Honi Ipar, 1938 (31. évfolyam, 1-23. szám)

1938-01-20 / 1-2. szám

A HONI IPAR XXXI. évfolyam, 1—2. sz. acéltermelése 2.4 millió tonnáról 5 millióra. Az amerikai Egyesült Államok nyersvastermelése 8.7 millió tonnáról 1­0.7 millióra, acéltermelése 13.9 millióról 48.5 millióra növekedett, vasércbevitele 600.000 tonnáról 2.3 millió ton­nára. (Ócskavasban kivitele dagadt meg rendkívüli mó­don ez alatt az öt esztendő alatt: 230.000 tonnáról 2 mil­lióra, főleg Japán, Anglia és Itália, kereslete folytán.) Egy angol közgazdasági lapban olvastuk az újévi elmélkedés élén: »all roads lead to Washington«, minden út Washingtonba vezet. Valóban, az amerikai Egyesült Államok a legnagyobb hatalom, ami szót ejt ki a demok­rácia mellett, ami cselekedetre hajlandó a világgazdaság helyreállítása érdekében, annak komoly jelentősége van. És mégis, a polgár szkepszissel gondol erre az intő szóra, például szolgáló cselekedetre. Váljon azokkal a szörnyű elemi erőkkel szemben, melyek a világ dolgait olyan apokaliptikusan felforgatták, használ-e ez? Nem inkább más útra van-e szüksége az emberiségnek, vagy legalább azoknak, kik az irányító pozíciókban az emberiség sor­sát kezükben tartani vélik? »Minden út ,Rómába vezet«, hátha ennek az igazságnak átérzése közelebb visz ben­nünket nehéz problémáink megoldásához. Az eucharisz­­tia esztendejében, Szent István birodalmának kilencszá­z esztendős jubileumán. Az önfinanszírozás éveiben 120 millióval csökkent a magyar gyáripar állótőkéje . M­éltoztatnak még emlékezni az ipari önfinanszírozás kö­­rüli számcsatákra? Fel- fy H milliárdos számokat vág­||||| || lak az ipar fejéb­-z­ ez- ■ | zr' jellemezvén azokat az extranyereségeket, ame­lyeket a nagyipar, a »mamutfizetéseket­ húzó vezérigazgatók és a részvényesek kielégítése után, még beruházni volt ké­pes. Zsindely Ferenc, a képviselőház előadói emelvényéről, 500 millió pengő körüli összegre taksálta a gyáriparnak saját jövedelmeiből végzett beruházá­sait. Más politikusok megelégedtek 400 millióval. És amikor Biró Pál kijelen­tette a parlamentben, hogy az ipari ön­finanszírozás a százmilliót sem éri el, a Honi Ipar kimutatta,­­ mégpedig egy a gyáripar javára elfogultsággal nem vádolható gazdaságpolitikusnak, Éber Antalnak, a nemzeti vagyonszaporulat kiszámításánál alkalmazott eljárása sze­rint , hogy a magyar gyáriparnak az önfinanszírozás segítségével végzett 1934—36­ évi beruházásai még ennyit sem, hanem mindössze kb. 91 millió pengőt tettek. A nyár óta az önfinanszírozás miatti vádak mintha elhalkultak volna. Alig találkoztunk a Zsindely-féle állítások felmelegítésével. Annál jobban érdekelt bennünket, vájjon lehet-e még jobban megközelíteni a gyáripari beruházások tényleges összegét, igazunk volt-e, ami­kor a támadások pergőtüzében bátorsá­gunk volt kimondani, hogy az egész ön­finanszírozási kérdés eltúlozva került a közvélemény elé? Ezt a kérdést most véglegesen el­dönti a Statisztikai Hivatal, amely a becslések és a kombinatív számítások köréből kiragadja a problémát és a hi­vatalos adatok erejével cáfolja meg az ön­finanszírozás szertelen volta miatt emelt vádakat. A Magyar Statisztikai Hiva­tal az 1936. évről kiadott Évkönyvében összehasonlító adatokat közöl a gyár­iparba befektetett állótőke értékéről. A konjunkturális depresszió utáni három évben ennek a beruházott tőkének ál­­ladék­a a következőképen alakult: 1934. év végén 2087 millió peng­ő 1935.............. 1960 1936. „ „ 1968 Meglepően érdekes számok! Kiderül belőlük, hogy a magyar gyáripar álló tőkéje az alatt a három év alatt, amikor a gyáriparellenes körök szerint Fél­milliárdos önfinanszírozott befek­tetéseket végezett, nem hogy gyara­podott volna, hanem ellenkezően, mintegy 120 millió pengővel csök­kent. Ezen még az a tény sem változtat, hogy 1935-től 1936-i­g az álló tőke értéke 8 millióval növekedett. Ezekből a hite­les számokból tehát világosan kitűnik, hogy nem tőke­gyarapodással, hanem el­lenkezőn, tőkeapadással állunk szemben. Hogyan lehet ezt a jelenséget meg­magyarázni, amikor az önfinanszírozás fényében a gyáripar barátai és ellene­sei megegyeznek, csupán az összegszerű­ségben térnek el a nézetek? Az egyedüli magyarázat, hogy a gyáripar egyes szakmáiban vég­zett befektetéseket ellensúlyozta,­­ sőt túlkompenzálta a nagyipar ke­vésbé jövedelmező, vagy épen vesz­teséges szakmáiban bekövetkezett tőkeelértéktelenedés. Az egyik oldalon áll, a mi számításunk szerint, mintegy 90 millió értékű újon­nan keletkezett álló tő­ke, a­­másik ol­dalon pedig a kedvezőtlen viszonyok miatt szenvedő iparágakban bekövetke­zett, 200—210 millió pengőt tevő tőke­pusztulás. A Honi Ipar számításainak újabb megerősítő próbája a hivatalos statisz­tika. Ha ugyanis az önfinanszírozás ér­téke jelentékenyen meghaladta volna a­ 90 milliót, ebben az esetben a más olda­­l­on be­kö­vetkezett tőkeelértéktelenedés­nek sokkal nagyobbnak kellett volna lenni, hogy egyenlegképen a fenti 120 milliós tőkeapadás eredményeződjék. Minthogy azonban alig képzelhető el, hogy a megsemmisült tőkék 200 millió pengőnél nagyobb összegre rúgjanak, ennélfogva a hivatalos statisztika is a mi számításaink helyes volta mellett bizonyít. * Az önfinanszírozásról végzett fantasz­tikus becslések újabb bizonyítékul szol­gálnak amellett, hogy az iparellenes agi­táció mindig ugyanazt a taktikát kö­veti. A kedvező üzletmeneti ipari szak­mák eredményeit túlozva a fénypon­tok felé irányítja a közvélemény figyel­mét, hogy ily módon elterelje azt a ked­vezőtlen momentumok észrevételétől. Nem tudja, de nem is akarja az ipart mint egységet beállítani a közvéle­mény előtt. Csak így volt lehetséges, hogy félmilliárdos tőkeszaporulatról lehetett hónapokon keresztül beszélni, amikor pedig az ipar összessége egyenlegképen 120 milliós állótőkeveszteséget könyvel­hetett el. Pártoljuk a honi ipart! Olvassuk a Honi Ipart! Előléptetések a Nemzeti Bankban Magyar Nemzeti Bank fő­tanácsa Ju­dik József dr. és Quandt Richard igaz­gatóhelyetteseket igazga­tókká nevezte ki és egy­ben őket az ügyvezetőség tagjai közé is behívta. Tehetségek méltó kitüntetése ez. J­­ldik József dr. azt a helyet tölti be a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet Imrédy Béla foglalt el pénzügyminisz­terré történt kinevezése előtt. A jegy­bank tanulmányi osztályát, a magyar Intelligence Service-et vezeti, azt az osz­tályt, amely valóban a világgazdaság és a nemzetközi valutaforgalom ütőerén tartja kezét. Mindig a Magyar Nemzeti Bank legnagyobb értékei közé sorozták. Quandt Richárd dr. a Pénzintézeti Központból került át a Jegybankhoz. Kiváló tárgyalóképessége hivatottá tette arra, hogy a Nemzeti Bankot fon­tos nemzetközi tanácskozásokon képvi­selje. Tabakovics Dusán helyén nagy körültekintéssel végzi munkáját. Túlzás nélkül mondhatjuk: a bankosztály e fia­tal vezetője érdemeket szerzett a ma­gyar pénz értékállandóságának megszi­lárdítása körül. Cselekedeteiben egyéb­iránt szerencsésen olvad össze a jegy­bank érdekeinek szemmeltartása a köz­gazdasági élet jogos szempontjainak figyelembe vételével.

Next