, melyek közül a középső medve van. A raktárak belső berendezésére nézve felemlí­tendő, hogy a IV-nél daruk, a VI-nál hydraulikus emelő­gépek, a VII-nél pedig gőzdaruk vannak alkalmazva, s pe­dig az utóbbi kettőnél a gépeket egy központi gép hajtja. A szerkezetre nézve felemlítendő, hogy a IV. sz.-nál az ala­pozás vascsavarcölöp-csoportokra van tervezve, és min­den menyezet fából van tervezve, a­mi semmiesetre sem célszerű. A VI. sz.-nál az alapozás a III. sz.-éhoz hasonló módon történik, és dacára, hogy az épület fő részei tűz­biztos anyagból készülnének, mégis az elválasztó falak hiá­nya miatt a tűzveszély nem lenne localizálható, a­mi min­den esetre nagy hátrány. A VII. sz. terv felületességénél fogva külön megjegyzésre nem nyújt alkalmat. A költségekre nézve — a tervezetek számait felvéve — a sorrend ez volna: VII, VI és III. Látható volt. *) Megjegyzendőnek tartjuk — habár magától is érthető — hogy cikkíró itt csupán saját egyéni nézeteinek kívánt kifejezést adni. A szerk. 328

Next