Honi Ipar, 1903 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1903-01-01 / 1. szám
4 Irányeszmék, írta: Protovin Géza. 1. A magyar iparpolitikának törekvéseit általában két irányzat jellemzi. Egyik a nyerstermelés feldolgozását tűzi ki legközvetlenebb czéljául, a másik a tömegszükséglet alapjára helyezkedik. Az első legszorosabb kapcsolatot keres a mezőgazdasággal, míg emez jelesül a fennálló szükséglet kielégítését tartja szem előtt. Persze itt nem közműszerűi foglalkozásokról van szó, hanem az előállításnak versenyképes gyáripari formájáról, amely a belföldi fogyasztást a külverseny ellen megvédvén, egyszersmind arra is képes, hogy magának kevésbbé haladt államok piacain más nemzetek áruival szemben kelendőséget biztosítson. Ahol az iparfejlődés természetes útját évszázadokon át haladta meg, ez egyaránt fontos nagyipari csoportok fejlődése a viszonyok erejéből származó sorrendben akkér ment végbe, hogy először az őstermeléssel szorosan összefüggő iparok versenyképes formái honosodtak meg. Csak azután jöttek a többi iparok, a mindennapi tömegszükséglet egyéb tárgyai, amelyek anyagát ré- Honi ipar magánfogyasztás elnyerése végett. A dolog persze nehezen megy, mivel szabóink a magyar árut igen kevéssé ismerik, nem is beszélve a magyar közönségről, mely magyar posztót úgyszólva alig látott. Ebből magyarázható, hogy a vevő, aki elvétve magyar posztóból készült ruhát kér, azt a választ kapja, hogy a magyar posztó nem jó és amennyiben feltétlenül ragaszkodik a magyar anyaghoz, azt hallja, hogy magyar posztó nincs raktáron, így a magyar posztót követelő vevőknek azt az özönviz előtti módszert kell követni, hogy a zsolnai, brassói vagy gácsi gyárból meghozatják az anyagot és feldolgozás végett odaadják a szabóknak, így tesznek hazafias uraink közül többen, a többi között — mint múltkor véletlenül láttam — esetet Herzog Péter is. Ennek a lehetetlen állapotnak véget kell vetni. Ha van viselhető jó magyar posztó, ezt a magyar közönségen látni is kell. És minthogy a gyárak részéről most már hajlandóság mutatkozik a magánfogyasztás ellátására, a helyzet kulcsa most már a közönség kezében van. A magyar úriközönség követeljen a szabóktól magyar anyagból készült ruhát ragaszkodjék ehhez a feltételhez és ne adjon, hitelt az olyan állításnak, hogy a magyar anyag rossz. Az államilag segélyezett szegedi nyakkendőgyár most hozta forgalomba gyártmányait, melyek még az elkényeztetett divathős kritikáját is kiállják. Ez indít bennünket arra, hogy a nyakkendőről néhány szót szóljunk. Amily kicsi a divatczikk, annyi pénzt visz ki a külföldre. Tudomásunk szerint most már négy hazai gyár van, mely nyakkendőt készít : a budapesti Brust D. ezég, a komáromi gyár és a szegedi gyár, melyek finomabb és a budapesti Klein és Faragó ezég, mely egyszerűbb árut állít elő. A közönség tehát, még a legkényesebb ízlésű is, magyar nyakkendőt kérhet a divatárukereskedőtől. Ha e kérés mellett feltétlenül kitart, ha továbbá a gyáraink csak saját vignetta alatt és honi jelzéssel hozzák forgalomba az árut és ezzel elejét veszik a visszaélésnek, megszűnik az a szégyenletes állapot, hogy nyakkendőkért százezrek vándoroljanak a külföldre. Referens: Körkemenczék szabadalmazott szárító és előmelegítő berendezéssel, tégla- és cserépgyártási gépek legjobb szerkezetben. Téglagyárak, cserépgyárak, czement-, mész- és gypsgyárak, szintúgy magnezitgyárak, szénbriquettgyárak teljes felépítését, berendezését és üzembehelyezését elvállalja OEDEON és KONT műszaki iroda, Lipót körút 13. szám. Legelső referencziák. ■ Legrégibb hazai vállalat e szakmában Prospektusok bérmentve és díjmentesen.