Festék Ujság, 1937 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-31 / 1. szám

2 --------- . . - Festék u­jság Terméskövek megóvása len­­olajjal és lenolajkeverékkel Írta: Dr. FEHÉR LÁSZLÓ Amióta a kőszéntüzelés általáno­sabbá vált, az épületek terméskő­­részein egyre gyorsabb folyamatot vesz a mállás. A mállást minden kétséget kizáróan a füstgázok siet­tetik. Ezt kísérletileg is igazolták. A kőszéntüzelés így számos tör­ténelmi és művészi értékkel bíró épületünket veszélyezteti, lévén ezeknek legtöbbje terméskőből. Gondoljunk csak az Országház épü­letére vagy a Mátyás-templomra, melyeken állandóan restaurálnak éspedig éppen terméskő-felületeit. A külföldi nagy dómok restaurálá­sára meg éppen állandó és nagy személyzettel dolgozó műhelyeket és laboratóriumokat tartanak fenn: olyan nagymérvű az utóbbi évtize­dekben a kövek mállása. Természetesen mindjárt, mihelyt nyilvánvalóvá vált, hogy a gyors mállásnak a kőszéntüzelés az oka, a kutatás hővédőszerek előállítá­sára irányult. Számos ered­mény te­rén vagy legalább is kevés ered­ményt mutató védekezési módszer után most olyan eljárásról számol­hatunk be, mely az eddigi megálla­pítások szerint, ha nem is tökélete­sen, de körülbelül megoldotta a problémát. A kísérletek a regensburgi dómon történtek. A kísérletek alapjául vett kőfelületek a következő mállási stá­diumban voltak: A mállás egyrészt könnyen le­fejthető, lisztszerű kivirágzásokban, másrészt kemény kérgekben nyilvá­nul meg. Amíg a kivirágzás nyíltan szemlélteti a bomlási állapot mérté­két, addig a kéregképződés — el­lenkezőleg — éppen fokozódott szi­lárdulást sejtet, pedig az ilyen kö­vek belsejükben sokkal nagyobb mértékben mállottak el, mint a ki-* virágzott felül­etűek. Tehát itt már a természet is útmutatással szolgál, nevezetesen arra, hogy a védősze­reknek nem szabad kemény záró­kérget képezniük. Ezt a tényt kísér­leti úton is skerült alátámasztani Hosszú évek kísért­etei alapján, az alábbi követelményeket támaszt­juk a jó hővédőszerrel szemben: le­gyen vízálló és vízhatlan, az idő­járás behatásaival szemben ellen­álló, a hőmérsékletváltozásokkal szemben érzéketlen, beszivárgóké­­pessége legyen minél nagyobb, a pórusokon azonban csak hártyát al­kosson, tehát ne tömje el azokat, tapad­jon jól a kőhöz, anélkül azon­ban, hogy a tapadás vegyi úton tör­ténne, alkalmazása legyen egyszerű és üzembiztos, ára olcsó, hogy minél kiterjedtebb alkalmazást találhas­son. E követelmények legtöbbjének a fenolaj és l­enolajkeverékek felelnek meg a legjobban. Csupán csekély vízálló­ságuk és az időjárás behatá­saival szemben mutatott bizonyos érzékenységük az, melyek miatt némi kétségek merülnek fel alkal­mazásuk iránt. Sikerült azonban bi­zonyos paraffinalkoholok hozzáke­verésével e lenolaj­kavédőszereket lényegesen feljavítani, úgy hogy a kifogásolt hátrányok most már alig jönnek számításba. Hogy az ily mó­­don megjavított lenolajkeverékek vízállóképessége mennyire felja­vult, ezt folyóvízben végzett „ázta­­tási“ kísérletekkel fényesen igazol­ták. A paraffinalkoholoknak az az előnyük is meg­van továbbá, hogy a védőszer behatolóképességét a kőbe jelentő­sen emelik és mindezen­­felü­l nem kívánatos zsírfényétől is megfosztják a lenolajat. A regensburgi dómon végrehaj­tott, mintegy évtizedet felölelő kí­sérletek egyértelműen azt a megál­lapítást eredményezték, hogy az összes szervetlen védőszerek, ame­lyek többnyire felületi kéregképző­dést idéznek elő, kiküszöbölendők. A szerves szerek közül a lenolaj és a lenolajkeverékek bizonyultak a legjobb védőszernek, különösen pedig a paraffinalkoholokkal kevert lenolaj. Ez utóbbi keverékekkel te­lített kőfelületről négy évi időtar­tam után is úgy peregtek le a víz­­cseppek, mint telítése kezdetén, mert minden iparos tudja, hogy ez a legjobb festőszerszám Ш IS S M A N N­Y. KEFE- ÉS ECSET-GYÁR BUDAPEST, VI., Munkácsy­ utca 29. Telefon: 1-214-68

Next