Festék Ujság, 1938 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1938-01-31 / 1. szám
8 IFIESTÍI Minden eddigi bálunk sikerét meghaladta Hatalmas anyagi és erkölcsi siker A reggeli órákban még áll a bál Már este tíz órakor szokatlanul nagy forgalom verte fel az esti órákban máskor oly csendes Jókai-teret. A Magyarországi Kereskedelmi Utazók Egyesületének székháza előtt valósággal egymásra torlódtak az autók A fényárban úszó palota már messziről ígérgette egy báli éjszaka forró hangulatát, hogy benn, a délszaki növényekkel díszített termekben már mindenki az életnek csak a naposabb oldalát lássa. Az autók még egyre árasztották közönségünket, a bál még meg sem kezdődött, de a felvonuló hölgykoszorú, szép asszonyok és szép leányok illatárban úszó virágoskertje máris csatát nyert a számunkra. Vigalmi Bizottságunk Férnász Elemér elnöklete alatt ugyancsak kitett magáért, mert nem elég talpraállítani, mozgósítani mindenkit, aki a siker részese lehet, aki fényt adhat bálunknak — nyújtani is kell valamit. Vigalmi Bizottságunk nem is hagyott ki egyetlen lehetőséget sem. Olyan rendezőgárdát állított sorompóba ,mely a reggeli órákban is kötelességszerűen helyén volt és valósággal leste közönségünk kívánságait, hogy azonmód teljesítse is. A hölgybizottság ugyancsak részt kérhet a sikerből, nem Festékes Bál ma már értékmérő. Pontos kifejezője szakmai gyarapodásunknak, társadalmi súlyúnknak, szociális eltökéltségünknek. De nemcsak értékmérő, iránytű is, mert évről-évre egyre szélesebb keretek között kibontakozó sikerével utat mutat, mutatja, hogy helyes úton járunk. Mutatja, hogy törekvéseinket minden szakmai tényező magáévá teszi, mutatja, hogy a gyáripar és a nagykereskedelem megértette, hogy csak ránk, kiskereskedőkre építheti fel létét és mutatja — ami legfontosabb számunkra — tömör kari egységünket, mely legfőbb biztosítéka haladásunk, gyarapodásunk és törekvéseink sikerének. Idei bálunk minden eddigit meghaladó sikere büszkeséggel tölthet el minden festékkereskedőt, mert kari súlyúak olyan jelentős gyarapodásáról tett tanúságot, hogy ennek jótékony hatásai nem soká maradhatnak el. Ezúttal különösen az a tény jelentett számunkra sokat, hogy szemben az előző évekkel, idei bálunkon a festékkiskereskedők is olyan nagy számban jelentek meg, hogy a teljes számban felvonuló gyáripar és nagykereskedelem mellett méltón képviselték táborukat. Mindenki, aki ki tudta magát ragadni néhány órára gondjai közül és szívén viseli szakmánk és testületi érdekeink sorsát, — legyen bár gyáros , nagy- vagy kiskereskedő — eljött a szakmai összefogás e lélekemelő ünnepélyére. S az összefogás itt nem puszta szavakban jutott kifejezésre, nem a farsangi éjszaka önfeledt ígérgetésében, mely a másnap józan nappali világításában semmire sem akar már visszaemlékezni, nem puszta ígéretekben, hanem tényleges áldozatokban, teljesített és még teljesítendő nagylelkűségben. Mert aki tudott, az adott. Adott a Festékes Otthon és Segélyalapunk javára, adott olyan meggondolások alapján, hogy kell lennie a magyar festékes társadalomban egy olyan szilárd, kidönthetetlen kristályosodási pontnak, melybe a szakma elsodort tagjai a sors csapásai alatt megkapaszkodhatnak és amellyel szakmai, közéleti és jóléti jelentőségünket a világ szemében méltón kifejezhetjük. Idei bálunk e tekintetben nagy példát mutatott, különben a Kaposi László, Liebermann Jakab és Rostássy István vezetése alatt áló fogadóbizottság is. A siker oroszlánrésze mégis Férnász Eleméré, aki Rabinovis Bernát egyesületi titkár lankadatlan és lelkes közreműködésével hetekig tartó munkával és minden részletre kiterjedő figyelemmel biztosította a bál fényes anyagi és erkölcsi sikerét. Nem lennénk igazságosak azonban, ha itt nem emlékeznénk a Vigalmi Bizottság többi tagjairól is: László Vilmosról, Reiner Rezsőről, Fekete Zsigmondról, Szántó Ferencről, Scheier Dezsőről, Singer Ödönről, Berger Aladárról, Soltész Istvánról, Vermes Jenőről, Weisz Sándorról és a táncrendezőkről, akik a maguk részéről is szintén mindent elkövettek a siker érdekében. Ilyen előkészületek és ilyen gárda mellett nem csoda, ha már este 10 órakor eldőlt a bál kivételes sikere. Amikor felcsendült hagyományos nyitócsárdásunk, a Zöldre van a rácsos kapu festve... mindenki érezte, hogy a reggeli órákat még itt találja. A táncot a következő párok nyitották meg: Vadász Sándorné—Ungár E. Andor Kiss Arnoldné—dr. Székely Ede Dr. Székely Edéné—Havas Géza Havas Gézáné—Turcsik Ferenc Pálmai Katalin — Ney Lajos Farkas Éva—Menczel László Kertész Gabi—Férnász Ede Ferenci Márta—Izsák Andor Kemény Gizi—Kepes Hugó Klein Irén—Rostássy István Lacker Lili—dr. Ádám György Nagy Kató—Förstner Miklós Menczel Ferencné—Menczel Ferenc Dr. Neuwelt Pálné—Biró László Puchlapek Margit—Hegedűs Miksa Wolf Friderika—Gaál László Neumeyer Klári—Havas Gábor Farkas Marica—Fischer Oszkár Kalmár Magda—Weisz József Jeney Istvánná—dr. Virág László Kormányi Ica—Nagy Béla Radnai Livia—Weisz István Nyitócsárdásunk után Kincses József kitűnő jazz-zenekara veszi át a szót, hogy ezután fel- Festek njsze