Honi Ipar, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-01 / 1. szám
XIX. évf. 1. suzám,. SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER. KIRÁLY UTCA 34. SZÁM. HELYI ÉS LNTERURBAN TELEFON 61-66. Ipari, kereskedelmi és közgazdasági folyóirat. A magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapja. Közszállítási szaklap. FELELŐS SZERKESZTŐI SUGÁR OTTÓ GYÁRFÁS OSZKÁR TÁRSSZERKESZTŐI 1916. január 1 előfizetési ÁR: Megjelenik Évre _. _ 20 K. minden hónap Fél évre ... 10 K. 1-én és 15-én. -----------------------------------------------------------' A. A nyersanyagelosztás ügye, (5 ) A háború fojtó légkörében felfakadtak a régi gazdasági sebeink. Mindenütt megrövidültünk, mindenről »utólag« értesültünk, mindenről lekéstünk. Ami másnak nyitott könyv volt, azt nekünk fel kellett fedni, ahova más a kitárt ajtón besétált, ott nekünk a bejárást ki kellett erőszakolnunk. Szterényi József a delegáció egyik ülésén kimutatta, hogy az 1914— 1916. évi hadügyi beszerzésekből kb. 3,5—4 milliárddal károsodtunk, hogy e téren egyetlen egy ipari beszerzési csoportban sem értük el a kvótaszerű részesedést és hogy a beszerzések részleteibe, pontos kimutatások hijján, be sem tekinthetünk. Néhány nappal később meg azt hallhattuk, hogy az orosz fronton megindult áruforgalomba a magyar ipar és kereskedelem nem tudott bekapcsolódni, mert a hadügyministérium kormányunkat csak elkésve értesítette az áruforgalom megindulásáról, olyankor, mikor a németek és osztrákok már az egész vonalon megelőztek bennünket. Ezeket a sérelmeket még tetézik azok az apróknak látszó, tényleg azonban eleven húsúnkba vágó gravaminák, melyeket már hónapok óta tűrni vagyunk kénytelenek: az osztrák textilkiviteli tilalom, az általunk eszközölt papírszövetketések rendeleti szornója stb. A háttérben pedig ott vigyorog reánk az a jövőnket veszélyeztető szándék, mely a nyersartyagfelosztás új alapokra fektetése révén akarja aláásni iparfejlesztésünket. A Riedl-féle terv, mely a közjogi kvótaarány helyett az »ipari teljesítőképesség« alapján akarja a két állam ipara között a nyersanyagfelosztást eszközölni, ezüstpapír burkolatban került a magyar gazdasági élet karácsonyfájára. Riedler ugyanis utólag jónak látta kijelenteni, hogy a terve nem irányul a magyar iparfejlesztés ellen, mert hiszen a magyar iparnak módjában álkapacitását növelni és egy nyersanyagkontingensét felfelé korrigálni (hogy elegendő nyersanyag híjján miképpen növelheti teljesítőképességét, ezt persze elfelejtette megmondani!), hogy az ő terve egyenesen fedi a magyar fogyasztók érdekét, mert ha a magyar ipart csak kapacitása erejéig akarja ellátni, viszont kötelességének fogja tartani, hogy a magyar fogyasztást kész gyártmányokban a teljes szükséglet erejéig elégítse ki. "SZSvák, Brodl úr írta Szurday Róbert, egy régi katonai fogással el akarja egymástól választani a magyar gazdasági élet két egymásrautalt seregét, az ipari termelőt és fogyasztót, át akarja törni a belső frontunkat és az általa felszított házi villongásunk tüzén akarja az osztrák leveskét megfőzni. Mindebből kitűnik, hogy itt nem egy ötletszerű támadásról van szó, hanem olyan rendszeres hadjáratról, mely Magyarország gazdasági jövője ellen irányul. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a magyar felvonulás erőtlen, kapkodó és csak a defenzív,a hálátlan szerepére szorítkozó. Pedig gazdasági köreinknek tudatára kellene ébredni annak, hogy itt a magyar nemzet egy nagy betétje forog kockán, hogy e kérdésben össze kellene fognunk a fenyegető csapások elhárítására és nem pusztán jóvátétel után kiabálnunk, hanem az egész vonalon erélyesen felvenni a harcot jogaink védelmére. Ahhoz azonban, hogy e tekintetben sikeresen járhassunk el, elengedhetetlen az is, hogy néhány alapvető kérdés dolgában előre precizírozzuk álláspontunkat. Elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a hadseregszállítási és a nyersanyagbeszerzési kérdés szerves összefüggésben állanak egymással. Ha a hadseregszállítások körül 4 milliárddal károsodtunk, tiszta sor, hogy a nyersanyagbeszerzés terén kell kárpótlást keresnünk Ha az egyik téren a minus iparfejlesztésünket károsította, viszont a másikon a plusnak iparfejlesztésünket kell gyarapítani. Mindig az eleven élet terén kell kereskednünk. Ha a háborúban a hadseregszállítások képezték az ipar egyetlen éltető forrását, az átmenetgazdasági aerában a nyersanyagkérdésen fordul meg az iparfejlesztés sorsa. Amit az egyik téren elvesztettünk, a másikon kell visszakapnunk. Szóval, a Riedl-féle tervre nem azzal kell felelnünk,hogy mi a nyersanyagellátás terén nem engedünk a közjogi qupta aránynak megfelelő részesedésünkből, hanem azzal, hogy mi ezzel nem érjük be, hanem hogy nekünk, az elszenvedett károsodás fejében, négy milliárddal több nyersanyagot kell kapnunk, mint amenynyi bennünket a quótaszerű arány alapján megilletne. De tisztáznunk kell azt a kérdést is, hogy mennyiben szolgálhat a nyersanyag a régi ipar és mennyiben az új táplálására. Mert ha ez meg nem történik, a kérdésnek a mi jogos igényeink alapján való rendezése esetén az osztrák ipar idecsúsztatja a maga gépeit és iparfejlesztés címén szedi el a tőzsgyökeres magyar vállalatoktól az őket megillető nyersanyagot. Szóval, le kell szegeznünk azt az elvet, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag elsősorban arra szolgál, hogy a fennálló magyar ipar egész teljesítő képessége erejéig legyen foglalkoztatva és csak az ezenfelül fennmaradó rész szolgálhasson az újonnan keletkező iparvállalatok alimentálására. Tisztán kell látnunk abban a kérdésben is, hogy mi történjék a magyar iparosok és kereskedők által a külföldön már megvásárolt nyersanyaggal? És erre nem válasz, hogy »ám jöjjön e tekintetben háború után a gazdasági caos, csak a szabad kereskedelem kerüljön vissza a maga jogkörébe,« az iparosnak és kereskedőnek tudnia kell, hogy az általa drága pénzen és nagy kockázattal a külföldön lekötött árura háború után ráteszi-e majd a kezét az állam. Tudnia kell jövő magatartása szempontjából! Mert e téren a homály határozottan megbénítja akviráló energiáját. És ha e tekintetben nem öntenek tiszta bort a poharába, akkor ne is illessék háború után azzal a szemrehányással, hogy azért van kevés nyersanyagunk, mert az ipar és kereskedelem a nyersanyagvásárlás terén nem teljesítette természetadta kötelességét. Mindent egybevetve, a mai helyzet erőnk teljes megfeszítését teszi szükségessé. A gazdasági Magyarországnak egy táborba kell tömörülni, ha a fenyegető veszélyt el akarja hárítani. A támadás ereje abban rejlik, hogy a magyar gazdasági köröket látszólag csak a maguk partiális érdekeikben támadja meg. Álljon viszont a védekezés ereje annak felismerésében, hogy minden ilyen támadás az egész gazdasági Magyarország ellen van irányítva. És ne feledjük el, hogy erőtlen az a védelem, mely néha-néha támadásba nem csap át. Az irányadó körök pedig oszlassák el a homályt ama kérdések dolgában, melyek tisztánlátása nélkül csak bekötött szemmel védekezhetünk a ránk zúduló csapások ellen ! (Tisztázandó kérdések.) -o/