Honi Ipar, 1939 (32. évfolyam, 1-24. szám)

1939-07-01 / 13. szám

24 Vállalkozási kedv? Az utóbbi idők versenytárgyalásainak van egy feltűnő jelensége. Megfogyatkoztak a pályázók! A régi közszállítók közül — érthető okból — sokan elmaradoznak és nem látják a pótlást. A dolog kissé érthetetlen. Annyian sürgetik a közmunkákat, hogy ha mindezek, vagy csak számottevő részük jelentkeznek a kínálkozó munkaalkalmak febukkanásakor, úgy az érdeklődésnek a múlthoz viszonyítva sokszorosnak kellene lennie. Nosza, lássuk a vállalkozási kedvet, ame­lyet Teleki Pál gróf programbeszédében any­­nyira országos érdekűnek nyilvánított! Mert ha a közömbösségnek szomorú jelen­sége nem tűnik el, úgy a közhatóságok, ahol csak lehet, csakhamar áttérnek a zártkörű versenytárgyalásokra, hogy ne is legyen mód­juk azoknak pályázni, akik most távollétük­kel tüntetnek. A közszállítási visszaélések büntetése Törvény készül a közszállítási visszaélések megtorlásáról. Ez lesz egyben az első tör­vény, amely a közszállításokról szól, mert maga a Közszállítási Szabályzat miniszteri rendelet formájában lépett életbe és a köz­szállítási vonatkozású újabb intézkedések szintén rendeleti úton jöttek létre. A köz­szállítási visszaélések általában eddig sem maradtak megtorlatlanul. A törvény meg­hozatalát tehát nyilván az teszi szükségessé, hogy a legutóbbi idők törvényes rendelkezé­sei következtében a visszaélések lehetőségei megsokszorozódtak, anélkül azonban, hogy a szabályzat révén megtorolhatók volnának. Ilyen visszaélések például az arányszám be nem tartása, a munkabér- és munkaidő­rendelkezések megszegése, a szociális köve­telmények figyelmen kívül hagyása, a vo­natkozó adatoknak a közszállítási ajánlatok­ban való helytelen feltüntetése, az úgyneve­zett »strohman«-rendszer, stb. Ezek megtor­lására akar más megfelelő törvényes alapot teremteni a kormány. Lehet azonban, hogy az új törvény túl­megy majd ezen a körön és­­— az összes köz­­szállítási szabálytalanságok büntetőkódexe­­ként — azoknak a visszaéléseknek megtorlá­sáról is intézkedik majd, amelyek a Szabály­zat szerint is büntethetők volnának. Ilyenek például a) ha valaki külföldi gyártmányt szállít és azt magyarnak tünteti fel; b) ha valaki kontárok foglalkoztatásával elzárja a kereseti alkalmakat a jogosul­taktól; c) ha valaki külföldi gépeket szerzett be, noha van megfelelő magyar gyártmány is; d) ha valaki összebeszélés alapján tette ajánlatát és ezzel a döntést befolyásolta; e) ha valaki pro­tekcióval kívánt érvénye­sülni. És így tovább, végig a tartalmi és alaki hibákon, amelyeket közszállítóink alaposan ismernek. Diplomások habarcsa A MÁV egyik versenytárgyalásán a pályá­zók sorában új névvel találkoztunk: ajánla­tával jelentkezett a Diplomások és Értelmi­ségiek Jóléti Szövetkezete is. Az új cég tűz­álló habarcsokra pályázott (3000 g) és aján­lati ára öt cég közül a második helyen áll. Esélyei tehát nem jelentéktelenek. A diplomás ifjúság közgazdasági pályákra való terelésének mindig nagy hívei voltunk. Nem táplálunk ellenérzést az említett új közszállítási ajánlattevővel szemben sem. Ez azonban korántsem jelenti azt, mintha a diplomás iparosnak, vállalkozónak előnyt ad­nánk, bármelyik tisztes »diplomamentes« pá­lyatársával szemben. A közgazdasági tevé­kenységnek a diplomások részéről való meg­becsülése szerintünk igen örvendetes dolog, de semmiesetre sem privilégiumokra jogosító állapot. A diplomás jelleg feltüntetése vala­mely vállalkozás címében — őszintén szólva —■ kissé zavaróan is hat ránk. Nem tartjuk elég, hogy úgy mondjuk, szakszerűnek. Épen ezért jobb szerettük volna, ha jelen esetben az új habarosszállító alakulat nevében ke­vesebb utalás történt volna a diplomára és több­­ a habarcsra. Mert a habarcsszállítás kérdésében mégis csak az utóbbi a fontosabb. Könyvvezetés A Kereskedelmi Törvény­nek a könyvveze­tési kötelezettségre vonatkozó rendelkezései immár elavultak. (Ezért sürgetik most a kamarák a kötelezettségnek modernebb alapra való fektetés­ét. A kérdéshez szoro­san hozzátartozik, nézetünk szerint, a köz­szállítók könyvvezetési kötelezettsége is és ide vágóan az volna az indítványunk: ve­gyék be az új rendelkezések közé, hogy amely cég nem vezet könyvet, közszállításra ne pályázhassák! Helyesnek tartjuk a kisiparos támogatá­sát. Még helyesebbnek azonban az olyan kisiparosét, aki üzemét kereskedelmi szem­pontból is megfelelő színvonalon tartja. Aki tehát nem a nadrágzsebe tartalmából állapítja meg vállalatának vagyoni állását, hanem áttekinthető üzleti könyveiből. Az által­unk javasolt kötelezettség bevezetése nemcsak a közszállítások rendjének hatha­tósabb biztosítása szempontjából fontos, hanem nagyon alkalmasnak mutatkozik a kisipar színvonalának emelésére és így egyúttal a hatósági támogatásra való ér­demei növelésére is. HONI IPAR XXXII. évfolyam, 13. sz. 1Kemény antal SZERSZÁM- ÉS SZERSZÁMGÉPGYÁRA BUDAPEST, X. KERÜLET, LIGET­ UTCA 22. SZÁM TELEFON: *148-425 BEÁLLÍTHATÓ különféle Gyártja : ÉLESSÉGŰ HEGY FARAGÁSÁRA BUDAPESTI KRÉTA, VEGYÉSZETI GYÁR RT. Budapest, IX., Közraktár­ u. 12/a, Telefon: 186-351 A kruch­téli aluljáró Budapest utcai forgalmának az utóbbi években való nagymértékű megnövekedése következtében homloktérbe került a közlekedés átszerve­zésének kérdése. Három, esz­tendővel ezelőtt dolgozta ki dr. Algyay-Hu­­bert Pál egyetemi magántanár, a Közmunka Tanács akkori alelnöke a pesti Dunapart gyors­­forgalmi útvonalának tervezetét. A terv sze­rint Újpestet Csepellel egy a Dunaparton vé­gigvezető gyorsforgalmi villamos útvonal kötné össze, amely­­a keresztező forgalmat teljesen kiküszöbölné. Ennek a nagyszabású tervnek első részlete most valóra vált: el­készül­t a lánchídi aluljáró, amelyet a Köz­munka Tanács a múlt év tavaszán kezdett építeni. Az aluljáró két részből áll, külön alagútban vezet majd a villamos pálya és egy másik alagútban a közúti forgalomra szolgáló úttest, amelyben a két irányú for­galom egymástól teljesen elválasztva halad. A gyalogosok részére a hídfőben külön kis alagút épült. Az aluljáró megépítésénél igen nagy mű­szaki nehézségeket kellett legyőzni. Két íz­ben a Duna magas vízállása veszélyeztette a munkálatok folytatását, amelyeknél állandóan mintegy 250 munkást foglalkoztattak. Hogy ez az építő munka milyen nagyszabású volt, azt a felhasznált anyagok mennyisége is bi­zonyítja: 100 uszály homokos kavicsot, 32 va­gon betonvasat, 175 vagon cementet használ­tak fel. Az­ építésnél 24.000 m3 földet mozgat­tak meg és 8.530 m3 betonszerkezet készült. Az elkészült aluljárót ünnepélyes külsőségek között június 24-én adták át a forgalomnak. A megnyitó ünnepségen a kereskedelemügyi minisztert dr. Álgyay-Hubert Pál államtitkár képviselte, megjelent a főváros vezetősége, élén Karafiáth Jenő főpolgármesterrel és Szendy Károly polgármesterrel, valamint Bessenyey Zénó vezetésével a Közmunka Ta­nács tagjai. Az összegyűlt előkelőségeket Bessenyey Zénó üdvözölte, aki méltatta a hatalmas mun­kát és kiemelte Álgyay-Hubert Pál állam­titkár érdemeit. Ezután Szendy Károly pol­gármester vette át a székesfőváros közönsége nevében az aluljárót és megköszönte Besse­nyey Zénónak, valamint Álgyay-Hubert Pál­nak lelkes munkáját. A megnyitó ünnepsé­gen bemutatták a jövőben elkészülő gyorsfor­galmú vilamosvonal modelljét is. Ennek a munkának megvalósítása kb. 4 millió pen­gőbe fog kerülni és az lesz az első valóban korszakalkotó lépés Budapest székesfőváros közlekedésének korszerűsítése irányában.

Next