Festék Ujság, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-31 / 1. szám
2 --------- . . - Festék ujság Terméskövek megóvása lenolajjal és lenolajkeverékkel Írta: Dr. FEHÉR LÁSZLÓ Amióta a kőszéntüzelés általánosabbá vált, az épületek terméskőrészein egyre gyorsabb folyamatot vesz a mállás. A mállást minden kétséget kizáróan a füstgázok siettetik. Ezt kísérletileg is igazolták. A kőszéntüzelés így számos történelmi és művészi értékkel bíró épületünket veszélyezteti, lévén ezeknek legtöbbje terméskőből. Gondoljunk csak az Országház épületére vagy a Mátyás-templomra, melyeken állandóan restaurálnak éspedig éppen terméskő-felületeit. A külföldi nagy dómok restaurálására meg éppen állandó és nagy személyzettel dolgozó műhelyeket és laboratóriumokat tartanak fenn: olyan nagymérvű az utóbbi évtizedekben a kövek mállása. Természetesen mindjárt, mihelyt nyilvánvalóvá vált, hogy a gyors mállásnak a kőszéntüzelés az oka, a kutatás hővédőszerek előállítására irányult. Számos eredmény terén vagy legalább is kevés eredményt mutató védekezési módszer után most olyan eljárásról számolhatunk be, mely az eddigi megállapítások szerint, ha nem is tökéletesen, de körülbelül megoldotta a problémát. A kísérletek a regensburgi dómon történtek. A kísérletek alapjául vett kőfelületek a következő mállási stádiumban voltak: A mállás egyrészt könnyen lefejthető, lisztszerű kivirágzásokban, másrészt kemény kérgekben nyilvánul meg. Amíg a kivirágzás nyíltan szemlélteti a bomlási állapot mértékét, addig a kéregképződés — ellenkezőleg — éppen fokozódott szilárdulást sejtet, pedig az ilyen kövek belsejükben sokkal nagyobb mértékben mállottak el, mint a ki-* virágzott felületűek. Tehát itt már a természet is útmutatással szolgál, nevezetesen arra, hogy a védőszereknek nem szabad kemény zárókérget képezniük. Ezt a tényt kísérleti úton is skerült alátámasztani Hosszú évek kísértetei alapján, az alábbi követelményeket támasztjuk a jó hővédőszerrel szemben: legyen vízálló és vízhatlan, az időjárás behatásaival szemben ellenálló, a hőmérsékletváltozásokkal szemben érzéketlen, beszivárgóképessége legyen minél nagyobb, a pórusokon azonban csak hártyát alkosson, tehát ne tömje el azokat, tapadjon jól a kőhöz, anélkül azonban, hogy a tapadás vegyi úton történne, alkalmazása legyen egyszerű és üzembiztos, ára olcsó, hogy minél kiterjedtebb alkalmazást találhasson. E követelmények legtöbbjének a fenolaj és lenolajkeverékek felelnek meg a legjobban. Csupán csekély vízállóságuk és az időjárás behatásaival szemben mutatott bizonyos érzékenységük az, melyek miatt némi kétségek merülnek fel alkalmazásuk iránt. Sikerült azonban bizonyos paraffinalkoholok hozzákeverésével e lenolajkavédőszereket lényegesen feljavítani, úgy hogy a kifogásolt hátrányok most már alig jönnek számításba. Hogy az ily módon megjavított lenolajkeverékek vízállóképessége mennyire feljavult, ezt folyóvízben végzett „áztatási“ kísérletekkel fényesen igazolták. A paraffinalkoholoknak az az előnyük is megvan továbbá, hogy a védőszer behatolóképességét a kőbe jelentősen emelik és mindezenfelül nem kívánatos zsírfényétől is megfosztják a lenolajat. A regensburgi dómon végrehajtott, mintegy évtizedet felölelő kísérletek egyértelműen azt a megállapítást eredményezték, hogy az összes szervetlen védőszerek, amelyek többnyire felületi kéregképződést idéznek elő, kiküszöbölendők. A szerves szerek közül a lenolaj és a lenolajkeverékek bizonyultak a legjobb védőszernek, különösen pedig a paraffinalkoholokkal kevert lenolaj. Ez utóbbi keverékekkel telített kőfelületről négy évi időtartam után is úgy peregtek le a vízcseppek, mint telítése kezdetén, mert minden iparos tudja, hogy ez a legjobb festőszerszám Ш IS S M A N NY. KEFE- ÉS ECSET-GYÁR BUDAPEST, VI., Munkácsy utca 29. Telefon: 1-214-68