A Fa, 1947 (3. évfolyam, 1-22. szám)
1947-01-31 / 1-2. szám
Budapest 1947. január 31. * III. évfolyam 1.-2. szám Termelés és tőkehiány A bányafa és talpfatermelések biztosításával mostanában különösen sokat foglalkozik a szakma. Az ország kevés kitermelhető faanyagából a legszükségesebb választékok szerint hogyan lehet a nagyfokú kívánalmaknak eleget tenni, valóban nem csekély feladatot jelent, hiszen -egyidejűleg -az ország tüzelőanyagellátását is a hazai erdőiparnak kellett fedeznie. A tüzifaellátás szép eredményei általános elismerést váltanak ki, azonban itt áll még két súlyos kérdés, mely sürgetőleg kívánja megoldását, az Állami Szénbányák és az Államvasutak bányafa-, ill. talpfaszükségletének előteremtése. Fatermelőink a stabilizáció kezdetén nagyon idejekorán fogtak a termelési idény munkálataihoz, amikor úgyszólván minden anyagi tartalék nélkül vállalták a sok és nehéz feladat elvégzését. A fatermelés követeléseinek zárolása következtében ekkor már tőkéjüknek jelentékeny részéhez nem tudtak hozzájutni. Azóta a Gazdasági Főtanács átlátta a fatermelők súlyos helyzetét, hajlandónak mutatkozott termelési hitelt folyósítani. Ez a tőkepótlási terv azonban nem valósulhatott meg. A kormány ugyanis eleinte sokáig a pénzszűkítés fenntartását helyezte előbbre, később pedig a hasonló célból kibocsájtott bankjegyek mennyisége megközelítette az előirányzott bankjegyforgalmat. A remélt hitel elmaradása igen érzékenyen érintette a fatermelőket. Az átmeneti tőkehiányt a sajátos lendületességével, szakértelemmel, egyéni leleményességgel és nem utolsó sorban nagyfokú lelkes munkaszeretettel pótolta a magyar fatermelő és fakereskedő gárda. Hiú reményeknek bizonyult, hogy ezzel a megfeszített szorgalommal túl is jutottak a fatermelők a tőkekiesés okozta számos nehézségen. Újabban a Magyar Állami Szénbányák vonta- előtt fizetési teljesítése szinte döntő kihatással lett az egész szakmára és csak fokozza a kínos tőkehiányt. A termelők idegen tőkét kényszerültek segítségül igénybe venni, ami őket be nem kalkulálható kamatterhekkel sújtja, következésképpen nagyon lerontja az amúgy is igen szűkreszabott üzleteredményt. Ha az Állami Szénbányák kiegyenlítenék tartozásaikat, ami sok millió forintot jelent, lényegesen és gyorsan enyhülne a fatermelők hitelproblémájának súlyossá vált helyzete. Termelés és tőke egyensúlyát fenn kell tudni tartani, mivel ellenkező esetben a legnagyobb ügybuzgalommal végzett munka is alábbhanyatlik, vagy más irányba fordul. A bányák kedvezőtlen fizetési teljesítményének az lesz a következménye, hogy a termelők oly választékokat fognak kényszerülni termelni bányafa helyett, melyekért azonnal pénzt kapnak munkájuk fenntartására. A jelen tőkebizonytalanság a bányafaellátás és a racionális anyaggazdálkodás érdekeit egyaránt veszélyeztetheti. A másik nagy problémát a talpfatermelés képezi. Már a múltban beleivatosan és gondos mérlegeléssel próbálgattuk a szavakat az elmúlt hónapokban, amikor a tüzifakérdésről volt szó. Kiszámíthatatlan volt, hová vezetnek a gazdasági változások esetlegességei. A A MALLERD a kezdet első nehézségeivel küzködve máról-holnapra ott állt, hogy magára vállalja az ország tűzifaellátásának megszervezését. Amikor ősz elején a termeléseket be kellett állítanunk, még a forintstabilizáció első időszakánál tartottunk. Kínos pénzszűkével küzdött az állami gazdálkodás éppen úgy, mint a magángazdálkodás. Még nem alakult ki az új munkafegyelem. Az infláció pénzügyi forgószele elsöpörte a beruházásoknak még a lehetőségeit is. Nem volt megközelítően sem elegendő lovunk és teherautónk. És most mégis elmondhatjuk, alig négy hónappal később, hogy a lehetetlen megkísérlése sikerült! Megnyertük a tűzifa, alát! Csaki:"S tól kell nézni a fővárosban és láthatjuk, hogy a MALLERD termelési politikája megoldotta azt, ami szeptember elején még szinte lehetetlennek látszott: tűzifavonalon nincs hiány, a háztartások, a tűzifára utalt iparágak, elsősorban a pékségek, az intézmények ellátása zavartalan. De mindennél ékesebben beszélnek a számok. Nagybudapest ellátására _40.Cíkivágón tűzifát állítottunk be az 1946—47-es idényre. A főváros vezetői óvatosságból a tüzifajegyek konstrukcióját úgy építették fel, mintha csak 24.000 vágon tűzifára lehetne számítani és az első tervek szerint december végéig csak a tüzifajegyek felét lehetett volna beváltani. Ezzel szemben csak december végéig több mint 30.000 normál vágón tűzifa futott be Budapest részére és jelenleg 36.000 vágón körül tartunk. A tűzifajegyeket részben teljes mennyiségben váltották be és ma már sokszor a szénjegyeket is tűzifára váltják be. Nyilvánvaló tehát, hogy április végéig nem a 40.000 vágón, hanem a várható 55.000 vágón körüli felhozatal csaknem békebeli színvonalú tűzifaellátást biztosít Budapestnek és lehetőséget ad arra, hogy a következő idényre megfelelő mennyiségeket tartalékoljunk.Izonyították a magyar fatermelők rátermettségüket, midőn a rendkívüli nehézségek ellenére is lehetővé tették, hogy a MÁV más országokat felülmúlva tudja helyreállítani vasútvonalait. A talpfaellátás a belföldi fakitermelésből semmiképpen sem fedezhető, ezért a külkereskedelmi tárgyalások alkalmával kívánatos lenne a talpfabehozatal kérdésével széles alapokon foglalkozni. A talpfatermelés igen fontos és fokozottabb teljesítőképességét magasabb munkabérek bevezetésével érhetnénk el legbiztosabban. Ha a munkás a talpfán jól keresne, bizónehézségek csupán szórványosan mutatkoztak, főleg a fában szegény alföldi vidékek városainak tűzifaellátása terén. De remélhetjük, hogy ezeket a bajokat is mihamarabb áthidaljuk. Máris történt intézkedés, hogy az itt-ott mutatkozó fahiányt kellő mennyiségű tűzifának odairányításával enyhítsük. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy a hiányzó mennyiségeket pótoljuk, de amit lehetett az erdőgazdasági vonalon, azt megtettük. Kétségtelen, hogy ebből a munkából a magánvállalati fatermelők is igen szépen kivették részüket. A MÁLLERD és a magánvállalati termelők együttműködése nagyban-egészben kitűnően bevált. A további feladatok adva vannak. Fagazdálkodásunk jövője szempontjából mindennél fontosabb, hogy a mű fakitermelési százalékot minél erőteljesebben feljavítsuk. Ez időszerint a MÁV újjáépítési munkálataihoz szükséges jelentéskény talpfamennyiség kitermelése áll a problémák előterében. De nem feledkezhetünk meg közben az állandó bányafatermelésről sem. Most már ott tartunk, hogy egyre következetesebb tervszerűséggel igyekszünk gondoskodni a bútorgyártás, az esztergályosipar, a kádáripar műfaszükségletéről is. A következő időkben egész bizonyosan fokozottabb igényekkel fog jelentkezni az építkezési ipar, amint az erőteljesebb lakástermelés ismét megindulhat. Nem hagyjuk figyelmen kívül a gyufagyárak szükségleteit sem és erre a célra 9000 m3 nyárfarönk kitermelését vettük tervbe. De a termelésnél nem kevésbbé fontos a MÁLLERD számára az erdősítések ügye. Az őszi erdősítések 18.000 kát.holdat tettek ki és tavaszra még ennél is szélesebbkör!s, erdőtelepítésekre készülünk.* Mihelyt az Üzem termelési és erdőfelújítási munkája biztos mederbe terelődik, hozzákezdünk a minőségi termelés feladatainak megoldásához is. Ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban, az erdőgazdásngol, hogy a talpfatermelésre jobban törekedne, a termelő pedig sokkal nagyobb mennyiségű talpfát tudna előállítani. A termelői hasznot is megfelelően kellene szabályozni, mivel ott a legeredményesebb a munka, hol az érdekek találkoznak, munkás és fatermelő együttműködése lényegesen segítene a mostani állapoton. A fatermelői hitel kérdésében, mint újabb lehetőség merült fel a hitel és export egybekapcsolási formája. A magyar keményfakivitel megindulása egyre időszerűbbé válik, az ország devizagazdálkodása szempontjából nagykotlásban is az iparosítás biztosíthatja csak az egészséges fejlődést és a teljesértékű nemzetgazdasági jövedelmezőséget. Gyümölcsöző erdőüzem el sem volna képzelhető az erdei termékek minél sokoldalúbb ipari feldolgozása nélkül. Itt is az alapfeltétel a kitermelt faanyag műfaszázalékának feljavítása. Ha nem áll rendelkezésünkre elegendő műfa, akkor a kisebb mennyiség ipari feldolgozása is csak irracionálisan szűk keretek közt mozoghat. Semmiesetre sem érhetjük be a 12—16 százalékos mű fakihasználással, mert ez tulajdonképei értékeinknek elherdálását jelenti. Itt tehát rendkívüli szép és valóban erdőmérnökökhöz méltó feladatok várnak a MALLERD szakembereire. Ezen kérdés további fejleményeiről a FAKUTATÓ KÖZPONT jelentéseiben részletesen fogunk beszámolni. A következetes értéktermelés további állomása azután az lehet, hogy igyekszünk majd erdei termékeinket nemcsak nyersanyagként, hanem minél több munkaerő befektetésével értékesíteni. Itt kapcsolódik erdőgazdaságpolitikánk az általános kereskedelempolitika irányvonalaihoz. Meg kell teremtenünk a harmonikus párhuzamosságot a fagazdálkodás és külkereskedelmünk között. Egyfelől szakítani fair az exportpolitikai beállítottsággal és át kell térnünk a fa vonalán az importpolitikára. Tehát nyersfában, tűzifában, tömegáruban behozatallal kel védelmeznünk a túltermeléstől erdőségeinket. Néhány esztendős pihenőhöz, lélegzetvételhez kell juttatnunk erdőgazdálkodásunkat, hogy elindulhasson azon az úton, amelyen helyrehozhatja azelmúlt évtizedek mulasztásait és kénytelen erdőrombolásait. Másfelől viszont lehetővé kell tennünk, hogy éppen a minőségi fatermeléssel, a fának korszerűbb ipari feldolgozásával olyan kiviteli ágazatot építsünk ki, amivel a magyar erdő- és fagazdálkodás jövedelmezőségét a szűkebbre előirányzott kitermelések időszakában is bőségesen biztosíthatjuk. Ehhez a munkájához kér megértést és segítséget a MALLERD az állami gazdálkodás és a magángazdasági élet minden érdekelt tényezőjétől, jelentősége van. Oly elképzelésről van szó, hogy a fatermelők az exportra kerülő anyag után részesülnének hitelkeretben, ezáltal jelentősen előmozdítódna a műfatermelés, melynek következménye a termelésirtás fontos cikkeire kedvező kihatással lenne. Tudomásunk szerint a Gazdasági Főtanács foglalkozik már ezzel a kérdéssel. Megvalósítását a fatermelő társadalom legnagyobb örömmel üdvözölné. Sürgetőleg itt az ideje annak, hogy a magyar fatermelők súlyos hitelproblémája orvoslást nyerjen. Szántó Magda BARLAI ERVIN: Megnyertük az idei tűzifacsatát Kitűnően bevált a MALLERD és a magánvállalatok együttműködése Ára: 5 forint A FAGAZDASÁGI KUTATÓ ÉS SZAKISMERTETŐ KÖZPONT JELENTÉSEI