Az Épitési Ipar, 1884 (8. évfolyam, 1/366-52/417. szám)
1884-05-04 / 18. (383.) szám
Előfizetési ár: Egész évre . . 8 frt. || AM.Mém.és Ép. Egyl.tagjainak Félévre .... 4 frt. Egész évre 6 frt. Félévre 3 frt. Negyedévre. 2 frt || Egyes szám ára 25 kr. 18—383. szám. Vasárnap, május 4. Szerkesztő- és kiadó-iroda: VII. ker. Kerepesi út 24. sz. III. e. 4. ajtó. Minden a lapot illető küldemény ide intézendő. Kiadják:Ámen József, BenkóKároly, gukorics Gyula, czigler Gyözö, Benois Delvecchio gerenc, Bötzer Lipót, gauda József, geszti (Adolf, Ganz és gassa, gauszmann Alajos, gieronymi Károly, gofhauser Lajos, gallina Mór,Kanser János, géler Napóleon, gund (Endre, gangenfeld grigyes, Lechner Lajos, Lakse-gibry §éla, jjtechwart .Andris, Neuschloss (Emil,Neuschlosz Ödön és Marcell, Nej §éla, girtos Gyula, gucke, József, i§chlick §éla, Steindl Imre, golnayLajos, lieber Antal, girl Miklós, gellerin glityis. Pártos .Gyula, a kiadótulajdonosok képviselője. Felelős szerkesztő : Issy Béla. Tartalom. Meghívó. — A történelmi ötvösműkiállítás — A Zagyva szabályozása (Rajzmelléklettel). — A kovácsolt vas új gyártása. — Vegyesek. — Magy. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. Pályázatok. — Ajánlati árlejtések. — Hirdetések. M e g h i vó. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középitési szakosztályai jövő hétfőn, folyó évi május hó 5-ikén este 6l/* órakor az egyesület helyiségében (Csillag utca 12. sz. alatt) összejövetelt tartanak. Ybl Miklós s. k. Czigler Győző s. k. szakoszt, elnök, szakoszt. jegyző. A történelmi ötvösműkiállítás. A ötvösművészet mint elvont műipari ág, nem számítható ugyan közvetetlenül az építési ipar műipari foglalkozásai közé, de minthogy az az átmenet, amely a bronzműves, műlakatos, műbádogos stb. munkákat a szorosan vett ötvösmunkáktól elválasztja, egymásba fogódzó folytonosságánál fogva bizonyos határt nem állapít meg, illetékesnek, sőt kötelességszerűnek tartottuk a magyar történelmi ötvösműkiállítás alkalmával szerzett szerény megfigyeléseinket és véleményeinket a következőkben előadni. Valóban a magyar nemzeti jelleg egyik fővonása, a dísz, a pompa kedvelése tükröződik vissza e gazdag kiállítás minden egyházi, minden profán műremekéről. A nyitrai püspök misemondó kelyhe, az Eszterházy- és losonci kancsó, a kupák, a gazdag násfák, kócsagforgók, buzogányok és nyeregkápák mindazon előszeretetről és műízlésről tanúskodnak, amelylyel a magyar egyházi és világi főurak ennek a nemes kedvtelésnek hódoltak; de tanúskodnak egyszersmind a magyar ötvösművészek valódi művészi vocatiójáról is, amelylyel ők az európai művelt nemzetek fejlődött művészetét nem éppen magyarosítani, de kétségtelenül a magyar gondolkozásmóddal és a magyar kedélylyel bizonyos összhangba hozni igyekeztek. Hogy mily sikert értek el, azt fenntartotta számunkra nemcsak a történelem, de a hagyomány is, hogy midőn a dalmáciai és később a nápolyi hadjáratok alkalmával az Anjouk idejében magyar követekkel olasz küldötteknek kell vala alkudozniok s a gazdag olasz patríciusok öltözetük minden darabjával ragyogó díszt öltöttek magukra, addig a magyar főurak fölötte egyszerű eleganciát fejtettek ki, de egyiknek a kócsagforgója egy mesterien csiszolt hatalmas gyémánt, vagy a másiknak a dolmánycsatja egyetlen díszsmaragd, felért az egész olasz deputáció minden ékszereivel ; hasonlóan imponáltak későbbi időkben főuraink az osztrák, cseh és lengyel főnemességnek is. — Ezen magyar jellemvonást az ékszerekbe lehelni, a magyar ötvösművészek tehették csak, övék az érdem, hogy ma sok századdal később egy valódi — fájdalom, azóta egészen eltűnt — magyar ötvösművészet kincseiben gyönyörködhetik a Budapestre vándorló művelt világ. Az építési iparágaknak, magának az építészetnek nem voltak őseink vándor természetüknél fogva nagy kedvelői; állandó lakások építésére akkor érkezik nálunk királyi parancs, mikor a strassburgi münster már ragyogó pompájában fennállott, Kun László királyunk évekig ellakott karcagi táborresidentiájában, de másfél századdal később, már Róbert Károly alatt a magyar kerékgyártók, hintókészítők oly európai hírre tettek szert, hogy külföldi udvarok nálunk készíttették díszfogatjaikat . . . Ebből az időből való Visegrád — — —. Nagyszerű lakóházat, egy mustraszerű középkori lovagvárat legelsőbben — és talán utolsónak is — az öreg Hunyadi János, történelmünk ezen egyik legérdekesebb alakja építtetett csak; fiában teljes erővel élt e nemes műérzék; a budai szép templom ezért hálából az ő nevét vette föl, míg egyéb régi családjaink alig mutathatnak fel műtörténelmi becsű családi házakat, mert hiszen a felföldi lovag- és rablóvárak romjai nem jöhetnek számba. Családi ékszerei, olyanok, melyek művészi becsük tekintetében a legelső európai gyűjtemények díszére válhatnának, vannak minden főúri, de még a legszámosabb köznemesi családnak. Tagadhatatlan az is, hogy az ország viszontagságteljes századai az építészeti műemlékeket mintegy lesöpörték a föld színéről. Mátyás budai királyi palotáját csak leírásból ismerjük, míg az ékszereket könnyebben menthették meg őseink az ellenség zsákmányoló dühe elől.