Erdőgazdaság, 1948 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1948-01-05 / 1. szám
SZÁZ ÉV az erdőgazda számára nem szédítő távolság. Több mint egy emberöltő ugyan, de mégis érzékelhető közelség, hiszen a jól kezelt erdők könnyen elérik a százéves kort. Egy századéve, hogy a magyarság az európai szabadságért vívott harc élére ugrott és csak két világhatalom egyesült ereje tudta legázolni Petőfi forradalmát. De az áldozat nem volt hiábavaló. Mint a százados fák, amelyek kicsiny magból növekedtek csemetévé, izmosodtak fává, öregedtek, terebélyesedtek, úgy élt és erősödött 1848 gondolata is e sokat szenvedett földön. Az eltelt idő a magyar erdőgazdálkodás számára is a megpróbáltatás korszaka volt: az abszolutizmus kezdte a kíméletlen erdőirtásokat, a nagy üzletek korszaka a kiegyezés után folytatta erdőségeink elkótyavetyélését, hogy a két világháború szomorú harminc esztendeje hajszolt túlhasználatokkal csaknem a végpusztulásba döntse erdőgazdálkodásunkat. Alig vannak már erdeink, amelyek ifjan még látták 1848 nagyszerű eseményeit. Hisszük, hogy az évforduló a magyar erdők sorsának is fordulóját jelenti. Amint a szabadság gondolata ismét napfényre tör, ugyanúgy kell arra a felismerésre ébrednie a magyar társadalomnak, hogy az államosított erdők most már a közösség tulajdonában vannak és ennek az erdőkincsnek további pusztulása végső romlásba döntené az egész magyar közgazdasági életet. Hiszszük, hogyha 1848 forradalmának emlékére csak jelképes erdőrészeket, ligeteket, fasorokat ültetünk is, azok mérföldmutatói lesznek a nagy erdőpolitikai átalakulásnak, a magyar erdők újjászületésének. S akkor, újabb száz év múlva ismét százados erdők rengetegei fogják üdvözölni a második centenárium ünneplőit! . . . II. ÉVF. 1. SZÁM, 1948 .JANUÁR 5 A MÁLLERD MINDEN DOLGOZÓJÁHOZ! Az év fordulója a Uralmából meleg szeretettel fordulok a MÁLLED minden dolgozója felé és tiszta szívből kívánom, hogy az új esztendő hozza meg a MÁLLERD dolgozói részére azt az elismerést, amelyet munkájuk révén kiérdemelni igyekeztek. Visszapillantva a múltra, most már néhány év távlatából megállapíthatjuk, hogy a sok hiba és nehézség ellenére is jó munkát végeztünk. A feladatoknak, amelyeket magunkra vállaltunk úgyszólván maradéktalanul sikerült eleget tenni. A dolgozókat leginkább érdeklő tűzifáésálást várakozáson felül oldottuk meg, mind az elmúlt tél folyamán, mind a folyó fűtési idényben. Erre jellemző, hogy idén január 1-ig közel 60.000 vagon fa érkezett fel Budapestre, vagyis annyi, amennyi a múlt tél egész időtartama alatt. Így megvan minden remény arra, hogy a fűtési idény végéig (1948 május hó 1-ig) 75.000 vagon fát tudunk Budapest dolgozóinak rendelkezésére bocsátani és ezzel a mennyiséggel elérjük a békebeli ellátás színvonalát. Mégis fájdalmasan érint bennünket az a tény, hogy a dolgozók ellátása érdekében óriási áldozatokat kellett hozni, túlhasználatokat kellett foganatosítanunk. Remélhető, mert a kormányzatnak is az az álláspontja, hogy az import feljavulásával a túlhasználatok megszüntethetők és talán már az elkövetkezendő évben csak az évi növedéknek megfelelő kitermelés lesz a feladataunk. A túlhasználatok folytán azonban kétszeres jelentőségre tett szert az erdőfelújítás. E tekintetben a 3 éves terv kapcsán biztosíttatott részünkre nagyobb összeg és ha ezt az összeget önfeláldozó munkával toldjuk meg, nem fog elmaradni a kívánt eredmény. Igen szép eredményeket értünk el talpfaszállítás tekintetében, amikor a vállalt 300.000 db talpfát a MÁV részére 100.000-el túlhaladtuk. Fel kell hívnom a figyelmet azonban a bányafakérdésre, melynek megoldása nem sikerült egészen olyan mértékben, ahogy szerettük volna. A termelés elérte az előirányzatot, a szállítások azonban igen vontatottan történtek és részben most is vontatottan történnek; mivel a 3 éves terv sarkalatos kérdése a szénkérdés, ezt az ütemet feltétlenül meg kell javítani. Remélem a mostani termelési idény talpjában hasonló, bányafáiban pedig jobb eredményeket fog hozni. Javítanunk kell exporttevékenységünket, amivel meglehetős nehezen indultunk el. A most létesített kötések és fűrészüzemeink fokozottabb tevékenysége, s megfelelő rönkökkel való ellátása biztosítani fogja ezen a vonalon is a megkívánható eredményeket. Amint látjuk tehát, jó munkát végeztünk. Természetesen minden munka eredménye sok kínnal, erőlködéssel jár és soha sem lehet kielégítő ahhoz, hogy azt megfelelő jóindulatú szakkritikával ne javíthatnánk tovább. Ezt senkinek sem szabad rossznéven vennie. Jusson mindenkinek eszébe az, hogy a demokrácia tőlünk teljesítményt és fokozott felelősségérzetet követel és úgy fog minket kiértékelni, amilyen mértékben feladatainknak kifelé meg tudunk felelni. Befelé pedig lépjen a személyi torzsalkodások helyébe, — ahol ilyenek vannak —, a békés, megértő együttműködés. Mert a személyi viták csak hátráltatják, esetleg megbénítják a szakmunkát. A minden személyi kérdésen felülemelkedő munka lehet csak az irányító elvünk. Abban a reményben, hogy a jövő évben e tekintetben semmi hiba nem lesz, kívánok még egyszer a MALLERD minden dolgozójának meleg, őszinte szeretettel a lehető legjobbakat az évforduló alkalmából. Barlai Ervin