Erdőgazdaság, 1947 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1947-08-01 / 1-2. szám

A MÁLLERD dolgozóihoz! Több, mint egy esztendős mun­ka van már a MÁLLERD mö­gött és nyugodtan leszögezhetjük, hog­y a kezdeti nehézségek elle­nére helyes úton jártunk. Most, hogy az Üzem hivatalos közlö­nyének első számát útjára bo­csátjuk, ennek a kezdetnek a problémáiról kell beszélnünk nyíl­­tan és azzal a kötelező őszinte­séggel, amelynek az erdőgazda­ság minden dolgozóját kortársi együttműködésben kell egybe­­fűznie. Nehéz elindulás volt a MAL­LERD születése. Az infláció ör­vényében kavargott egész gazda­sági életünk, amikor megkezdtük az új üzem építését. Mindannyian tudjuk, milyen korlátozottak vol­tak anyagi lehetőségeink: nem voltak hivatali helyiségeink, nem voltak íróasztalaink és írógé­peink. Hasonlóképpen hiányoztak a munka egyéb feltételei: üzemi épületeink jelentős része megron­­gáltan és romokban ,forgótőkénk csekély, szakképzett gárdánk lét­száma hiányos volt. Amikor azonban lezárult az inflációs kor­szak, stabilizációs feladatainknak mégis megfeleltünk. Az organizá­ciós kérdések megoldása még ma sem ért véget, de nyugodtan el­mondhatjuk, hogy az ország ér­dekében vállalt termelési kötele­zettségeinknek a szervezési,­­sze­mélyi és pénzügyi akadályok elle­nére is megfeleltünk. De ezenfelül azért is nehéz volt a mi elindulásunk, mert tulaj­donképpen úttörői voltunk az ál­lamosításnak. Büszkén állapít­hatjuk meg, hogy a történelmi je­lentőségű fejlődés, kibontakozás máris igazolt bennünket, amikor a magyar erdőgazdaságot az ál­lami üzemesítés irányában vezet­tük. Tulajdonképpen a MALLERD volt a demokratikus Magyaror­szágon megszervezett első nagy államosított üzem. Munkásságunk pontosan a szociális fejlődés irányvonalához igazodott. Az eredmények megmutatták, hogy nem tévedtünk, amikor állami üzemi szervezetben fogtuk össze az ország egész erdőgazdaságát, egyetlen hatalmas organizáció keretében. Ez a szervezés azonban csak úgy lehetett sikeres, hogy az Üzem valamennyi alkalmazottja lelkiismeretes munkában, közös akaratban fogott össze és most ehelyütt mondok köszönetet a MALLERD minden dolgozójá­nak, aki jószándékkal és a leg­­mostohább körülmények között is helytállással segített az újjáépü­lő, demokratikus magyar gazda­sági rend érdekében vállalt fel­adatok teljesítésében. Mindez azonban nem elegendő! A folyton változó élet dinamikus parancsai ne­m tűrik az önelégült megállást. A magyar erdőgaz­dálkodás újjászervezésének még csak a legkezdetén vagyunk. Olyan óriási feladat hárul reánk amilyenre példát csak a legna­gyobb nemzetek közgazdasági életében találunk. Az erdőtelepí­téstől, a fatermeléstől a fafeldol­gozásig és belső piaci, vagy kül­földi értékesítésig, a legkülönbö­zőbb kiegészítő és melléküzemi munkaágak kiépítéséig egészen rendkívüli sokágú gazdasági gé­pezetet kell felépítenünk. A to­vábbi organizálás sikerének elen­gedhetetlen feltétele hogy az er­dőgazdaságban dolgozó mérnö­kök és tisztviselők, szellemi és f­i­zikai dolgozók összakaratát koor­dináljuk, a szaktudást, a szorgal­mat, a jóakaratot, a munkakész­séget közös nevezőre hozzuk. Nem bízhatunk munkánk ered­ményességében ha nem tudjuk el­érni, hogy a munkában résztve­vők mind ugyanazt akarják. Minden szervezésnek itt van az ugrópontja. Tudjuk, hogy a ma­gyar erdőgazdálkodás fejlődésé­nek szekere elakadt az elmúlt évek dezorganizált erdőpusztítá­­saina­k ingoványában. Ezt a sze­keret kimozdítani és a járható útra juttatni csak úgy tudjuk ha valamennyien egy irányba toljuk, vonszoljuk, vezetjük. A mi további eredményeink alapja tehát az összakarat egy­irányú koordinálása. Ezzel az összefogással tartozunk nemcsak az erdőgazdaság ügyének, amely­nek becsületes munkásaivá sze­gődtünk, hanem tartozunk a de­mokratikus Magyarországnak is, hogy az új idők követelményei­nek megfeleljünk. Ennek a gon­dolatnak a jegyében kell most felhívnom kartársaim és munka-, társaim figyelemt arra, hogy áll­­­janak szívvel-lélekkel az alkotó, nemzetépítő munka szolgálatába. Legyünk azzal tisztában, hogy ha a szükséges összefogást nem tud­juk elérni, akkor az elérhető eredmények is gyengébbek lesz­nek. A sikertelenségnek pedig nem lehet más következménye, mint hogy az egész közösség va­gyonának a magyar erdőkincs­­nek a kezelését az államgazda­sági élet irányítói elveszik azok­tól, akik eredményeket felmutat­ni nem tudnak és más kezekre adják. Problémáinkat meg kell vitatni — ezt szolgálja majd ez a közlöny is —, de a vitatkozásnak egy percre sem szabad megbéní­tania a tevékeny munkát. A de­mokrácia ma mindenkinek meg­adja a hozzászólás jogát, sőt el­kötelez minden egészséges gon­dolkodású embert a kritikára. De a bírálatnak nem lehet más cél­ja, minthogy mindenkor előmoz­dítsa az eredményes munkát, hogy tevékenységünket a lehető legjobban végezhessük el a nem­zet és a demokratikus gazdasági fejlődés érdekében. Fokozottabban érvényes mindez a most induló hároméves tervben, amelynek megvan természetesen a maga igen nagy jelentőségű er­dészeti szakasza is. Az erdőgaz­dálkodás sok évtizedes tervszerű­séggel kiépülő tevékenységében a hároméves terv csak az első lépés, az alapok lefektetése. De akkor végzünk jó és hasznos munkát, ha az egész magyar nemzetgaz­daságot átfogó hároméves terv sikerét minden rendelkezésünkre álló eszközzel elősegítjük s a ma­gunk területén minden tekintet­ben hozzájárulunk az egészséges gazdasági rend kibontakozásához. Meggyőződésünk kell, hogy le­gyen: a magyar gazdasági élet fellendülésének alapja csak a vi­rágzó erdőgazdálkodás lehet. Te­gyünk meg tehát minden lehe­­tőt, hogy a mi munkánkból való­ban a nemzet vagyonának és jö­vedelmének reális gyarapodása következzék. Ezzel tartozunk hi­vatásunknak és a demokratikus Magyarországtól kapott megbí­zatásunknak. Barlai Ervin

Next