Épitő Ipar - Építő Művészet, 1921 (45. évfolyam, 1-22. szám)

1921-03-15 / 9-10. szám

1921. március 15 ÉPÍTŐ IPAR ÉPÍTŐ MŰVÉSZET 35 Fájdalommal látjuk, hogy immár csaknem egy évtized óta nem épülnek újabb oly objektumok a fővárosban, melyek a magasabb építőművészet követelményeit kielégítenék. 1911 óta alig indult meg valami nagyszabású munka. Íme, itt van egy alkalom arra, hogy az építőművészet — habár még hamu­pipőkeruhában — mégis szóhoz jusson az ország fővárosában. S­­ megakadályozni nem lehet, nem szabad. Hiszen lassanként­­csak építészeink, főleg az ifjabb generáció, de a finomabb, művészibb munkát végző iparosság is elfeledi vagy’ meg sem tanulja, mit várunk az építőművészettől. Nincs semmiféle anyag­hiány, pénzhiány, mely elfogadhatóvá tenné azt, hogy a művé­szetek anyja, az építőművészet halálra legyen ítélve. Másik fontos szempontunk a városrendezés művészi voltának, a helyes és szép városkép kialakulásának kérdése. Ma Budapest legsiralmasabb, legmegdöbbentőbb városképét éppen a volt „Nemzeti Színház" romhalmaza nyújta. A legszebb, a legforgal­masabb helyen egy hihetetlen zűrzavart mutató állapot. Nem hin­nék, hogy ezt még egy világvárosban ily hosszú ideig meg­tűrték volna. Ezt a városképet itt el kell tüntetni. Dr. Lechner Jenő, mint elsőrendű városrendezési szakember, megtalálta a módját, miként lehet csekély eszközzel egy kedves, bájos város­képet odavarázsolni, ahol ma a legvisszataszítóbb perspektíva bántja a szemlélőt. Nagy művészi önmérsékléssel oldotta meg a megmaradt Skalnicky-ré­t sarokrészlet architektúrájához kap­csolva a nehéz problémát. Mi meg vagyunk róla győződve, hogy a főváros szépészeti felügyelőségének fóruma, a Közmunkák Tanácsa a legnagyobb örömmel üdvözli ezt a sikerült megoldást, mely a város leg­exponáltabb helyét végre széppé varázsolja. Ha nem ily előnyös feltételek mellett, idegen pénzen jutna a főváros e bántó pontja esztétikai megjavításához, még az esetben, saját erőnkből is meg kellene oldani e kérdést. Ily városképet a város szívében tűrni nem lehet. Az újságcikkek nyomán még szakemberek is abban a hitben voltak, hogy itt valami országos botrány, ízléstelenség, valami­féle „sörmozi" elkövetéséről van szó. Bemutatott tervek iga­zolják, hogy ami itt készül, az nemes ízlés szülte építőművé­szeti tökéletesség. Az építészeti részen kívül a testvérművészetek is szóhoz jutnak, így a mennyezet kazettáiban porcellánkék mezőben fehér antik ízlésű reliefek terveztettek. Az üreges salaktéglafalakat sötétkék alapon pompei modorú festmények díszítenék. Tudomásunk szerint a szobrászmunkákon Füredi Richárd szobrászművész, a festmények kartonjain Unghváry Sándor festőművész már javában dolgoznak. A rákóczi úti oldalon bolthelyiségek is épülnek, a parkbejáróban, a régi Nemzeti Színház udvarában állott Lendvay szobor nyerne felállítást. Tekintettel az ideiglenes jellegre, emeleteket és az ezekkel járó költséges és időt rabló vasbetonmunkát a tervező mellőzte s az egész 1280 nézőből álló közönséget kizárólag a föld­szinten helyezte el. Az utcai front egyik szakaszán a „Nemzeti 3. ábra. A Nemzeti Mozgó múzeumkörúti homlokzata. 4. ábra. A Nemzeti Mozgó hosszmetszete. 3. ábra. A Nemzeti Mozgó rákóczi úti homlokzata.

Next