Erdőgazdaság - Erdőgazdaság és faipar, 1983 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A fagazdálkodás megújulásáért Az Országos Erdészeti Egyesület Elnöksége és Választmánya indítványozza: legyen 1983 a fagazdaságban az innováció éve! Nem a divatnak hódolunk, hanem szigorú gazdasági realitások sürgetik, hogy ágazatunk az eddiginél tevékenyebben csatlakozzon az egész magyar népgazdaság megújítását célzó nagyszabású társadalmi erőfeszítésekhez. Új hajtóerők szükségesek A nyolcvanas évtized elejére felhalmozódott gazdasági problémák a fagazdaságban is olyan helyzetet teremtettek, amelynek megoldása az innováció széles körű kibontakozását igényli. A világgazdasági válság elmélyülésével összefüggésben megnehezültek az értékesítési lehetőségek, kiéleződött a piaci konkurrenciaharc. Országunknak fontos és folyamatos feladata a népgazdaság egyensúlyának javítása. Ezzel öszszefüggésben mérséklődött a beruházások mértéke és üteme. A műszaki fejlesztés a korábban tervezettnél lassúbb és egyes területeken munkaerőgondok is vannak. Mindez azt jelenti, hogy az ágazat fejlődésének korábbi tényezői mellett elengedhetetlen a további fejlődést lehetővé tevő új hajtóerők mozgásba hozása. A fejlődőképesség fenntartása a gazdálkodás gyors reagálóképességét feltételezi a világban végbemenő változásokra. A piachoz való folyamatos alkalmazkodás megköveteli a termelési szerkezet korszerűsítését, a termékek minőségének növelését, a termelési költségek csökkentését. A piaci pozíciók megtartására, az árveszteségek elkerülésére csak minőségi előnyök esetén lehet számítani. Ez újult erővel veti fel a versenyképesség növelésének igényét mind a minőség, mind az önköltség szempontjából. Gazdasági sikerekre csak az a vállalat számíthat, amely korszerű módon, hatékonyan állít elő versenyképes termékeket. A megújulásra képtelen vállalatok nem tudnak alkalmazkodni a megnövekedett gazdasági követelményekhez és rövid időn belül kilátástalan helyzetbe kerülhetnek. Szakmánkban is egyre többen ismerik fel, hogy a vállalatok versenyképességének fenntartása hosszú távon csak folyamatos innovációval lehetséges. Az innováció: általános megújulása Az innováció: újítás, általános értelemben felfogott megújulás. A gazdaságban értelmezett innováció a termékek és termelési eljárások olyan minőségi fejlesztését jelenti, amely gazdasági haszonnal járó újdonságok létrehozását eredményezi. Az innováció új termék, technika, technológia és ezekkel kapcsolatos ismeretek létrejöttének és bevezetésének folyamata. Ez a folyamat egyidejűleg hatja át a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés szféráit. Az innovációt a piaci hatások váltják ki és a fejlesztési folyamat végül a piaci realizálásban nyer értelmet. Az innovációs tevékenység említett sorozata (a kutatás, fejlesztés, termelés, értékesítés) innovációs láncot alkot. Az innováció napjainkban a gazdasági fejlődés kísérője, a piaci verseny nélkülözhetetlen velejárója és követelménye. Korunk gazdasági kihívása ágazatunktól is megköveteli, hogy széles körűen és mélyrehatóan megújítsuk a termelést, a gazdálkodás mechanizmusát, az irányítási viszonyokat, szemlélet- és szokásrendszerünket. Az innovációs folyamat lényegében az ötlettől a megvalósulásig a keletkezés és a befejezés közötti teljes folyamatot átfogja. A műszaki-gazdasági innováció ugyanakkor egyre növekvő mértékben a piac által motivált vállalati tevékenység, amely csak akkor bontakozik ki, ha a vállalatnak ebből kézzelfogható előnye származik. A piaci viszonyok feltárásának és alakításának a gazdasági innovációban kitüntetett szerepe van. Mivel az innovációs folyamat kiinduló- és végpontja a piac, a vállalatok versenyképes fejlődésének ezért az egyik legelső feltétele a marketing funkció jelenléte a szervezetben és az irányításban. A kutatás és a fejlesztés kapcsolódása A termelés nem nélkülözheti a legújabb tudományos és műszaki vívmányokon alapuló fejlesztést. A tapasztalat azt mutatja, hogy átütő gazdasági sikereket azok a vállalatok értek el, ahol egységes folyamatban szerveződött a kutatás-fejlesztés-termelés-értékesítés, azaz, ahol hiánytalanul kialakult az innovációs lánc. Ágazatunk sajátosságainál fogva azonban a kutatás a vállalatoktól szervezetileg elkülönült központi intézetekben folyik. Ez a tény különösen fontossá teszi a kutatóintézetek és a vállalatok szoros együttműködését. Kívánatos volna, hogy a kutatóintézetek minél nagyobb arányban végezzenek közvetlen gazdasági célú kutatást és fejlesztést, amivel hozzájárulhatnak a vállalatoknál folyó gazdasági innovációhoz. A közvetlen gazdasági célú kutatások gyakorlati megvalósításának előmozdítására a kutatóintézetek és a vállalatok között hatásos együttműködési ш—1. 1