Épitő Ipar, 1893 (17. évfolyam, 1/835-52/886. szám)
1893-05-04 / 18. (852.) szám
1893. BUDAPEST. 18.-852. sz.Csütörtök, május 4-én. XVII. ÉVFOLYAM. építőipar MŰSZAKI HETILAP, Tartalom. Asztalos-műhelyek berendezése. (Vége.) — A M. Mérnök- és Épitész-Egylet 1893/94. évi nagy pályázata az építészet köréből. — Vegyesek. (Rajzmelléklet: Szabolcs vármegye székháza Nyíregyházán . Főhomlokzat.) — Magyar Mérnök- és Építész- Egylet — Fővárosi ügyek. — Ajánlati árlejtések és tervpályázatok. — Hirdetések. Kiss Asztalos-műhelyek berendezése. (Vége.) Azok számára, akik konkrét esetben egészen pontosan ki akarják számítani az illető motor gazdasági hatását, röviden megmondjuk, hogy miként szoktuk ezt tenni. A gép beszerzési árából és felszerelési árából és felszerelési költségeiből vesszük a tőke valamint az avulási kamatot; kiszámítjuk tapasztalat alapján a fentartási és az üzemköltséget. Az avulási, kamat alapjául az az időtartam szolgál, melyen át az illető gépet használhatni. Van eset, hogy motoroknál 20, máskor 16 évre sőt még ennél is rövidebb időre teszik a motor használhatóságát. Némely gyárban pl. fölteszik, hogy a tőke és avulási kamat együttesen 10°/6. Más gyárban, gőzgépeknél a következőleg számítanak : A kazánház falazása és kürtőjének avulási százaléka 2°/0, tőkekamat 5°/0, fentartási költség 2'/#) biztosítás 1%= 3 10%. Kazán és szivattyú avulási kamat 5° tőkekamat 5%, fentartási költség 2’5%, biztosítás 1%= 3 13'5%. Gépház fentartása és biztosítása 5+ 1% = 6% a helyiség béréből. A gőzgép alapzatánál avulási kamat 2° %, tőkekamat 5% = 7%. A gőzgépnél avulási kamat 5%, tőkekamat 5%, föntartási költség 25%, biztosítás 2%. Transmissió avulására 5%, tőkekamat 5%, föntartás és biztosítás 2 + 2 = 4% = 34%. Indító szijaknál avulásra 20°/0, tőkekamat 5%, föntartási költség 20%, biztosítás 2% – 3 47%. Kiszolgálás (sütő, kezelő) 1—2 ember fizetése, kőszénszükséglet lóerőnként és óránként, és végre olaj, törlőrongy, tömítő szerek. E számítások alapján Németországban 1876-ban egy faiparos üzletben felállított 50 HP lóerős gőzgépnél az évi költségek, hozzávéve még az udvar területének évi bérösszegét is, 14,460 frt volt, mi lóerőnként és naponként 96 kr., vagyis óránként és lóerőnként 96 krajcárt tett. Megjegyzendő, hogy itt a fahulladékot nem a fűtésre értékesítették ; a fűtés kőszénnel történt, a munkaidő pedig 10 óra volt. A motor valóságos fényűzéssel volt kiállítva. Az udvarbér leszámítása és a fahulladék felhasználásával a költség lóerő óránként 8 krra szállott le. A fentartási költség gépeknél 2—2-5%-ra, a gépháznál, kazánháznál 2—5%-ra, szíjaknál pedig 20%-ra vehető. Az üzemköltség, jobban mondva a gép fűtőanyagának szükséglete, olaj, tömítőanyag, és a kezelői személyzet bére a helyi viszonyok szerint változik. De esetről-esetre könnyen megállapítható. Törekedtek gőzgépeknél az egyes költségtételeket formulákkal is kifejezni, (lásd például a Technol. Lapok III. évfolyam 6. sz.) úgy, hogy azokat tetszőleges nagyságú gépeknél is elég pontossággal előre kiszámíthatni. Hogy milyen arányban áll az emberi erő a motorikus erővel absolute valamint költségileg is, ezt a következőkből láthatni: Kísérletek alapján tudjuk, hogy egy géplóerő kifejtésére 8 munkás kell. Föltéve, hogy 10 lóerőre volna szükség bizonyos gépkészlet hajtására, kellene tehát 8X10 - 80 napszámos erre. A napszámot 1 forinttal fölvéve, kerülne ez naponta 80 frtba, azaz egy évre 80X300 : 24.000 frtba; 1 lóerő óránként pedig 80 forint : 10 óra X 10 lóerő — 80 forint: 100X 8000:100X 80 krajcárba. Ez volna tehát a legdrágább hajtóerő, melyet képzelhetni. És mégis találkozik faiparos akinek hővágya egy kör- vagy még inkább szalagfűrész beállítása, melyet emberi erővel hajthatni. Az ilyen kívánságok teljesítésének azonban mindig a kijózanodás a vége, amennyiben azok, kik a gépet használják, rövid idő múlva maguk is belátják annak hasznavehetetlenségét. Az előleges figyelmeztetés e tekintetben rendesen nem használ semmit; a tanács helyességét sajnálattal de csak akkor ismerik el, mikor már a saját kárukon okultak. Az ipar terén létező verseny azonban követeli, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközt fölhasználjunk gyártmányunknak olcsóvá tételére. Hogyha a gyártmány szoliditását óhajtjuk, akkor ennek elérésére más eszköz nincsen, mint jó munkabeosztás mellett még az újabbkor fejlett technikájának minden rendelkezésre álló eszközét kihasználni. Nagyban hozzájárul az olcsó gyártás elérésére az, ha a fánál előforduló nehezebb, sok nyers erőt fogyasztó munkát gépekkel végeztetjük. A szerszámgépek felállítását a némileg jobb módú iparos rendesen kibírja; azt a néhány ezer forintot, mely a legszükségesebb szerszámgépekre kell, gyakran még befektetheti az üzletbe. Nehezebb azonban már a motor felállításának kérdése. Nem tekintve, hogy iparosaink nagy része nem saját házában lakik, bérházban pedig a motor fölállítása csak ritkán van megengedve, már a motor és transmissió beszerzése, kezelése és föntartása is sok pénzügyi nehézségbe ütközik. Ezeket a nehézségeket mellőzzük, ha módunkban áll gépeinket idegen motorral hajtatni, vagyis, ha találunk olyan intézményt, melyben az illető iparág céljainak megfelelő helyiségek és motorikus erő van. Ilynemű intézmények a munkamegosztáson és jól szervezett kereskedésen kívül járultak hozzá hogy Bécs, Berlin, Páris, London és más nagyobb városok kézműiparai a nagytermeléssel foglalkozó gyáriparral a versenyt nemcsak, kiállani bírják, hanem a mellett még virágoznak is. Ilyen intézményekre már régóta nálunk is szükség volna. Az eszme már a 80-as években a m. kir. technológiai iparmúzeumban meg len pendítve, de eredménytelenül. Ez időben a m. kir. kereskedelmi minisztérium foglalkozik a legkomolyabban, ennek az eszmének a megvalósításával mint iparfejlesztési tényezővel, és valószínű, hogy így az óhajtás rövid idő múlva testet is fog ölteni. Gaul Károly: A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1893/94. évi nagy pályázata az építészet köréből. A) Tervezendő egy tó- vagy tengerpart melletti fürdőhely számára gyógyterem-épület, a mely a következő helyiségeket foglalja magába: