Festék Ujság, 1938 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1938-01-31 / 1. szám

8 IFIESTÍI Minden eddigi bálunk sikerét meghaladta Hatalmas anyagi és erkölcsi siker A reggeli órákban még áll a bál Már este tíz órakor szokatlanul nagy forgalom verte fel az esti órákban más­kor oly csendes Jókai-teret. A Magyar­­országi Kereskedelmi Utazók Egyesüle­tének székháza előtt valósággal egy­másra torlódtak az autók A fényárban úszó palota már messziről ígérgette egy báli éjszaka forró hangulatát, hogy benn, a délszaki növényekkel díszített termek­ben már mindenki az életnek csak a naposabb oldalát lássa. Az autók még egyre árasztották közönségünket, a bál még meg sem kezdődött, de a felvonuló hölgykoszorú, szép asszonyok és szép leányok illatárban úszó virágoskertje máris csatát nyert a számunkra. Vigalmi Bizottságunk Férnász Elemér elnöklete alatt ugyancsak kitett magáért, mert nem elég talpraállítani, mozgósí­tani mindenkit, aki a siker részese lehet, aki fényt adhat bálunknak — nyújtani is kell valamit. Vigalmi Bizottságunk nem is hagyott ki egyetlen lehetőséget sem. Olyan rendezőgárdát állított sorom­póba ,mely a reggeli órákban is köteles­­ségszerűen helyén volt és valósággal leste közönségünk kívánságait, hogy azonmód teljesítse is. A hölgybizottság ugyancsak részt kérhet a sikerből, nem­­ Festékes Bál ma már értékmérő. Pontos kifejezője szakmai gyarapodásunknak, társadalmi súlyúnknak, szociális eltökéltségünknek. De nemcsak értékmérő,­­ iránytű is, mert évről-évre egyre szélesebb keretek között kibontakozó sikerével utat mutat, mutatja, hogy helyes úton járunk. Mutatja, hogy törekvéseinket minden szakmai tényező magáévá teszi, mutatja, hogy a gyáripar és a nagykereskedelem meg­értette, hogy csak ránk, kiskereskedőkre építheti fel létét és mutatja — ami legfontosabb számunkra — tömör kari egységünket, mely legfőbb biztosítéka haladásunk, gyarapodásunk és törekvéseink sike­rének. Idei bálunk minden eddigit meghaladó sikere büszkeséggel tölthet el minden festékkereskedőt, mert kari súlyúak olyan jelentős gyarapodásáról tett tanúságot, hogy ennek jótékony hatásai nem soká maradhatnak el. Ezúttal különösen az a tény jelentett számunkra sokat, hogy szemben az előző évekkel, idei bálunkon a festékkiskeres­­kedők is­­ olyan nagy számban jelentek meg, hogy a teljes számban felvonuló gyáripar és nagykereskedelem mellett méltón képviselték táborukat. Mindenki, aki ki tudta magát ragadni néhány órára gondjai közül és szívén viseli szakmánk és testületi érdekeink sorsát, — legyen bár gyáros , nagy- vagy kiskereskedő — eljött a szakmai összefogás e lélekemelő ünnepélyére. S az összefogás itt nem puszta szavakban jutott kifejezésre, nem a farsangi éjszaka önfeledt ígérgetésében, mely a másnap józan nappali világításában semmire sem akar már visszaemlékezni, nem puszta ígéretekben, hanem tényleges áldozatok­ban, teljesített és még teljesítendő nagylelkűségben. Mert aki tudott, az adott. Adott a Festékes Otthon és Segélyalapunk javára, adott olyan meggondolások alapján, hogy kell lennie a magyar festékes társadalom­ban egy olyan szilárd, kidönthetetlen kristályosodási pontnak, melybe a szakma elsodort tagjai a sors csapásai alatt megkapaszkodhatnak és amellyel szakmai, közéleti és jóléti jelentőségünket a világ szemében méltón kifejezhetjük. Idei bálunk e tekintetben nagy példát mutatott, különben a Kaposi László, Liebermann Jakab és Rostássy István vezetése alatt áló fogadóbizottság is. A siker oroszlán­­része mégis Férnász Eleméré, aki Rabi­­novis Bernát egyesületi titkár lankadat­lan és lelkes közreműködésével hetekig tartó munkával és minden részletre ki­terjedő figyelemmel biztosította a bál fényes anyagi és erkölcsi sikerét. Nem lennénk igazságosak azonban, ha itt nem emlékeznénk a Vigalmi Bizottság többi tagjairól is: László Vilmosról, Reiner Rezsőről, Fekete Zsigmondról, Szántó Ferencről, Scheier Dezsőről, Singer Ödönről, Berger Aladárról, Sol­tész Istvánról, Vermes Jenőről, Weisz Sándorról és a táncrendezőkről, akik a maguk részéről is szintén mindent el­követtek a siker érdekében. Ilyen előkészületek és ilyen gárda mellett nem csoda, ha már este 10 óra­kor eldőlt a bál kivételes sikere. Amikor felcsendült hagyományos nyitócsárdá­sunk, a Zöldre van a rácsos kapu festve... mindenki érezte, hogy a reggeli órákat még itt találja. A táncot a következő párok nyitották meg: Vadász Sándorné—Ungár E. Andor Kiss Arnoldné—dr. Székely Ede Dr. Székely Edéné—Havas Géza Havas Gézáné—Turcsik Ferenc Pálmai Katalin — Ney Lajos Farkas Éva—Menczel László Kertész Gabi—Férnász Ede Ferenci Márta—Izsák Andor Kemény Gizi—Kepes Hugó Klein Irén—Rostássy István Lacker Lili—dr. Ádám György Nagy Kató—Förstner Miklós Menczel Ferencné—Menczel Ferenc Dr. Neuwelt Pálné—Biró László Puchlapek Margit—Hegedűs Miksa Wolf Friderika—Gaál László Neumeyer Klári—Havas Gábor Farkas Marica—Fischer Oszkár Kalmár Magda—Weisz József Jeney Istvánná—dr. Virág László Kormányi Ica—Nagy Béla Radnai Livia—Weisz István Nyitócsárdásunk után Kincses József kitűnő jazz-zenekara veszi át a szót, hogy ezután fel- Festek n­jsze

Next