Honi Ipar, 1918. január-június (19. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-01 / 1. szám

XIX. évf. 1. suzám,. SZERKESZTŐSÉGI ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VI. KER. KIRÁLY­ UTCA 34. SZÁM. HELYI ÉS LNTERURBAN TELEFON 61-66. Ipari, kereskedelmi és közgazdasági folyóirat. A magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapja. Közszállítási szaklap. FELELŐS SZERKESZTŐI SUGÁR OTTÓ GYÁRFÁS OSZKÁR TÁRSSZERKESZTŐI 1916. január 1 előfizetési ÁR: Megjelenik Évre _. _ 20 K. minden hónap Fél évre ... 10 K. 1-én és 15-én. -----------------------------------------------------------' A. A nyersanyagelosztás ügye, (5 ) A háború fojtó légkörében felfakadtak a régi gazdasági sebeink. Mindenütt meg­rövidültünk, mindenről »utólag« értesül­tünk, mindenről lekéstünk. Ami másnak nyitott könyv volt, azt nekünk fel kellett fedni, ahova más a kitárt ajtón besétált, ott nekünk a bejárást ki kellett erősza­kolnunk. Szterényi József a delegáció egyik ülésén kimutatta, hogy az 1914— 1916. évi hadügyi beszerzésekből kb. 3,5—4 milliárddal károsodtunk, hogy e té­ren egyetlen egy ipari beszerzési csoport­ban sem értük el a kvótaszerű részese­dést és hogy a beszerzések részleteibe, pontos kimutatások hijján, be sem te­kinthetünk. Néhány nappal később meg azt hall­hattuk, hogy az orosz fronton megin­dult áruforgalomba a magyar ipar és kereskedelem nem tudott bekapcsolódni, mert a hadügyministérium kormányun­kat csak elkésve értesítette az árufor­galom megindulásáról, olyankor, mikor a németek és osztrákok már az egész vonalon megelőztek bennünket. Ezeket a sérelmeket még tetézik azok az apróknak látszó, tényleg azonban eleven húsúnkba vágó gravaminák, me­lyeket már hónapok óta tűrni vagyunk kénytelenek: az osztrák textilkiviteli tilalom, az általunk eszközölt papír­­szövet­ketések rendeleti szornója stb. A háttérben pedig ott vigyorog reánk az a jövőnket veszélyeztető szándék, mely a nyersartyagfelosztás új alapokra fektetése révén akarja aláásni iparfejlesztésünket­. A Riedl-féle terv, mely a közjogi kvótaarány helyett az »ipari teljesítő­képesség« alapján akarja a két állam ipara között a nyersanyagfelosztást esz­közölni, ezüstpapír burkolatban került a magyar gazdasági élet karácsonyfájára. Riedl­er ugyanis utólag jónak látta ki­jelenteni, hogy a terve nem irányul a magyar iparfejlesztés ellen, mert hiszen a magyar iparnak módjában álk­apacitá­­sát növelni és egy nyersanyagkontingen­­sét felfelé korrigálni (hogy elegendő nyersanyag híjján miképpen növelheti teljesítőképességét, ezt persze elfelejtette megmondani!), hogy az ő terve egyenesen fedi a magyar fogyasztók érdekét, mert ha a magyar ipart csak kapacitása erejéig akarja ellátni, viszont kötelességének fogja tartani, hogy a magyar fogyasztást kész gyártmányokban a teljes szükség­let erejéig elégítse ki. "SZSvák, Brodl úr írta Szurday Róbert, egy régi katonai fogással el akarja egy­mástól választani a magyar gazdasági élet két egymásrautalt seregét, az ipari termelőt és fogyasztót, át akarja törni a belső frontunkat és az általa fel­szított házi villongásunk tüzén akarja az osztrák leveskét megfőzni. Mindebből kitűnik, hogy itt nem egy ötletszerű támadásról van szó, hanem olyan rendszeres hadjáratról, mely Ma­gyarország gazdasági jövője ellen irányul. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a ma­gyar felvonulás erőtlen, kapkodó és csak a defenzív,a hálátlan szerepére szorítkozó. Pedig gazdasági köreinknek tudatára kel­lene ébredni annak, hogy itt a magyar nemzet egy nagy betétje forog kockán, hogy e kérdésben össze kellene fognunk a fenyegető csapások elhárítására és nem pusztán jóvátétel után kiabálnunk, ha­nem az egész­ vonalon erélyesen fel­venni a harcot jogaink védelmére. Ahhoz azonban, hogy e tekintetben sikeresen járhassunk el, elengedhetetlen az is, hogy néhány alapvető kérdés dolgában előre precizírozzuk álláspon­tunkat. Elsősorban abból kell kiindulnunk, hogy a hadseregszállítási és a nyersanyag­beszerzési kérdés szerves összefüggésben állanak egymással. Ha a h­adseregszállí­­tások körül 4 milliárddal károsodtunk, tiszta sor, hogy a nyersanyagbeszerzés terén kell kárpótlást keresnünk­ Ha az egyik téren a minus iparfejlesztésünket károsította, viszont a másikon a plusnak iparfejlesztésünket kell gyarapítani. Min­dig az eleven élet terén kell kereskednünk. Ha a háborúban a hadseregszállítások képezték az ipar egyetlen éltető forrását, az átmenetgazdasági aerában a nyers­anyagkérdésen fordul meg az iparfejlesz­tés sorsa. Amit az egyik téren el­vesztettünk, a másikon kell vissza­kapnunk. Szóval, a Riedl-féle tervre nem azzal kell felelnünk,hogy mi a nyersanyag­­ellátás terén nem engedünk a közjogi qupta aránynak megfelelő részesedésünk­ből, hanem azzal, hogy mi ezzel nem érjük be, hanem hogy nekünk, az elszenvedett károsodás fejében, négy milliárddal több nyersanyagot kell kapnunk, mint ameny­­nyi bennünket a­ quótaszerű arány alapján megilletne.­­ De tisztáznunk kell azt a kérdést is, hogy mennyiben szolgálhat a nyersanyag a régi ipar és mennyiben az új táplálá­sára. Mert ha ez meg nem történik, a kérdésnek a mi jogos igényeink alapján való rendezése esetén az osztrák ipar idecsúsztatja a maga gépeit és iparfejlesz­tés címén szedi el a tőzsgyökeres magyar vállalatoktól az őket megillető nyers­anyagot. Szóval, le kell szegeznünk azt az elvet, hogy a rendelkezésre álló nyersanyag elsősorban arra szolgál, hogy a fennálló magyar ipar egész telj­esítő képessége ere­jéig legyen foglalkoztatva és csak az ezen­felül fennmaradó rész szolgálhasson az újonnan keletkező iparvállalatok alimen­­tálására. Tisztán kell látnunk abban a kérdés­ben is, hogy mi történjék a magyar ipa­rosok és kereskedők által a külföldön már megvásárolt nyersanyaggal? És erre nem válasz, hogy »ám jöjjön e tekintet­ben háború után a gazdasági c­aos, csak a szabad kereskedelem kerüljön vissza a maga jogkörébe,« az iparosnak és keres­kedőnek tudnia kell, hogy az általa drága pénzen és nagy kockázattal a kül­földön lekötött árura háború után rá­­teszi-e majd a kezét az állam. Tudnia kell jövő magatartása szempontjából! Mert e téren a homály határozottan meg­bénítja akviráló energiáját. És ha e te­kintetben nem öntenek tiszta bort a poharába, akkor ne is illessék háború után azzal a szemrehányással, hogy azért van kevés nyersanyagunk, mert az ipar és kereskedelem a nyersanyag­vásárlás terén nem teljesítette termé­szetadta kötelességét. Mindent egybevetve, a mai helyzet erőnk teljes megfeszítését teszi szüksé­gessé. A gazdasági Magyarországnak egy táborba kell tömörülni, ha a fenyegető veszélyt el akarja hárítani. A támadás ereje abban rejlik, hogy a magyar gazda­sági köröket látszólag csak a maguk partiális érdekeikben támadja meg. Áll­jon viszont a védekezés ereje annak fel­ismerésében, hogy minden ilyen támadás az egész gazdasági Magyarország ellen van irányítva. És ne feledjük el, hogy erőtlen az a védelem, mely néha-néha támadásba nem csap át. Az irányadó körök pedig oszlassák el a homályt ama kérdések dolgában, melyek tisz­tánlátása nélkül csak bekötött szem­mel védekezhetünk a ránk zúduló csa­pások ellen ! (Tisztázandó kérdések.) -o/

Next