Épitő Ipar, 1905 (29. évfolyam, 1-53. szám)
1905-02-26 / 9. szám
74 ÉPÍT Ó IPAR 9. sz. 1905. februárius 26. Mint az ábrában is látszik, az Országház szorosan a Duna partján áll, a város felőli oldala előtt közel 70.000 m1 nagyságú parkozott tér terül el, hová egymásután, sugárirányban torkollanak be a Rudolf-rakpart kétfelől, a Személynök-utca, a Nádor-utca két felől is, a Szalay-utca, Alkotmány-utca, Báthory-utca, a Vécsey-utca a Szabadságtérről, az Akadémia-utca. Az Országház déli szárnya előtt, a Báthory-utca tengelyében áll az Andrássy-szobor s az északi szárnya előtt fog állani majd pendant-jaként egy másik szobor. A közeli Szabadság-téren fog állani a Szabadság-szobor. Majdnem szemközt, a budai oldalon terül el a 11.000 m2 nagyságú Bomba-tér, ahová a Margit-rakpart, a Fő-utca, a Plébánia-utca és a Batthyány-utca torkollanak. Ezen a téren van a budai vásárcsarnok is. Ebben a mai helyzetben egy gyaloghíd minden nehézség nélkül helyezhető el az Andrássy-szobor, illetőleg a Báthory-utca és a budai Plébánia utca irányában, amint azt az ábrában eredményvonal jelzi, erre a gyaloghídra mind a két parton megfelelő lépcsőzetek segítségével lehetne följutni. Ezenkívül járó szalagokkal (escalatorokkal) is lehetne a hídra gyorsan és könnyen följutni. Ilyen escalatorokkal rendezték be a newyorki magas vasút 21 állomását. Az 1900- iki párisi kiállításon is volt ily szerkezet látható, mely óránként 12—14 ezer utast bírt szállítani. Budapestnek még várható, jelentékeny továbbfejlődéséből azonban az látszik, hogy egy gyaloghíd aligha fogná itt, az Országház előtt, a jövő forgalmát kielégíteni. Azt hiszem, hogy a már eddig elmondottak után sokan fognak igazat adni abban, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az illetékes faktorok az Országház környékén kocsiközlekedésre és villamos közúti vasúti közlekedésre alkalmas híd elhelyezésének a kérdésével is foglalkozzanak. Az ilyen nagyszabású hidat főként aesthetikai szempontokból csakis az Országház dunai homlokzatára merőlegesen, a felező vonal irányában szabad elhelyezni. Evégett a Rudolf-rakpart itt elhúzódó alsó síkját a hídfő pályaszínébe kell fölemelni és kellőképpen megszélesíteni; a híd lejáróit pedig, a közel 5 méternyi magasságkülönbség eloszlatásával, az Országház dunai homlokzata mentén, két oldalt, művészi kiképzéssel kell elhelyezni. Természetesen, a híd szerkezetéül a Margit-hídhoz hasonló íves hídszerkezet látszik alkalmasnak, hogy magas hídfők, nagyméretű főtartók és oszlopok az Országház építőművészi hatását meg ne zavarják. Az Országház előtti kőpart hosszában, az Országház közvetetlen közelében azonban az ilyen megoldással járó hídlejárók tekintetében — nem is egészen alaptalanul — afféle aggodalmak merülhetnek föl, hogy ezek a hídlejárók bizonyos mértékben mégis csak zavarnák az Országház építészeti hatását, úgy, hogy talán előnyösebb lehetne az olyan megoldás, hogy a híd pesti lejárói ne a kőpartnál, de már delebb a Duna medrében, a parttól, illetőleg az Országháztól távolabb kezdődjenek. Ez az utóbbi eszme, amely Nagy Virgil kortársunktól ered, megfontolásra érdemes. E szerint ugyanis — ha a föltevés alapos — a Margitszigetnek az Országházig lehúzódó zátonyon, a Duna közepén erőteljes, megfelelő alakú mederpillér és a pesti oldalon két parti pillér beállításával, a hídnak Y alaprajza lenne, melynek két szára az Országház épületét fogná közre, akként, hogy a pesti oldal lejárói már a középső pillértől kezdve lejtenének a pesti part felé. Ezáltal az Országház előtti hídfők és a dunapart pályaszíne közötti magasságkülönbség, az Országház érdekében, jelentékenyen csökkenthető volna. A hídnak ez a két lejáró ága kétfelől, külön-külön, csakis egyirányú, oda, vagy vissza közlekedő forgalom lebonyolítására szolgálna, amint az ábrában látható. A hajózás tekintetében a nemzetközileg megállapított minimális magasságot, úgyszintén a hídnyílás kellő szélességét a középoszlop és a budai part közötti egyesített híd szakaszában kellene megtartani, ami nem is ütköznék nagy nehézségekbe. VEGYESEK. Kitüntetések. Ő felsége a király Fellner Sándor budapesti építésznek és törvényes utódainak, az építészet terén kifejtett kitűnő szolgálatainak elismeréséül, a magyar nemességet „toronyi“ előnévvel díjmentesen, Blaszik József építészi irodafőnöknek pedig az építőipar terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. Az iparművészet nagy aranyérmét Berzeviczy Albert közoktásügyi miniszter Maróthi (Rintel) Géza szobrászművésznek ítélte oda, a díszítő szobrászatnak művészeti irányban való fejlesztéséért. A jury és a képzőművészeti tanács egyhangúlag ajánlotta e kitüntetésre a fiatal művészt. A fővárosi pályaudvarok rendezésének kérdése már évek óta foglalkoztatja a kormányt anélkül, hogy ezideig kézzelfogható eredményre jutottak volna. A legégetőbb szükséget képezi a keleti és nyugati pályaudvaroknak egymással való összeköttetése, amely kérdés a megoldás felé közeledik, mert erre vonatkozólag már a részletes tervek is elkészültek. A tervek szerint a minisztérium ideiglenes alapon kívánja a kérdést rendezni. A végleges terv az, hogy a nyugati pályaudvart a műhelyek kitelepítése után kibővítik. E célra igénybe fogják venni nemcsak a műhelyek fenmaradó helyeit, hanem a pályaudvar frontjában levő nagy üres telket is. A kibővítés után a személyforgalmat ketté fogják osztani s a távolsági forgalmat a nyugati pályaudvaron, a helyi forgalmat pedig a keleti pályaudvaron fogják összpontosítani. Ez esetben a körvasút rendszeresítése feleslegessé válnék s a személyforgalmunk is könnyebben, főleg egységesebben lesz lebonyolítható. Múzeumépítések Németországban. Szép középülettel gazdagodott Berlin, amennyiben nemrég avatták föl a császári pár jelenlétében a III. Frigyes császárról elnevezett új múzeumot, mely a Spree egyik szigetén, gyönyörű helyen áll. Az Ihne építész tervei után késői renaisance stylusban épült pompás palota 2 szárnyáról 2 híd megy át a Spreen, előtte emelkedik III. Frigyes szobra. A Posenben folyó év október hó 5-én adták át közhasználatnak a Frigyes császár-múzeumot. Hinckeldeyn építész tervezte rennaisance stylusban. Az egész építőköltség 1 millióm korona. Pompásabb a müncheni új hadi múzeum, mely szintén most készült el a Hofgartenben, s melynek rendei. Valószínűleg az itt előadott nehézségek vetették föl azt az eszmét, hogy a híd helyett inkább tűnnelt kell a város e pontján a Duna alatt létesíteni; erre az eszmére évek előtt egy vállalkozó már vett is előmunkálati engedélyt; a dolog azonban abban maradt, remélhetőleg csak egyelőre, mert az eszme olyannak látszik, amivel érdemes volna foglalkozni — már csak a helyzet tisztázása szempontjából is. A szerit. A kellőképpen alakított középső mederpillér, erőteljes méreteinél fogva szobor elhelyezésére is alkalmas lehetne, úgy, hogy amennyiben itt egy ilyféle elrendezésű hidat építenének, a művészi alkotó erőnek érdekes, nem mindennapi feladat megoldása jutna osztályrészül. Bármiként is fogják azonban ezt a hidat annak idején megépíteni, a főváros továbbfejlődésének egészen bizonyosan, nagyfontosságú és jelentőségteljes tényezője lesz, mert a Duna két partján elterülő Budapest csakis újabb és újabb hidak segítségével forrhat össze egységes, nagy várossá. Ezt a hazafias célt szem előtt tartva, a feladat nehézségeitől nem szabad visszariadni, hanem ebben is Páris és London példáját kell követni. Budapesten már a köztudatban él, hogy az Országház tájékán, valamint a Lágymányos és a Boráros tér között, továbbá Óbuda és a Hungária körút között, a Dunán át, a közeljövőben szintén kell hidat építeni. E két utóbbi hídnak a dolgával az "Építő Ipar" már a múlt évben foglalkozott és pedig azzal az eredménynyel, hogy teljes joggal kívánják Budapest lakói e hidak mielőbbi megépítését. Három újabb dunai híd Budapesten! Mekkora haladás követné ennek a megvalósulását ! * Lipthay Ágost.