Honi Ipar, 1902 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-01 / 1. szám
n maradásunkról van szó, ne filozofáljunk. Mikor korog a gyomrunk, ne törődjünk a művészetekkel. Némuljon el végre a politika, mikor Magyarország közgazdasági fennállását kell biztosítani, terjeszkedését lehetővé tenni, mikor gondoskodni kell arról, hogy hazánk ne töröltessék ki a közgazdasági államok sorából. Amikor az új esztendő küszöbét átlépjük, éltet bennünket a remény, hogy ez esztendő végre meg fogja hozni a békés közgazdasági együttműködés lehetőségét. Dobjunk félre politikai, nemzetiségi, felekezeti szempontokat, mikor egy nagy munka előtt állunk. És dolgozzunk mindannyian a hazaszeretet nevében Magyarország gazdasági felszabadításán. És szóljon bele végre a nagy vitába a magyar társadalom. Az a társadalom, mely a legcsekélyebb politikai ügyben az első szóra kész kiállani a porondra, de mely hallgatásba burkolódzik, mikor a nagy közgazdasági létkérdésről van szó. Hajtson ki végre a magyar társadalom életfáján egy erős közgazdasági közvélemény világa, melynek illata közelebb fogja varázsolni a gazdaságilag független Magyarországot. És amíg ki nem küzdjük a magyar ipar természetes fejlődésének alapját, addig is igyekezzék a társadalom legalább fenntartani, megmenteni a mit lehet. Pártolja, még áldozatok árán is, a magyar ipart, melyet lehetetlen, természetellenes helyzetében nem tarthat fenn egyéb, mint a mi rajongó szeretetünk. Teremtsünk a magyar ipar védelmére társadalmi alakulatokat, minél többet, minél nagyobbakat. Ha hatalmasabb is lesz egyiknek-másiknak jó szándéka, mint ereje, ne törődjünk vele; egy porszemmel mindegyik hozzá fog járulni a magyar ipar megerősítéséhez. És ha akadnak olyanok, kik az ilyen társadalmi alakulatokra mérgezett nyilakkal lövöldöznek, süssük rájuk a hazafiatlanság bélyegét és haladjunk tovább. Hiába akarják sárral befecskendezni a zászlót, melyre a magyar ipar, a magyar kereskedelem boldogulása van felírva. A jövő számon fogja kérni mindenkitől, hogy ebben a kritikus korszakban mit tett hazánk boldogulásáért. Vigyázzon a magyar társadalom, hogy feléje ne zúdítsák a közönyösség vádját. Sugár Ottó: Figyelmeztetés. Felkérjük azokat a t. előfizetőinket, kik aHoni Iparrad igot. év január elsején űzettek elő és kiknek előfizetése jelen számmal lejárt, hogy előfizetésüket haladéktalanul megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. Panaszhangok a miniszterhez. Sajnos, hogy ebben a válságos időben, amelyben gyáriparunk élet-halál harczot vív, amikor mindenki tudja s hangoztatja azt, hogy Magyarországnak iparra van szüksége, hogy a nélkül országunk fennállása biztosítottnak nem tekinthető, még most is történnek rendelések külföldi gyáraknál, oly megrendelések, melyeket hazai gyáraink képesek és oly jól, effektuálni mint a külföldiek. Ezen váddal kezdődik a magyar vasművek és gépgyárak országos egyesületének egy legutóbb kelt felterjesztése a kereskedelmi kormányhoz, mely végig a legkeményebb és legönérzetesebb hangon tartva, már-már nem kéri, hanem követeli a kereskedelmi miniszter erélyes közbenjárását, ha másért nem, legalább a magyar munkások foglalkoztatása érdekében, hogy karolja fel a hazai gépgyárak szomorú helyzetét, mert ha ezt nem teszi, beáll csakhamar az az idő, hogy a meglevő vas- és gépgyári vállalatok ínségesekké válnak, újabbak nem fognak keletkezni, vagyis más szavakkal a magyar vas- és gépipar megszűnése, megsemmisülése lesz a mai helyzet szomorú vége. Figyelmeztetik a minisztert, hogy a hazai gyáripart ma már csak erős céltudatos és erélyes intézkedéssel lehet megmenteni és továbbra fentartani, mert a hazai ipar a lehető legkomolyabb és legsúlyosabb válsággal küzd. A gépgyárosok mély elkeseredése tükröződik vissza a felterjesztésben, melybe kiöntötték minden keserűségüket. Érezhető beadványuk minden szavából, hogy a végsőre határozták el magukat, hogy nincs kedvük többé munkáért antichambikrozni, hanem válság előtt állanak : vagy megváltoznak a miniszter intervenciójára a viszonyok és a legszigorúbb ellenőrzés fog gyakoroltatni főkép a törvényhatóságok felett a magyar ipar kellő védelme érdekében, vagy beadják a kulcsot a magyar gépgyárak. Mily szokatlanul keményen van tartva a beadvány tenorja, midőn igy szólnak: „Nem-e felháborító az, a midőn a hazai gyárak tűrni kénytelenek, hogy pl. Komárom városa gázgyárát, Segesvár városi vízvezetékét, egyik debreczeni gőzmalom gőzgépét külföldön rendeli meg és ezt most teszik mikor hazai gyárainknak nincs munkájuk s mikor munkásaink ezrei éheznek. Nem-e felháborító, hogy gázvezetéki vascsöveket külföldi öntödék szállítanak nekünk épp most, a mikor vasöntödéink munkahiány miatt üzemeik beszüntetése előtt állanak ? Kegyelmes Urunk ! Ezen a téren még sok a tenni való, itt erélyes és céltudatos intézkedésekre van szükség, mert az ország saját szükséglete képezi Honi Ipar