A Fa, 1946 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1946-01-01 / 1. szám
Bányafa (B. M.) A bányafa a széntermelés nélkülözhetetlen kelléke, előteremtését a fakereskedelem mindig különleges feladatának tekintette. A múltban a bányaüzem folytonosságát a bányafa nagy arányú behozatalával biztosították, az utóbbi évek során, külkereskedelmi érdekekre tekintettel, előtérbe került a belföldi kitermelés fokozása. Megkönnyítették a fatermelőink tevékenységét azok a bányák, melyeknél a vásárlást szakszerű fakutató munka előzte meg, azaz igényeikkel a belföldi fanemekhez alkalmazkodni törekedtek. Míg azelőtt a fenyőbányafa és a tölgy kizárólagos szerepet foglaltak el a bányaüzemben, a fakutatás eredményei alapján a belföldi vegyes lombfáink (akác, cser és bükk) mind jobban teret hódíthattak, így például a bükk alkalmazását bányaműszaki szempontból olykép tették lehetségessé, hogy más fanemmel vegyesen ácsolták be, miáltal hátrányos magatartását (nem pattog, mielőtt törik) kiküszöbölték. A fahasználat ésszerűsítése azonban nem csupán műszaki előnyöket biztosít, hanem ezenkívül, sőt elsősorban nemzetgazdaságilag bizonyul hasznosnak. Most, hogy jóformán nem kapunk bányafát a külföldtől, látja igazán előnyét a széntermelés a belföldi fanemek fokozottabb bevezetésének s így az az egész ország javára válik. Maguk a bányászok sem idegenkedve, hanem a velejáró nehézségeket gyakorlottan megoldva, folyamatosan dolgoznak legtöbb esetben a belföldi bányafával. Rendkívül fontos tehát, hogy a fatermelés elláthassa a bányákat, melyek tartalék hiányában a felhozatal kisebb kiesésére súlyos következményekkel járó termeléscsökkenésre kényszerülnének. A jelenlegi fatermelés — ismert okokból — oly nehézségekkel küzd, hogy az eddigi bányafa, kihozatal vissza fog esni, a kívánatos széntöbbtermeléshez szükséges fatermelési többletre pedig egyáltalán nem lehetne számítani. Segíteni kell sürgősen a fatermelés és szállítás nehézségein, mert kevés jóakaraton nagy eredmények múlnak. Elsősorban a termelést prémiumban kell részesíteni, a fontos iparágakhoz és a bányászathoz hasonlóan ellátási, és más kedvezmények útján. Más módja lenne a premizálásnak, ha a kitermelt bányafa bizonyos százalékig a közellátási tűzifába soroltatna, ami a tél derekán túl fokozottan lehetséges. A szállítás kockázatát az átvevő szerv, a MÁV-hoz hasonlóan, de a termelés színteréhez minél kö AP* * ^ I“ £. A FAGAZDASÁGI kutató és szakismertető osztály jelentése Erdőállományunk számszerű megvilágításban írta: Barlai Ervin min. tan., a F. M. erdészeti főoszt. h. vezetője. Egyik leghasznosabb és legfontosabb természeti kincsünk az erdőségünk, mely a faanyagot adja. A technika és kultúra haladásával a faanyag jelentőségében mindinkább növekszik. Ezért nem lesz érdektelen hazánk erdőségeivel számszerűleg is megismerkedni. A trianoni Magyarország területe 16,151.636 kát. hold, ebből erdőség, pl. az erdőtörvény (1935., IV. tc.) hatálya alá tartozó terület 1,965.907,5 kát. hold, (122%). Erdőhöz tartozó egyéb termékeny terület 43.643 4 kát. hold, terméketlen terület pedig 20.824-3 kát. hold, együttesen az erdőterületnek 3-3%-a. Teljességben a 2.030.375 -2 kát. hold erdőterületünk országunk területének 12 -6%-át képezi, viszont ahhoz, hogy fában önellátók lehessünk, 20-1 25%-os erdősültségre lenne szükség. Ez a felismerés kell megszabja jövőbeli erdőgazdaságpolitikánk irányelveit. Talajminőség szerint osztályozva: véderdő 21.288-2 kát. hold (1-1%), futóhomokon áló erdő 165.872 kát. hold (8-4%), feltétlen erdőtalajon álló erdő 695.228-5 kát. hold (61-4%), nem feltétlen erdőtalajon álló erdő 570.704-7 kát. hold (29-1%). Fafajok szerint: tölgy erdő 987.359 kát. hold (50-2%), bükk és más lombos erdő 879.425-1 kát. hold (44-7%), Fenyőerdő 99.123.-4 kát. hold (5-1%). Ebből sajnálattal láthatjuk, hogy fenyőerdőnk alig maradt. Az erdők az egyes országrészek között nagyon egyenlőtlenül, az ország szempontjából kedvezőtlenül oszlanak meg. Az Északi Dombosvidéken van csak meg az erdősültségnek az a foka (23%), mely kedvezőnek mondható, a Dunántúl 16,4%-os erdősültsége már nem egészen kielégítő. Még kedvezőtlenebb az Alföld erdősültsége, mely csupán 4-9%-os. Vannak az Alföldnek oly városai, melyek környékén úgyszólván semmi erdőség sincs! „ A trianoni Magyarország erdőterületeinek tekintélyes része tölgy erdő, ennek következtében az ország tölgyfaválasztékokban önellátónak mondható. Mostani határainkon beül csupán az erdei fenyő számára van megfelelő termesebb eső ponttól kezdve, magára kell vállana. A fatermelők, önhibájukon kívül, a mai helyzetben már-már tehetetlenek. Lankadatlan munkával előteremtett műhely (a Dunántúl délnyugati részén). Faipari fontosságú egyéb fenyőfafaj, talaj- és éghajlati viszonyaink mellett bizonyos fokig telepíthető lenne. A jelenlegi erdőségeink fatömege átlagban kat, holdanként 30 m3-nél többre nem tehető, ez azt jelenti, hogy erdőnk élőfakészlete jelenleg nem éri el a 70 millió m3t. Ez az élőfakészlet csak kb. 30%-a annak, ami — a szakértők véleménye szerint — az erdőterületeken állhatna. Hogy mily okból ennyire kicsiny erdőink fakészlete, arra több vonatkozásban lehetne magyarázatot adni. Rá kell mutatni elsősorban arra a mérhetetlen rablógazdálkodásra, cumi hazai erdőséségeinkben már hosszú évek óta folyt ét folyik sajnos, kényszerítő okok következményképpen, ma is. Felújítatlan vágásterületek, elhanyagolt gyérítővágások, szakszerűtlen erdőkezelés eredményezték hazai erdőgazdálkodásunknak ezt a mérhetetlen nagy leromlását. A magántulajdonban lévő erdők egy része (tisztelet a kivételnek), a magasabb állami érdek helyett e nemzeti vagyon pusztulása árán csakis egyéni érdekeket és célokat szolgált. Ezért indokolt, hogy az erdők az állam tulajdonába kerüljenek, de természetesen ennek további következménye, hogy az állam gondoskodjék az erdőbirtokai teljes szakszerűséggel történő kezeléséről. Ennek révén megnyugtató eredményeket és gazdasági életünk megerősödését várhatjuk. Jelen erdőségeinkből a tartamosság elvének fenntartása mellett a kihasználható famennyiség évente mintegy 2.000.000 m3-re tehető. Ebből a fatömegből szertára átlagban 300.000 m3 (15%), tűzifára pedig 1.700.000 m3 (85%) esik. 1938. évi kimutatás szerint állami tulajdonban volt 4-2%, intézményeké 5-6%, társaságoké 12-5%, egyházak tulajdonát képezte 15-3%, magánosoké pedig 62-4% volt. A felsorolt számadatok pontossága nem tökéletes, mégis hozzásegíthet minket ahhoz, hogy erdőgazdasági feladatainkat szélesebb látókörrel szemléljük és ne tévesszenek meg esetleges helyi állapotok erdőgazdaságunk lehetőségeinek megbírálásánál, áruküldeményeik célhoz eljutása nem puszta vállalkozói magánérdek, hanem országunk létkérdéseinek legelsőjébe súlyosan beletartozik.