Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Tanulságos, szép kiállítást tekint­hettek meg 1974. november 18. és 1975. január 31. között Budapesten, a Vajdahunyad várában a művészi értékű, szép puskák, kedvelői, a va­dászatnak, ennek az ősi mesterség­nek és sportnak a rajongói. A Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum és a Cseh Mezőgazdasági Múzeum közöt­ti megegyezés keretében rendezték meg a kiállítást, az utóbbi intéz­mény ohradai vadászati múzeumá­nak alapvető közreműködésével. A budapesti tárlat előzménye az volt, hogy 1974 nyarán magyar világre­kord trófeákból, valamint 30 egyéb, kapitális trófeából rendeztek nagy sikerű kiállítást Csehszlovákiában, amely mintegy 70 000 érdeklődőt vonzott. A Budapesten bemutatott 50 pus­kát a híres Schwarzenberg-gyűjte­­mény anyagából válogatták ki. Amellett, hogy minden darab a fegy­­verművesség egy-egy remeke és a XVI. századi keréklakatos puskáktól kezdve a golyós és sörétes kovás­­puskákon át a XIX. század elején megjelenő csappantyús puskákig ér­zékeltették a vadászfegyverek törté­netét — mégis az volt a jellemző a kiállított puskákra, hogy nem dísz­fegyverek voltak, hanem használati puskák, az egykori tulajdonosnak és vendégeinek szinte mindennapos használati eszközei. A kiállítás ge­rincét természetesen Prága, Karlovy Vary, Litomerice, Cesky Krumlov, Krusne Ногу műhelyeiben dolgozó régi cseh mesterek művei alkották. Közülük is kiemelkedők Schwarzen­berg herceg fegyvermesterének, Fer­dinand Moraveknek, továbbá a prá­gai H. V. Lebeda-nak az alkotásai. A kiállítást dr. Lénárt Lajos mezőgazda­­sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a MAVOSZ illetve a Ma­gyar és a Cseh Mezőgazdasági Múzeum vezetőinek jelenlétében A legrégibb vadászfegyvereket képviselte a kiállításon a Johan Gaesl műhelyéből kikerült keréklakatos puska. A kerékla­kat feltalálójának a nürnbergi Johann Kühnfuss órásmestert tartják, aki 1515 kö­rül konstruálta ezt a gyújtószerkezetet A fegyverek fejlődésének magasabb fokát jelentette a kováspuskák megjelenése a 17. század elején. Itt az acélhoz ütött ko­vakő szikrája jelentette a gyújtólángot. A kova — tudományos nevén: az obszidián — német elnevezése „Flintstein”, ebből származik nyelvünkben a népies „flinta” szó. A kiállítás az egy- és kétcsövű, go­lyós és sörétes, sőt vegyes csövű kovás­puskák, puska-párok és puska-sorozatok gazdag választékát mutatta be (Magyar Mezőgazdasági Múzeum fotóar­chívuma, Szegvári Gusztáv és Csecsetka Ferenc felvételei) Ritkán látott darabot jelentett a kiállított anyagban a bal szemhez alakított aggyal készült háromcsövű (drilling) csappantyús puska (valószínűleg a híres prágai fegy­vermester, А. V. Lebeda műhelyéből) fegyvermívesség remekei Jelentősen fokozta a vadászpuskák meg­bízhatóságát, az időjárástól független ke­zelését a csappantyús fegyverek megjele­nése a 18. században. Ekkor alkalmazták a lőporos serpenyő helyébe beépített 16­ kúpot (1815-ben már a csappantyús lakat­szerkezet által elsütött réz gyutacsot), amelynek töltete ütésre robbant és ezáltal meggyújtotta a cső lőpor töltetét.­­A csap­pantyús puskák már bock­ csővel is ké­szültek. Képünkön csappantyús kétcsövű sörétes puskasorozatot mutatunk be, „Springer in Wien” jelzéssel A kiállítás nemcsak tudományos és szak­mai szemmel volt nagyon érdekes, de a sok szebbnél-szebb, iparművészeti érték­kel bíró fegyver szemet gyönyörködtető látványt is nyújtott. Képünkön a damasz­­kokt sörétes csőhöz illeszkedő, művészien cizellált csappantyús lakatszerkezetet mu­tatunk be Külön „műfajt” jelentett a kiállítás anya­gában a céllövő fegyverek csoportja. Ezek (felülről lefelé): visszacsapó kakasos, csappantyús, gerendelyzáras, hátul-töltő (J. Labler in Brandyse); csappantyús (J. Springer in Wien); csapózáras, hátul-töltő (J. Barnert, Freiwaldau)

Next