Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1903-01-01 / 1. szám

2 ilyen mozgalmat, mert be kell látnia, hogy az iparfejlesztés iparpártolás nélkül mara­dandó becsű eredményeket nem hozhat. Noha iparfejlesztési tekintetben az 1902-ik év erős fékezést jelentett, állami támogatással ebben az esztendőben, mégis 14 új gyár alakult 4.740.000 korona alaptőkével. Igaz, hogy ezek az alapítások csak egyszerű­ lebonyo­lítások, melyek még a múlt számlájára íran­dók és a mostani kereskedelmi kormány szándékai iparfejlesztési tekintetben nem ismeretesek, de azért feltehető, hogy az állam nem akarja egészen félredobni a gyár­­alapítási politikát, mely egyetlen kárpótlást nyújt azokért a gyárakért, melyek a vám­terület szerencsétlen közössége miatt buk­nak halomra. Már most mi történjék ezek­kel az új gyárakkal, ha legtermészetesebb fogyasztójuk, a magyar közönség nem sze­rezhető meg ? Kizárólag exportra dolgozza­nak, avagy pedig kazánjaikat csak a szub­­venc­ióból fűtsék ? Az iparpártolás gyors és sikeres szerve­zésére utal a politika, az új és a régi gyár­ipar érdeke. Az Ausztriával való helyzet nyomasztó bizonytalanságát most egy bizonyos rossz váltotta fel. Oda vagyunk lánczolva ismét Ausztriához és ez a megkötöttség még fo­kozni fogja gazdasági helyzetünk abnormis voltát. A kereskedelem-politikai alapok ma a egész vonalon ingának. Kínos bizonytalan­sággal kérdezzük, mi lép az egy év múlva lejáró kereskedelmi szerződések helyébe ? A kereskedelem száraz kenyerét félti az úgynevezett szélső agrár-iránytól. Az álla­mot tekintik ma az ipar egyedüli munka­adójának és a nagyobbszabású kezdemé­nyezés a magánipar részéről úgyszólva telje­sen hiányzik. A régi ipar hanyatlik. Az épí­tési mozgalom volt — nincs. A vas- és gép­ipar összetett kezekkel kénytelen nézni, mint mennek tanult szakképzett munkásai Ameri­kába. Az új ipar tűnődve kérdi, hogy kinek adjon el. Közgazdasági tényezőink ökölbe szorított kézzel állnak szemben egymással. Ezen lesújtó helyzetben egyetlen vigasz­taló gondolat a magyar társadalom, mely ugyan szintén széjjel van aprózva, de me­lyet egy hatalmas nemzeti ügy még egysé­gessé tömörithet. Tekintsék ebben az 1903-as esztendőben a magyar iparpártolás ügyét végre nemzeti ügynek. Indítsanak érdekében országos moz­galmat, melynek szervezésében féltékenység nélkül részt vesz társadalmunk, ipari, gaz­dasági életünk minden tényezője. Csak akkor nézhetünk bizonyos reménynyel a jövő elé, csak akkor bízhatunk abban, hogy a magyar ipar fenn fog állani addig, míg újra a poli­tika nem dönt majd sorsa felett! Sugár Ottó. Iparpártolási tudnivalók. — Gallér és kézelő. — Férfiruhaszövet. — Nyakkendő. — A múltkor egész csendben oldódott meg az iparpártolási mozgalom egyik fontos kérdése. Hosszú vajúdás után forgalomba került végre a magyar gallér és magyar kézelő. Az iparpártolás egyik fontos tényének azért nevezzük e mozzanatot, mivel a legnagyobb leleményesség és ügyesség ahhoz kell, hogy a közvetlen egyéni szükséglet elégíttessék ki a magyar ipar forrásából. Tagadhatatlan, hogy az egyén mint közvetlen beszerző az önzés képviselője, a megszokottság rabja. Kíméletet, elnézést prédikál elvben a magyar ipar iránt. Honi Ipar KOESTLIN L. * * * É5 TÁRSdi - GYŐR. ■ Gakes, biscuit és zabcacaoggár. Sürgöny-czim : KOESTLIN, GYŐR

Next