Honi Ipar, 1938 (31. évfolyam, 1-23. szám)
1938-01-20 / 1-2. szám
A HONI IPAR XXXI. évfolyam, 1—2. sz. acéltermelése 2.4 millió tonnáról 5 millióra. Az amerikai Egyesült Államok nyersvastermelése 8.7 millió tonnáról 10.7 millióra, acéltermelése 13.9 millióról 48.5 millióra növekedett, vasércbevitele 600.000 tonnáról 2.3 millió tonnára. (Ócskavasban kivitele dagadt meg rendkívüli módon ez alatt az öt esztendő alatt: 230.000 tonnáról 2 millióra, főleg Japán, Anglia és Itália, kereslete folytán.) Egy angol közgazdasági lapban olvastuk az újévi elmélkedés élén: »all roads lead to Washington«, minden út Washingtonba vezet. Valóban, az amerikai Egyesült Államok a legnagyobb hatalom, ami szót ejt ki a demokrácia mellett, ami cselekedetre hajlandó a világgazdaság helyreállítása érdekében, annak komoly jelentősége van. És mégis, a polgár szkepszissel gondol erre az intő szóra, például szolgáló cselekedetre. Váljon azokkal a szörnyű elemi erőkkel szemben, melyek a világ dolgait olyan apokaliptikusan felforgatták, használ-e ez? Nem inkább más útra van-e szüksége az emberiségnek, vagy legalább azoknak, kik az irányító pozíciókban az emberiség sorsát kezükben tartani vélik? »Minden út ,Rómába vezet«, hátha ennek az igazságnak átérzése közelebb visz bennünket nehéz problémáink megoldásához. Az eucharisztia esztendejében, Szent István birodalmának kilencszáz esztendős jubileumán. Az önfinanszírozás éveiben 120 millióval csökkent a magyar gyáripar állótőkéje . Méltoztatnak még emlékezni az ipari önfinanszírozás körüli számcsatákra? Fel- fy H milliárdos számokat vág||||| || lak az ipar fejéb-z ez- ■ | zr' jellemezvén azokat az extranyereségeket, amelyeket a nagyipar, a »mamutfizetéseket húzó vezérigazgatók és a részvényesek kielégítése után, még beruházni volt képes. Zsindely Ferenc, a képviselőház előadói emelvényéről, 500 millió pengő körüli összegre taksálta a gyáriparnak saját jövedelmeiből végzett beruházásait. Más politikusok megelégedtek 400 millióval. És amikor Biró Pál kijelentette a parlamentben, hogy az ipari önfinanszírozás a százmilliót sem éri el, a Honi Ipar kimutatta, mégpedig egy a gyáripar javára elfogultsággal nem vádolható gazdaságpolitikusnak, Éber Antalnak, a nemzeti vagyonszaporulat kiszámításánál alkalmazott eljárása szerint , hogy a magyar gyáriparnak az önfinanszírozás segítségével végzett 1934—36 évi beruházásai még ennyit sem, hanem mindössze kb. 91 millió pengőt tettek. A nyár óta az önfinanszírozás miatti vádak mintha elhalkultak volna. Alig találkoztunk a Zsindely-féle állítások felmelegítésével. Annál jobban érdekelt bennünket, vájjon lehet-e még jobban megközelíteni a gyáripari beruházások tényleges összegét, igazunk volt-e, amikor a támadások pergőtüzében bátorságunk volt kimondani, hogy az egész önfinanszírozási kérdés eltúlozva került a közvélemény elé? Ezt a kérdést most véglegesen eldönti a Statisztikai Hivatal, amely a becslések és a kombinatív számítások köréből kiragadja a problémát és a hivatalos adatok erejével cáfolja meg az önfinanszírozás szertelen volta miatt emelt vádakat. A Magyar Statisztikai Hivatal az 1936. évről kiadott Évkönyvében összehasonlító adatokat közöl a gyáriparba befektetett állótőke értékéről. A konjunkturális depresszió utáni három évben ennek a beruházott tőkének álladéka a következőképen alakult: 1934. év végén 2087 millió pengő 1935.............. 1960 1936. „ „ 1968 Meglepően érdekes számok! Kiderül belőlük, hogy a magyar gyáripar álló tőkéje az alatt a három év alatt, amikor a gyáriparellenes körök szerint Félmilliárdos önfinanszírozott befektetéseket végezett, nem hogy gyarapodott volna, hanem ellenkezően, mintegy 120 millió pengővel csökkent. Ezen még az a tény sem változtat, hogy 1935-től 1936-ig az álló tőke értéke 8 millióval növekedett. Ezekből a hiteles számokból tehát világosan kitűnik, hogy nem tőkegyarapodással, hanem ellenkezőn, tőkeapadással állunk szemben. Hogyan lehet ezt a jelenséget megmagyarázni, amikor az önfinanszírozás fényében a gyáripar barátai és ellenesei megegyeznek, csupán az összegszerűségben térnek el a nézetek? Az egyedüli magyarázat, hogy a gyáripar egyes szakmáiban végzett befektetéseket ellensúlyozta, sőt túlkompenzálta a nagyipar kevésbé jövedelmező, vagy épen veszteséges szakmáiban bekövetkezett tőkeelértéktelenedés. Az egyik oldalon áll, a mi számításunk szerint, mintegy 90 millió értékű újonnan keletkezett álló tőke, amásik oldalon pedig a kedvezőtlen viszonyok miatt szenvedő iparágakban bekövetkezett, 200—210 millió pengőt tevő tőkepusztulás. A Honi Ipar számításainak újabb megerősítő próbája a hivatalos statisztika. Ha ugyanis az önfinanszírozás értéke jelentékenyen meghaladta volna a 90 milliót, ebben az esetben a más oldalon bekövetkezett tőkeelértéktelenedésnek sokkal nagyobbnak kellett volna lenni, hogy egyenlegképen a fenti 120 milliós tőkeapadás eredményeződjék. Minthogy azonban alig képzelhető el, hogy a megsemmisült tőkék 200 millió pengőnél nagyobb összegre rúgjanak, ennélfogva a hivatalos statisztika is a mi számításaink helyes volta mellett bizonyít. * Az önfinanszírozásról végzett fantasztikus becslések újabb bizonyítékul szolgálnak amellett, hogy az iparellenes agitáció mindig ugyanazt a taktikát követi. A kedvező üzletmeneti ipari szakmák eredményeit túlozva a fénypontok felé irányítja a közvélemény figyelmét, hogy ily módon elterelje azt a kedvezőtlen momentumok észrevételétől. Nem tudja, de nem is akarja az ipart mint egységet beállítani a közvélemény előtt. Csak így volt lehetséges, hogy félmilliárdos tőkeszaporulatról lehetett hónapokon keresztül beszélni, amikor pedig az ipar összessége egyenlegképen 120 milliós állótőkeveszteséget könyvelhetett el. Pártoljuk a honi ipart! Olvassuk a Honi Ipart! Előléptetések a Nemzeti Bankban Magyar Nemzeti Bank főtanácsa Judik József dr. és Quandt Richard igazgatóhelyetteseket igazgatókká nevezte ki és egyben őket az ügyvezetőség tagjai közé is behívta. Tehetségek méltó kitüntetése ez. Jldik József dr. azt a helyet tölti be a Magyar Nemzeti Bankban, amelyet Imrédy Béla foglalt el pénzügyminiszterré történt kinevezése előtt. A jegybank tanulmányi osztályát, a magyar Intelligence Service-et vezeti, azt az osztályt, amely valóban a világgazdaság és a nemzetközi valutaforgalom ütőerén tartja kezét. Mindig a Magyar Nemzeti Bank legnagyobb értékei közé sorozták. Quandt Richárd dr. a Pénzintézeti Központból került át a Jegybankhoz. Kiváló tárgyalóképessége hivatottá tette arra, hogy a Nemzeti Bankot fontos nemzetközi tanácskozásokon képviselje. Tabakovics Dusán helyén nagy körültekintéssel végzi munkáját. Túlzás nélkül mondhatjuk: a bankosztály e fiatal vezetője érdemeket szerzett a magyar pénz értékállandóságának megszilárdítása körül. Cselekedeteiben egyébiránt szerencsésen olvad össze a jegybank érdekeinek szemmeltartása a közgazdasági élet jogos szempontjainak figyelembe vételével.