Honi Ipar, 1929 (22. évfolyam, 1-23. szám)

1929-01-01 / 1. szám

HONI IPAR XXII. évf. 1. szám A MAGYAR IPARFEJLESZTÉS ÉS IPARPÁRTOLÁS LAPJA KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT 1929 január 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST, V., SAS­ UTCA 29 TELEFON: TERÉZ 261-55 Postatakarékpénztár­ csekkszámla: 36.266 SZERKESZTI: SUGÁR OTTÓ ELŐFIZETÉSI ÁR Évre............... 20-— P Félévre......... 10.— P MEGJELENIK: HAVONTA KÉTSZER A magyar ipar karácsonya Írta: FENYŐ MIKSA JKM A karácsonyfa gyertyáinak fényénél külö­­nösen tisztán látjuk a mattat. Okozati , összefüggések ugranak elénk, amelyek a hétköznap tülekedésében elkerülték figyel­­münket, nagy vonalakban rajzolódik le előttünk, amit csak szaggatott részletekben láttunk és szinte önmagától formálódik ki a jövő képe, amelyet hiába idéztünk a napi munka vergődésében. A tovatűnő esztendő, természetesen, nem minden pon­ton felelhetett meg a­ termelés által támasztott követelések­nek, így elmaradt az iparfejlesztő törvény annyira szüksé­ges korszerű átalakítása. Sajnálni való az is, hogy ugyan­csak ipari termelésünk nagy kárára, megmaradt a vasúti beruházások felett lebegő bizonytalanság, hogy az út­­kérdés rendezése elé gördített akadályok miatt ez az any­agira sürgős munka egy teljes esztendővel eltolódott és tavaszra is csak elég szűk keretek között indulhat meg. Ezen a téren be kell érnünk azzal, hogy most már bízha­tunk a meginduló akció kimélyítésében. Mindezek ellenére az 1928-as év jelentőséggel teljes, termékeny időszaka volt gazdasági életünknek. Ebben az esztendőben vált nyilvánvalónál, hogy gazdasági politikánk sürgős és gyökeres átalakulást kíván. A mi eddig közvéle­ményünk szemében gazdasági részletkérdés, vagy ha úgy tetszik, „szakkérdés“ számba ment: kereskedelmi mér­legünk passzivitása egyszerre döntő problémaként került homloktérbe. Úgyszólván egyszerre kezdtük érezni vala­mennyien, hogy ennek a passzívumnak folytonos fokozó­dását nem nézhetjük tovább ölhetett kézzel. Már azért sem, mert hiszen fizető mérlegünknek ezen a nagy passzív téte­len kívül is túlnyomóan csak passzív tételei vannak. A sürgős megmozdulás szükséges voltának felismerésével magától adódott a helyzet, hogy a kormány támogatásával össze kell fognunk és a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoz­nunk a baj megszüntetésén, vagy legalább is enyhítésén. Ha visszapillantunk a lefolyt esztendőre, a termelés fokozódását látjuk majdnem valamennyi iparágban. Ez a fogyasztóképesség örvendetes növekedését bizonyítja és a számok erejével cáfol rá a pusztulást és végromlást hirde­tőkre. Örömmel állapíthattuk meg, hogy ezt a nagyobbodó termelést szolgálatába lehet állítani annak a nagy gazdaság­­politikai célkitűzésnek, amelynek megvalósítására ebben az esztendőben külön miniszteri tárcát, közgazdasági miniszté­riumot létesítettek. Ebbe kapcsolódik bele az a megállapí­tás, hogy gazdasági életünket a lefolyt esztendőben, szaba­tosabban annak második felében a kivitel kérdése domi­nálta. Ebből az eszméből sarjadzott ki a kiviteli intézet léte­sítése, a kiviteli hitel megszervezése, a kiviteli biztosítás tanulmányozása és nagyrészt az iparnak ezt a törekvését van hivatva erősíteni a most létesített Ipari Záloglevélkibo­csátó Intézet is. „ De a lefolyt esztendő nemcsak a kivitel mellett szó­lított bennünket sorompóba. A külkereskedelmi mérleg pasz­­szívuma ellen a másik fronton is erélyes támadás indult. Itt az volt a feladat, hogy a belföldi ,szükségletet, ameny­­nyire csak lehetséges, függetleníteni kell a felesleges be­hozataltól. Ennek a célnak érdekében is sok történt. Ezen a téren nagy nyereségnek tekintem az iparpártolás esz­méjéért fáradtságot nem ismerő szívóssággal küzdő és meg­­alkuvást nem ismerő Honi Ipar újjáéledését. Csúcspontját az idei esztendő ebbeli munkája a Magyar Hét­ben érte el, amely megmutatta a magyar ipar népszerűsítésének útját. A java munka még hátra van és örvendetes, hogy ennek egy részét a TESz vállalja. Tételről tételre kell végigmen­nünk a külkereskedelmi statisztikán és cikkenként megállapítani, milyen különös, mondhatnám, individuális okok mozdítják elő a behozatalt és milyen eszközökkel lehetne az importot dédelgető magyar fogyasztást a hazai iparhéáz biztosítani. A tovatűnő esztendő nagy aktívumai között könyvelem el az öregségi és rokkantbiztosítás meghonosítását. Nem­csak azért, mert ez a cselekedet a legtisztább humanizmus forrásából fakad, hanem azért is, mert a vállalt nagy áldo­zat ellenértékeként a törvény a termelést nyugodtabb és biztosabb alapokra fogja fektetni. A legnagyobb aktívumnak azt az örvendetes változást tartom, amely az ipar jelentőségének mérlegelésében országszerte végbement és azt a szellemet, amely mind­ezeket az aktívumokat szülte, az egyetemes érdeket néző, békés és harmonikus munka szellemét. Csak ez a közös, a parciális érdeken túlnéző munka hozhatja meg azt az eredményt, amelyre ennek ,a megtépett országnak a ny­agira szüksége van. A magyar ipar teljesen átérzi a magyar mezőgazdaság súlyos helyzetét és mindenütt, ahol az ország érdeke megkívánja, alárendeli a maga érdekét a magyar föld érdekének. A legfrissebb példa erre a német kereske­delmi szerződés, amelyben a magyar ipar teljes szolidari­tást vállal a magyar mezőgazdasággal. Ennek a szolidaritásnak forrása nem a múló érdek, hanem az az egymásrautaltság, amelyet a karácsonyi ün­nep az örök emberi szeretet jegyében olyan gyönyörűen szimbolizál.

Next