Épitő Ipar, 1894 (18. évfolyam, 1/887-52/938. szám)

1894-05-02 / 18. (904.) szám

tását vonná maga után. A földszinti nagy café-restaurantból lépcső vezet le a pincebeli tágas és szépen boltozott sor­házba, melyben tekepályáról is gondoskodtak a tervezők. Az alápincézett udvar alatt igen célszerű elhelyezést talált a fűtés központja. Művészi kiképzését illetőleg a pálya­terven jellegzetes barok stílus nyert kifejezést; legnagyobb gondot a nádor­ utcai homlokzatra fordítottak a terv szerzői; ezen az oldalon van ugyanis a táncterem, mely elfoglalja az egész frontot és kifejezést nyer az épület külsején is. A táncterem padozatmagasságában levő díszes erkélyre két ajtó vezet ki, a két rizalit pompás végződéssel emelkedik a tetőpárkány fölé, közöttük három lucarne kellőleg kiemeli a középrészt, a homlokzat két végén pedig alacsonyan maradó obeliszkek díszelegnek. Jellemzi e homlokzatot a nyílások szép ritmusa. A Zrínyi­ utca felé álló homlokzat csupán a táncterem mélységének megfelelőleg tartja meg a nádor-utcai homlok­zat motívumait, azontúl pedig bérház jellegű; ez utóbbi résznek nagyon is érezhető hibák a félbenmaradt szim­metria és a négy emeletsoron végig vonuló két vékony lizéna. Igen szép az épület tetőarchitektúrája, a finom körvonalú manzárdtető és a játszi, eleven végződések kellemesen hatnak. Rendkívül egyszerű a belső kiképzés, a­mely nyilván csak jelezve van a tervekben, s végleges megoldásában hihetőleg gazdagabbnak van gondolva. Az épület hozzávetőlegesen számított költsége 290.000 frt. Tökéletesség sorrendjében a második hely illeti meg a „Hall“ jeligés pályaművet (Freund Vilmos). A tervező az angol nagy csarnokot, a hall-t használta föl a kis telken nehezen csoportosítható klubhelyiségek szerves összekapcsolására, s ez sikerült is jó részben, a kocsik fordulása azonban nem eléggé kényelmes. Az épület két­emeletes, s félemeletet is foglal magában, mely utóbbit igen elmésen értékesítette a terv szerzője egy nagy terem elhelyezése által. A táncterem és tartozékai a klubhelyi­ségektől elválasztott külön csoportot képeznek. A hall az első és második emeletet foglalja össze, könnyű közlekedést képezve az emeletek között az angol elrendezésű belső nyílt lépcsőzet által. A hall perspek­tivikus hatását növelik a kétoldalt elhelyezett karzatok és a nyitott, oszlopos biliárd- és kártyaszobák, a tervekhez mellékelt, tetszetősen kidolgozott távlati kép kedvező szín­ben mutatja a hallt, de mutatja mennyezetének sablonos megoldását is. A telek függelékének kihasználása helyes, valamint célszerű a világító udvarnak a pincetalajig való mélyítése. A táncterem a Zrínyi­ utcára szolgál, területe 45 négyszögméterrel kisebb a VI. és VII. ker. polg. kör­terménél. Hibának mondható, hogy a lépcsőkre arány­lag sok hely pazaroltatott, míg a személyszállítók egyetlen és csupán az első emeletig vivő lift alakjában vannak képviselve; hiányos a klozettek megoldása is. Igen sikerült a nádor­ utcai bejáróban levő impozáns kétkarú lépcsőzet, melynek egyik karja az első emelet magasságának két­harmadára vezet föl, másik karja pedig innen ajtón át közlekedik a klubhelyiségekkel. A földszinti vendéglő­­helyiség tágas, egybefoglalja az épület mindkét traktus­­sát 11 méternyi szélességben. A tervező majd az egész második emeletet jelölte ki kártya- és­ játékszobák számára, csupán szerény, kis olvasóhelyiséget tartva fenn, másrészt azonban a kellő számú kényelmi helyekről nem történt gondoskodás. A tervezet művészi megoldása nagyjában kielégítő, nevezetesen az említett hall és a rokokó táncterem dicse­kednek szépségekkel, úgy­szintén a szépen megoldott nádor-utcai homlokzat. Ellenben a zrinyi­ utcai rész külseje éppenséggel nem mondható sikerültnek; itt a táncterem nagy ablakai sötét lyukakként merednek a szemlélőre, a­ki bizonyos aggodalommal kénytelen keresni pillért, mely­ből kevés jutott az épület ez oldalának; különösen a rizalit két szélére volna több földszinti pillérfalazat kívánatos. Legkevésbbé tetszetős a tető architektúrája, melynek túlságos meredeksége és szerfölött nagy magassága sehogysem illik a klasszikus barokstilű homlokzat keretébe, s eredetieskedés bélyegét viseli magán. A sarokkiképzés egyszerű , valamint a City jeligéjű terv, ez is a már-már hirhedett kupolaalkalmazást kerülte; hogy a megoldás ennek dacára, vagy éppen ezért sikerült, az a tervezők jó ízléséről tanúskodik. Az épület hozzávetőleges költségösszege 245.000 frt. A „Clubhouse“ jeligés pályaterv szerzője,­­Baumhorn Lipót) egyedül a szépen kidolgozott homlokzat révén tarthatott számot díjazásra; alaprajza nem sikerült; a kocsiátjáró sötét, tekervényes, s a háromkarú lépcsőház középső karja alatt szűk; a helyiségek kapcsolata szervetlen; a földszint kényelmi helyiségeinek elhelyezése alig lehetett volna alkalmatlanabb. Nagy hiba volt a klubhelyiségek­nek három emeletre való széjjelszakítása, melyen éppen­séggel nem segít, a terv leírás szerint „ díszes szőnyegekkel födött és architektonice gazdagon kiképzett“ vaslépcső, mely a terveken csupán sugarakkal beosztott közöcske alak­jában látható, s melynek kerekded alakja meglehetősen alkalmatlan az élénk forgalom közvetítésére. Az előterek csekély méretei, hiányos világításuk, szervetlen elrendezésük, a portás páholy teljes sötétsége nem válnak a tervezet dicséretére. Elismerést érdemel azonban a homlokzatok megol­dása. Az épület előkelő francia renesszánsz stílusú palotát tüntet elénk; csinos a sarokkupola, s általában a sarokmegoldás; helyesek a kevésbbé kidolgozott zrinyi­­utcai homlokzat arányai, míg a Nádor­ utca felé az arány­lag széles és vaskos kétoldali rizalitok között lévő három­­tengelyű rész nem elégséges a tömegek közötti helyes egyensúly kifejezésére. A jelenleg dívó angol irány nyomán indulva, a tervező a könnyed francia renesszánsz motívu­moknak zárt erkélyeknél, vaskos pilléreknél való alkalma­zásával egy kissé merev és komoly hatású egészet alkotott, mely azonban impozánsan hat és szép tehetség munkája. A többi tervezet között is voltak egyes számba vehető munkák, így a „két vörös körben X“ jeligés alter­natív pályaterv; ezek egyike valamennyi pályaműtől eltérően a telek sarkán kontemplálta a kocsialáhajtót, a­mi által tagadhatatlanul könnyebben érhető el a palota­­szerű jelleg; a sarkon levő kaszinóbejáró kör alakú im­pozáns lépcsőházba vezet, melynek emeleti csarnokát a terv szerzője ügyesen használta föl ruhatár céljaira, a köralakú elrendezés azonban sehogy sem volt beilleszthető az egyenesfalú keretbe,, annál kevésbbé, minthogy a rendelkezésre álló terület aránylag csekély, s ez okozta, hogy a táncterem a hátsó udvari traktusba szorult, a­hol csak másodlagos, rossz világítás éri. Ugyan a tervező alternatív pályaművében, a pályázati programainak megfelelően, a telek két diagonális sarka melletti nyílásokat használta föl, kocsiátjárókat, de meg­tartotta a nagyszabású, köralakú főlépcsőzetet, a­mi ismét a táncterem rovására történt, mely itt az előbbinél vala­mivel kedvezőbben felülről van megvilágítva, de be lévén ékelve a mellékhelyiségek közé, szintén nem jut eléggé érvényre. Az éttermek kellő számban, üzlethelyiségek pedig a kelleténél is nagyobb számban vannak e két tervezetben tervezve, mindkét megoldásnak ugyan egy homlokzat-kiképzés felel meg, mely a semmit­mondásig szerény, de ízléstelenségektől ment. Az „L­C“ jeligés pályaterv szerzője fölismerte ugyan a hall alkalmazásának célszerű voltát, de nem tudta eredményesen kihasználni. A meglehetősen keskeny kocsi­átjáró hirtelen derékszög alatt fordul, lehetetlenné téve a kocsik kényelmes kanyarodását. A kaszinói éttermek

Next