Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1964 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1964-01-01 / 1. szám
fenyőanyagra méretezett és — bár könnyen szerelhető, de mégis fix — elhelyezése egy helyen minél nagyobb munkamennyiség jelentkezését kívánja meg. A kapott felvilágosítás szerint a párisi Centre du Bois megbízásából most folynak a kísérletek a lombos erdők gépegységeinek, munkaláncának kialakítására. • A MI VISZONYAINK között azonban a kérdés a kitermelés mechanizálásával még korántsem megoldott. Gondolnunk kell a következő munkafolyamatok akadálytalan elvégzésére is. A kitermelés technológiájának ezért olyannak kell lennie, hogy lehetővé tegye, megkönnyítse a felújításnak, valamint az állomány ápolásának a gépesítését is. A legnagyobb bajt a vágásban visszahagyott tuskó okozza. A tuskókiszedésnek kétségtelenül legkönynyebb módszere a tuskóval való döntés. Ezért a mi viszonyaink között döntőgépként elsősorban az olyan szerkezetek jöhetnek számításba, amelyek tuskóstól döntenek. Az első olyan gép, amely a kérdést kielégítően megoldani látszik, a balatonfelvidéki erdőgazdaság VETUS-a. Ez tolószerkezetével kidönti és fogaival tuskóstól kiemeli a fát. Megoldja tehát a dolog nehezét — a tuskózást — de nem oldja meg a halomra döntött anyag feldolgozhatóságát. A kanadai VFB munkája és az egész összehangolt gépláncé jó ösztönzést adhat ahhoz, hogy a VETUS is beilleszthető legyen a teljes munkafolyamat gépesítésébe. A kanadai kísérlet általában jó példája annak, hogyan kell az egységek kialakítábratása során szem előtt tartani a teljes folyamat gépesítését, az ehhez szükséges kapcsolódásokat. • A TUSKÓZVA KITERMELŐ GÉPLÁNC működtetéséhez jelentős munkaterületet biztosíthatna elsősorban síkvidéki nyárasaink, akácosaink, nemkülönben dombvidéki csereseink, tölgyeseink jó része is. A kitermelés után a tuskótlan talajok szántása már megoldott probléma, ugyanígy az ültetés, vetés gépesítése is, csak a talajápolás topog egy helyben. A tisztítás gépesítését a vegyszeres eljárás sikeresen látszik megoldani, s így lassan a legtöbb feltétel rendelkezésre fog állani az ültetvényes fatermesztés kialakításához. „Lassan”-t mondtam, pedig ez csak a mi haladás-vágyunkhoz mérten az. Nem ilyen azonban még gyorsan növő fáink termesztési üteméhez mérten sem. A kanadai kísérleteket 1959-ben kezdték és 1961-re már olyan géplánccal rendelkeztek, mely elvileg kitermeléseik 80 százalékának ellátására alkalmas. Nyilván nem fog évtizedeket váratni magára a gépek sorozatgyártása és általános bevezetése sem. A kezdeti nehézségek után már nálunk is egyre jobban gyorsul a gépi megoldások kialakítása, tömegméretű elterjesztése. Rászorít erre az eddig inkább csak falrafestett, de a mezőgazdasági üzemek megerősödésével arányosan valóban be is álló munkaerőhiány. • AZ ERDŐGAZDASÁGI MUNKA TELJES MECHANIZÁLÁSA azonban nemcsak gépészeti és munkaszervezési kérdéseket vet fel, hanem határozott követelést támaszt az erdőműveléssel szemben is. A gépek nagymértékű használatbavételének megvannak a közismert követelményei — a tömegesség és egyöntetűség a végzendő munkában. Ezt a természetszerű erdőgazdálkodási módszerek nem szolgálják. Egyre nagyobb mértékben válik tehát szükségessé az ültetvényszerű erdőgazdálkodás bevezetése. Kell, hogy erre szemléletben és gyakorlatban is időben felkészüljünk! Állományainkat már ma úgy telepítsük, újítsuk, alakítsuk, hogy a magukra soká nem várató gépek minél nagyobb alkalmazási teret találjanak. Ehhez tudásban is minél jobban fel kell készülnünk. Nem vesznek itt kárba a természetszerű erdőgazdálkodás terén szerzett tapasztalataink sem, de növénytársulástani feltételezéseken túl, egzaktabb ismeretekre kell törekednünk legfontosabb — ültetvényszerű erdőgazdálkodásra legalkalmasabb — erdei fáink termőhelyigényét illetően. Pontosabban kell tudnunk, hogy fáink gyors növekedése, ellenállóképessége milyen ásványi anyagokat, milyen talajszerkezetet, mennyi vizet igényel, milyen agrotechnikával biztosítható mindez számára és mindezek megadásával, a hiányzók mesterséges pótlásával mit várhatunk tőlük. Fel kell készülnünk az aktív növényvédelemre is, ismeretekkel, anyagokkal. El kell szakadnunk végre attól a romantikus elképzeléstől, hogy az erdőgazdálkodás nem növénytermesztés, hanem valami más, magasabbrendű tevékenység . . . • AZ ÜLTETVÉNYSZERŰ GAZDÁLKODÁS követelménye azonban nemcsak a munkavégzés oldaláról, hanem a másik oldalról, a fafeldolgozás irányából is jelentkezik. A legutóbbi országos igazgatói értekezleten elhangzott főigazgatói nyilatkozat az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának egyik legutóbbi megállapítására támaszkodva kimondja, hogy „az erdőgazdálkodás jövőbeni céljának — a klasszikus elvekkel ellentétben — a méretes rönkanyag megtermelése helyett a maximális tömegtermelést kell tekinteni.” A fafeldolgozási világtendenciák mondatták ezt ki, de tökéletes összhangban áll a fatermesztés jövendő módszereivel is. A gépi munka kis helyen minél nagyobb munkamennyiséget, fatömeget kíván. Ezt legjobban ültetvényszerű gazdálkodással, sok, de szükségszerűen vékonyabb törzszsel tudjuk biztosítani. A vékonyabb átmérő emeli a munka egyöntetűségét, kedvez a mechanizálásnak, csökkenti a termelési ciklus időtartamát. A jövő tehát az ültetvényszerű erdőgazdálkodásé. Nem utópia többé, mert a fent idézett nyilatkozat elvileg mind erdősítési politikánkban, mind faiparunk fejlesztésében vezető helyre teszi. Jerome René