Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1975 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
Tanulságos, szép kiállítást tekinthettek meg 1974. november 18. és 1975. január 31. között Budapesten, a Vajdahunyad várában a művészi értékű, szép puskák, kedvelői, a vadászatnak, ennek az ősi mesterségnek és sportnak a rajongói. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum és a Cseh Mezőgazdasági Múzeum közötti megegyezés keretében rendezték meg a kiállítást, az utóbbi intézmény ohradai vadászati múzeumának alapvető közreműködésével. A budapesti tárlat előzménye az volt, hogy 1974 nyarán magyar világrekord trófeákból, valamint 30 egyéb, kapitális trófeából rendeztek nagy sikerű kiállítást Csehszlovákiában, amely mintegy 70 000 érdeklődőt vonzott. A Budapesten bemutatott 50 puskát a híres Schwarzenberg-gyűjtemény anyagából válogatták ki. Amellett, hogy minden darab a fegyverművesség egy-egy remeke és a XVI. századi keréklakatos puskáktól kezdve a golyós és sörétes kováspuskákon át a XIX. század elején megjelenő csappantyús puskákig érzékeltették a vadászfegyverek történetét — mégis az volt a jellemző a kiállított puskákra, hogy nem díszfegyverek voltak, hanem használati puskák, az egykori tulajdonosnak és vendégeinek szinte mindennapos használati eszközei. A kiállítás gerincét természetesen Prága, Karlovy Vary, Litomerice, Cesky Krumlov, Krusne Ногу műhelyeiben dolgozó régi cseh mesterek művei alkották. Közülük is kiemelkedők Schwarzenberg herceg fegyvermesterének, Ferdinand Moraveknek, továbbá a prágai H. V. Lebeda-nak az alkotásai. A kiállítást dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes nyitotta meg a MAVOSZ illetve a Magyar és a Cseh Mezőgazdasági Múzeum vezetőinek jelenlétében A legrégibb vadászfegyvereket képviselte a kiállításon a Johan Gaesl műhelyéből kikerült keréklakatos puska. A keréklakat feltalálójának a nürnbergi Johann Kühnfuss órásmestert tartják, aki 1515 körül konstruálta ezt a gyújtószerkezetet A fegyverek fejlődésének magasabb fokát jelentette a kováspuskák megjelenése a 17. század elején. Itt az acélhoz ütött kovakő szikrája jelentette a gyújtólángot. A kova — tudományos nevén: az obszidián — német elnevezése „Flintstein”, ebből származik nyelvünkben a népies „flinta” szó. A kiállítás az egy- és kétcsövű, golyós és sörétes, sőt vegyes csövű kováspuskák, puska-párok és puska-sorozatok gazdag választékát mutatta be (Magyar Mezőgazdasági Múzeum fotóarchívuma, Szegvári Gusztáv és Csecsetka Ferenc felvételei) Ritkán látott darabot jelentett a kiállított anyagban a bal szemhez alakított aggyal készült háromcsövű (drilling) csappantyús puska (valószínűleg a híres prágai fegyvermester, А. V. Lebeda műhelyéből) fegyvermívesség remekei Jelentősen fokozta a vadászpuskák megbízhatóságát, az időjárástól független kezelését a csappantyús fegyverek megjelenése a 18. században. Ekkor alkalmazták a lőporos serpenyő helyébe beépített 16 kúpot (1815-ben már a csappantyús lakatszerkezet által elsütött réz gyutacsot), amelynek töltete ütésre robbant és ezáltal meggyújtotta a cső lőpor töltetét.A csappantyús puskák már bock csővel is készültek. Képünkön csappantyús kétcsövű sörétes puskasorozatot mutatunk be, „Springer in Wien” jelzéssel A kiállítás nemcsak tudományos és szakmai szemmel volt nagyon érdekes, de a sok szebbnél-szebb, iparművészeti értékkel bíró fegyver szemet gyönyörködtető látványt is nyújtott. Képünkön a damaszkokt sörétes csőhöz illeszkedő, művészien cizellált csappantyús lakatszerkezetet mutatunk be Külön „műfajt” jelentett a kiállítás anyagában a céllövő fegyverek csoportja. Ezek (felülről lefelé): visszacsapó kakasos, csappantyús, gerendelyzáras, hátul-töltő (J. Labler in Brandyse); csappantyús (J. Springer in Wien); csapózáras, hátul-töltő (J. Barnert, Freiwaldau)