Épitő Ipar, 1888 (12. évfolyam, 1/574-52/625. szám)

1888-04-22 / 17. (590.) szám

1888. BUDAPEST. JiilHIMUHIHHIIIIIIIIIfMlHUIIIlllllllHtlIHHIIIlilliifillilllllllílUlllllllJMIlJ'' Előfizetési ár: Egész évre . . . . 8 frt J| Félévre..............4 frt íj Negyedévre . . 2 frt Egy szám ára 25 kr. 17.—590. sz. — Vasárnap, április 22-én. XII. ÉVFOLYAM. iimimitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiMiiiimiiiiHiiiimiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiuimiiiiiiiiit Szerkesztő- és kiadó­ iroda, VII. kerület, Kerepesi­ út 24. szám, III. em., 4. ajtó MŰSZAKI HETILAP. Minden a lapot illető kül­demény ide intézendő, az építőmesteri képzettség megvizsgálására szervezett bizottság, valamint a budapesti építőmesterek, KŐMŰVES-, KŐFARAGÓ- ÉS ÁCSMESTEREK IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Kiadják: Amon József, Benkó Károly, Bukovics Gyula, Czigler Győző, Devecis Delvecchio Ferenc, D­ótzer Lipót, Fanda József, Feszti Adolf, Ganz és Társa, Hauszmann Alajos, Hieronymi Károly, Hofhauser Lajos, Kallina Mór, Kauser János, Kéler Napoleon, Krajcsorits Lajos, Kund Endre, Langenfeld Frigyes, Lechner Lajos, Lukse-Fábry Béla, Mechnwart András, Neuschloss Emil, Neuschlosz Ödön és Marcell, Ney Béla, Pártos Gyula, Pucher József, Schlick Béla, Steindl Imre, Tolnay Lajos, Weber Antal, Ybl Miklós, Zellerin Mátyás, Zsigmondy Béla.—A kiadótulajdonosok képviselője: Pártos Gyula. iiiuiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiiunmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimmiiiiiiiiMiiiiiuimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiininiiiiniiiiiiiiiniiiiiiiiiiitiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiuiiiiHi(iiiiiiiiiHiiiiiiiiu miiniiuiimmimiinimiifUinimmiiiimiiiuMi........................................ ■iiiiiiiiiiliiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Mihály fi JÓZSef, főmunkatárs. Felelős szerkesztő: Key Méla• Tartalom. Meghívó. — A dobos-tuzlai vasút. — A vasúti kocsik melegen járásáról. —­ Vegyesek. — Könyvészet. — M. Mérnök- és Építész-Egylet. — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések. — Pályázat. — Hirdetések. IIDecs/fiivó. A Magy. Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai jövő hétfőn, f. hó 23-án esti 6­ órakor az egyesület helyiségeiben (Andrássy­ út 25. szám, 1. emelet) összejövetelt tartanak. Ezzel kapcsolatban: A terminológiai bizottság ülése. Ybl Miklós, Kiss István, szakoszt. elnök. szakoszt. jegyző. llllllllillllllllllllll!lillillllilllil!lllillllHlllllllllilllliil!lliillllllllllllll!lllllllllllllllillllllllllllll!llllllllllinillllllllllllllllllinillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllll!llllillllllllllllllllllllll!llllllllll!ill A doboj-tuzlai vasút. (Bodányi Ödönnek a Magy. Mérn. és Épit. Egyletben márc. 7-kén tartott felolvasásából.) Bosznia legrégibb vasútja a 102 km. hosszú dober­­lin-banjalukai vonal, melyet — mint a doberlin-kon­­stantinápolyi irány egy szakaszát — Hirsch báró, az egykori európai vasútkirály, épített 1871—1872-ben, de a vasútnak üzeme, műszakilag is rosszul, rendkívüli nagy emel­kedésekkel építtetvén, nagyon drága; azonfelül forgalma sem volt, azért 1875-ben a közlekedés megszűnt: az épü­letek bérbeadattak, a lokomotivok stb. pedig színekben raktároztatak, míg végre a tartománynak az osztrák-ma­gyar monarchia által való okkupálásakor 1878-ban a vonal a közlekedésnek újra átadatott, de oly kevés a forgalma, hogy csak minden másnap fut egy-egy vonat rajta végig mindkét irányban. A második, az u. n. Boszna-vasutat már az okku­­páció idejében építették 76 cm. nyomközzel, melyen most a Klose-Krauss-féle háromcsatlós eltolható tengelyű 200 lóerős lokomotivok járnak, melyek a maximális 14%0 emelkedésen 20 km. sebeséggel 140 tonnát, 7%0 emelkedésen pedig 250 tonnát szállítanak. A Broodot Serajevóval összekötő vasút hosszúsága 268 km. A harmadik vasút a mostár-metkovici, mely 1885-ben adatott át a forgalomnak, de ez csak akkor lesz első rendű vonal, hogyha Serajevóig kiépül, ami azonban rendkívüli nehézségekkel fog járni, azért annak megol­dása a legszebb problémák közé tartozik. A doboj-tuzlai vasút Bosznia negyedik vasútja, mely­nek kiinduló pontja a gazdag kőszéntelepek és sósfürdők által környezett Tuzla város. A helyiérdekű vonal kié­pítésére a vállalkozók eleinte 4,5 milliót kértek, amint azonban Boros Béni és Vásárhelyi Béla az arad­­csanádi vasutak igazgatói a tracet a Speca völgyében meg­tekintették, a fentebbi összeg feléért 2,000,000 forintért, vagyis kilométerenként 80,000 frtért a keskenyvágányú vasútat kiépíthetni állították. Ily körülmények közt ne­vezettek az előmunkálatokkal megbizatván, személyzetük­kel 1884. évi október hó végén a munkát megkezdették. A nyomjelzést a mérnökök 4 csapatban végezték, minden csoportban 2 mérnök, egy értelmes figuráns és fedezetül 2 katona, és néhány rendes napszámos volt. A munka — helyenkint 30—40 cm. hóban is — oly gyorsan folyt, hogy a véglegesen megállapított vonal még ugyanabban az évben kitüzetett és az egész terv elkészült; a részlet­tervek azonban 1885. év két első hónapját még igénybe vették. E tervek alapján a költségvetés csak 1.300.000 fo­rintra rúgott az építéssel, jár­művekkel és fölszereléssel együtt, amiből az igazgatók még 200.000 forintot megtaka­ríthatni véltek, ha ugyan építés közben rendkívüli ne­hézségek és elemi akadályok föl nem lépnek. A költségvetés kiinduló pontjait a vasút vidékén ta­lálható építő­anyagok és természetbeni szolgálmányok célszerű felhasználása, valamint a politikai hatóságoknak mint leginkább érdekelt feleknek támogatása képezte, ép úgy, mint az arad-csanádi vasutak építésekor történt. Az összes faanyag a vonal közelében fekvő kincstári er­dőségekből volt beszerzendő, mely kitűnő minőségű fa­anyag 4/5 részben kemény acélas hegyi tölgyfa, 4/5 rész­ben pedig fekete szurokfenyő, és a szálfák közt egy sem volt 32 cm­nél vékonyabb és 600 méternél rövidebb. A tervre vonatkozó lényeges adatok ezek: A legkisebb görbületi sugár 800 m (a Boszna-vas­­úton 45­0 m); a völgyben nem ritkák a 2—3 km hosszú egyenesek; az ívek a pálya összes hosszának 23%-át teszik. A fővonalon 7°/op-nél erősebb lejtő nincs, csak Tuzlán túl a sófőzők, Simin Han, felé volt szükséges 10%o-et használni; a pálya két végpontja között 1.22­7 m. magassági különbség van, a­mi a 67 km hosszúságra elosztva, az átlagos emelkedés 1-8°/00. Az alépítmény koronaszélessége 31 m; a hidak és átereszek az arad-kőrösvölgyi vasút mintái szerint ter­veztettek, még­pedig legnagyobbrészt fából. A kavicságy 2­0 m széles, vastagsága a talpfák alatt 12 cm; a talpfák 1-6 m hosszúak. A felépítmény 14­2 kg-os 75 mm magas Bessemer­­acélsínekből szögletvas hevederekkel készült. A kitérők­­ keresztmetszetű nyelvekkel és öntöttvas szívekkel sze­­relték föl. A fordító korong Welikum-rendszerű, 3,1 m. átmérővel, mely azonban két első rendű sínnel 3-8 méterre nagyobíttatott. A magas építmények és vízállomáskutak eredtor­­készülékkel az arad-csanádi vasutak mintái szerint ter­veztettek ; egyéb építményekhez még a Bosznavasút mintái is fölhasználtattak. Az építkezés május 1-én kezdődött meg »fővállal­kozó« nélkül, és minden munkanem külön-külön adatott

Next