Honi Ipar, 1929 (22. évfolyam, 1-23. szám)
1929-01-01 / 1. szám
HONI IPAR XXII. évf. 1. szám A MAGYAR IPARFEJLESZTÉS ÉS IPARPÁRTOLÁS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1929 január 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., SAS UTCA 29 TELEFON: TERÉZ 261-55 Postatakarékpénztár csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR Évre............... 20-— P Félévre......... 10.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER A magyar ipar karácsonya Írta: FENYŐ MIKSA JKM A karácsonyfa gyertyáinak fényénél különösen tisztán látjuk a mattat. Okozati , összefüggések ugranak elénk, amelyek a hétköznap tülekedésében elkerülték figyelmünket, nagy vonalakban rajzolódik le előttünk, amit csak szaggatott részletekben láttunk és szinte önmagától formálódik ki a jövő képe, amelyet hiába idéztünk a napi munka vergődésében. A tovatűnő esztendő, természetesen, nem minden ponton felelhetett meg a termelés által támasztott követeléseknek, így elmaradt az iparfejlesztő törvény annyira szükséges korszerű átalakítása. Sajnálni való az is, hogy ugyancsak ipari termelésünk nagy kárára, megmaradt a vasúti beruházások felett lebegő bizonytalanság, hogy az útkérdés rendezése elé gördített akadályok miatt ez az anyagira sürgős munka egy teljes esztendővel eltolódott és tavaszra is csak elég szűk keretek között indulhat meg. Ezen a téren be kell érnünk azzal, hogy most már bízhatunk a meginduló akció kimélyítésében. Mindezek ellenére az 1928-as év jelentőséggel teljes, termékeny időszaka volt gazdasági életünknek. Ebben az esztendőben vált nyilvánvalónál, hogy gazdasági politikánk sürgős és gyökeres átalakulást kíván. A mi eddig közvéleményünk szemében gazdasági részletkérdés, vagy ha úgy tetszik, „szakkérdés“ számba ment: kereskedelmi mérlegünk passzivitása egyszerre döntő problémaként került homloktérbe. Úgyszólván egyszerre kezdtük érezni valamennyien, hogy ennek a passzívumnak folytonos fokozódását nem nézhetjük tovább ölhetett kézzel. Már azért sem, mert hiszen fizető mérlegünknek ezen a nagy passzív tételen kívül is túlnyomóan csak passzív tételei vannak. A sürgős megmozdulás szükséges voltának felismerésével magától adódott a helyzet, hogy a kormány támogatásával össze kell fognunk és a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznunk a baj megszüntetésén, vagy legalább is enyhítésén. Ha visszapillantunk a lefolyt esztendőre, a termelés fokozódását látjuk majdnem valamennyi iparágban. Ez a fogyasztóképesség örvendetes növekedését bizonyítja és a számok erejével cáfol rá a pusztulást és végromlást hirdetőkre. Örömmel állapíthattuk meg, hogy ezt a nagyobbodó termelést szolgálatába lehet állítani annak a nagy gazdaságpolitikai célkitűzésnek, amelynek megvalósítására ebben az esztendőben külön miniszteri tárcát, közgazdasági minisztériumot létesítettek. Ebbe kapcsolódik bele az a megállapítás, hogy gazdasági életünket a lefolyt esztendőben, szabatosabban annak második felében a kivitel kérdése dominálta. Ebből az eszméből sarjadzott ki a kiviteli intézet létesítése, a kiviteli hitel megszervezése, a kiviteli biztosítás tanulmányozása és nagyrészt az iparnak ezt a törekvését van hivatva erősíteni a most létesített Ipari Záloglevélkibocsátó Intézet is. „ De a lefolyt esztendő nemcsak a kivitel mellett szólított bennünket sorompóba. A külkereskedelmi mérleg paszszívuma ellen a másik fronton is erélyes támadás indult. Itt az volt a feladat, hogy a belföldi ,szükségletet, amenynyire csak lehetséges, függetleníteni kell a felesleges behozataltól. Ennek a célnak érdekében is sok történt. Ezen a téren nagy nyereségnek tekintem az iparpártolás eszméjéért fáradtságot nem ismerő szívóssággal küzdő és megalkuvást nem ismerő Honi Ipar újjáéledését. Csúcspontját az idei esztendő ebbeli munkája a Magyar Hétben érte el, amely megmutatta a magyar ipar népszerűsítésének útját. A java munka még hátra van és örvendetes, hogy ennek egy részét a TESz vállalja. Tételről tételre kell végigmennünk a külkereskedelmi statisztikán és cikkenként megállapítani, milyen különös, mondhatnám, individuális okok mozdítják elő a behozatalt és milyen eszközökkel lehetne az importot dédelgető magyar fogyasztást a hazai iparhéáz biztosítani. A tovatűnő esztendő nagy aktívumai között könyvelem el az öregségi és rokkantbiztosítás meghonosítását. Nemcsak azért, mert ez a cselekedet a legtisztább humanizmus forrásából fakad, hanem azért is, mert a vállalt nagy áldozat ellenértékeként a törvény a termelést nyugodtabb és biztosabb alapokra fogja fektetni. A legnagyobb aktívumnak azt az örvendetes változást tartom, amely az ipar jelentőségének mérlegelésében országszerte végbement és azt a szellemet, amely mindezeket az aktívumokat szülte, az egyetemes érdeket néző, békés és harmonikus munka szellemét. Csak ez a közös, a parciális érdeken túlnéző munka hozhatja meg azt az eredményt, amelyre ennek ,a megtépett országnak a nyagira szüksége van. A magyar ipar teljesen átérzi a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetét és mindenütt, ahol az ország érdeke megkívánja, alárendeli a maga érdekét a magyar föld érdekének. A legfrissebb példa erre a német kereskedelmi szerződés, amelyben a magyar ipar teljes szolidaritást vállal a magyar mezőgazdasággal. Ennek a szolidaritásnak forrása nem a múló érdek, hanem az az egymásrautaltság, amelyet a karácsonyi ünnep az örök emberi szeretet jegyében olyan gyönyörűen szimbolizál.