Épitő Ipar, 1910 (34. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-17 / 29. szám

1910. július 17 ÉPÍTŐ IPAR (29. sz.) A budapesti Anker-palota vasbetonszerkezetei. Az Anker biztosító társaság 1908—09. év folyamán a budapesti Deák-téren hatalmas bérpalotát építtetett, mely nemcsak nagy terjedelmével és imposáns homlokzatával keltett érdeklődést, hanem említést érdemelnek azok a nagy­arányú tartószerkezetei is, melyek bő alkalmat nyújtottak a legérdekesebb vasbetonszerkezeteket használni. Magát az Alpár Ignác által tervezett palotát már a múlt évben be­mutattuk, most a rendkívüli méretű és érdekű vasbeton­szerkezeteket ismertetjük. Átalános elrendezés: Mint az alaprajzon látható (1. ábra), az épület két teljesen különálló részből áll, melyeket egy 12 m széles úgynevezett Anker-köz választ el egy­mástól. Pince nemcsak az épület, hanem az utca alatt is van, s a pincefödémek ezáltal 4000 rez2 alapterületet foglalnak el. A földszinten és félemeleten üzlethelyiségek, a további emeleteken pedig a társaság irodái, nagyobbrészt azonban lakások vannak. Ez az elrendezés okozta, hogy az üzlethelyiségekben nagyobb tér­nyerése végett a középső főfalakat csak a félemeleten fölül alkalmazták, ezért a félemelet fölött erőteljes vasbetontartók váltják ki a főfalakat és viszik át a terhelést az ugyancsak vasbetonból készült 72 darab karcsú oszlopra, úgy hogy a hatalmas épületnek szinte teljes súlyát ezek az oszlopok hordják. A következőkben részletesen foglalkozunk az egyes vasbetonszerkezetekkel; ezek: az alapok, a pince, földszint és félemeleti oszlopok, a 3 alsó és a 4-ik emelet fölötti összesen körülbelül 16000 /re2 födémek, a loggia-födémek, az említett kiváltó hevederek a középső és szélső főfalakban, a raub­au­­szekrényt és cégtáblákat magukban foglaló és ennek megfelelő keresztmetszetű tartók, a pincelépcsők, főpárkánylemezek, nyílt folyo­sók és attikák. Az alapokat úgy, mint a pinceoszlopokat eredetileg téglából tervezték, de mivel az egyes pillérekre a tornyokról is nagy terhe­lések jutottak, ezek miatt a rendkívüli súlyok miatt a falazott alapokat nagyon szélesre és mélyre kellett volna venni, ezért az arány­lag (mint azt egy összehasonlító számítás megmutatta) előnyösebb vasbeton-alapozást választották. Ez természetesen magával vonta, hogy az oszlopokat is vasbetonból készítsék. Az alapvetést úgy hajtották végre, hogy az oszloplábakat többtámasztékú tartókkal kötötték össze, ezáltal kerülték el legjobban az esetleg fellépő egyenetlen ülepedést. Hogy az alapok szélességét lehetőleg csökkent­hessék, az agyagos homokból való talajt ponto­san megvizsgálták, amennyiben Lehmann eljárása szerint egy 45/45 cm keresztmetszetű, portlandcementtel falazott pillérnek különböző terhelések alatt sülyedését figyelték meg. Ezek a kísérletek arra az eredményre vezettek, hogy a talaj cm?-kint 5 ^-mal terhelhető. Valóban azonban csak 3*5 kg-ot engedtek meg. Az alaptartó (2. ábra) megfordított ~ keresztmetszetű, melynek magassága az oszlopok közötti távolságok szerint 135 /re, illetőleg 0*75 /re. A helyenkint rendkívül nagy súlyokkal megterhelt oszlopok kizárólag gömbvasbeté­tekkel készültek, 25—30 lyre­ kint 8 /1/re-es kengyelekkel. A födémek az összes emeleteken bordás­lemez - kiképzést nyertek, még­pedig a pincében, földszint és félemeleten, tehát az üzlethelyiségekben látható bordákkal; a IV. emelet fölött pedig az itt szükséges sima felületű és jó hőszigetelő födémre való tekintettel Rabitz-álmenyezetet alkalmaztak. A félemelet fölött az összes fő- és választófalakat ki kellett váltani, ami elég komplikált tartóbeosztást okozott. Tekintettel a födémek nagy területére, azokat emeleten­­ként közel 50 /re-es távolságokban dilatallos hézagokkal látták el; ezeket úgy készítették, hogy az egyben borított, de a rendesnél kétszer szélesebb tartó közepén két kátrány­­papíros közé bádoglemezt helyeztek, amit aztán utólag eltávolítva, kis hézaggal elkülönített két tartót kaptak. A már említett külső és középső főfalat kiváltó nagy tartókat a félemelet fölött szintén csak gömbvasbetétekkel készítették, de különös figyelmet fordítottak a nyíró erők okozta feszültségek legyőzésére, amit a felhajlításokon kívül 10 mm átmérős függőleges kengyelekkel értek el. Hasonló nagy tartók vannak a IV. emeleten is, a tornyok hordása végett; ezek közül különösen gondosan kellett készíteni a a körívalakúakat. A középfaltartók magassága korlátolt (80 cm), ezért a rendkívül nagy terhelések miatt a nyo- A budapesti erzsébet téri Mocsonyi-ház. Tervezte Rainer Károly.

Next