Iparügyek, 1893 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1893-01-15 / 1. szám
_________________________________________ ben szervezkedve a társadalmi uton mindent elkövessenek, miszerint érdemes iparosok és iparbarátok megválasztása által az ipar érdekei a parlamentben hivatott szószólókat és tanácsadókat nyerjenek. A téli választások eredménye „az iparérdekek parlamenti képviselete“ tekintetében ismeretes. Ha nem minden előzetes szervezkedés nélkül és nem legszemérmetesebb tartózkodással indult volna meg az a csekély mozgalom is, melynek vezetését a derék aradi ipartestület vette kezébe, — a teljes eredménytelenség országos fiaskó számba mehetett volna, ámde a beavattottak bármi fiaskót a dologban azért nem láthattak, mert hiszen komoly, szervezett akcióról nem volt szó. Már a közeljövő fogja megmutatni, hogy a magyar iparososztály szervezett fellépése egyfelől, politikai nagykorúsága másfelől képes-e itt is oly sikert elérni, mint amilyent nem egy téren már kivinni képes volt. Hatályos érdekképviselettel bír egyébként az iparosság a kereskedelmi és iparkamarákban egyfelől, az ipartestületekben másfelől. A kamarai intézmény iránt fokozódik az érdekelt körök bizalma, mióta Baross Gábor nem csupán a törvény által czélbavett szélesebb működési kört biztosította számára, hanem a kamarákat központjává tette az illető kerületek gazdasági életének. Az iparosok régebbi antagonizmusa a kereskedőkkel való közös érdekképviselet ellen teljesen megszűnt és a különválasztásra irányuló mozgalmaknak, mint a minek Ausztriában és Németországban napirenden vannak, nálunk nyomai sem mutatkoznak. De a mint a felülről való respektálás fokozottabb tevékenységet vont maga után, ez viszont végkép eltüntette a napirendről a kamarai törvény revíziójának hangoztatását, vonatkozzék az akár a hatáskör preczizírozására vagy (osztrák mintára) az adóczenzus szerinti csoportosításra, akár pedig (Matlekovits kedvenc terve szerint) a földművelési érdekképviselettel való összeházasításra. Egészen méltóan sorakoztak a régiek mellé a szegedi, nagyváradi, győri, beszterczebányai, marosvásárhelyi új kamarák, melyeknek első évi jelentései is teljesen megütik a mértéket. Az ipartestületek is kielégítőleg haladnak a consolidatió útján. A kisiparos elemek egyesítése és önkormányzati tevékenysége bevált, nem úgy, mint az iparhatósági megbízottak és a törvényhatósági ipartanács intézménye, mely eddig nem tudott és ezután sem lesz képes gyökeret verni. Amannak conceptiója a szakkörökből indult ki, emez a legjobb intencziójú elmélet szüleménye ; — az ipartestületek életerős intézménynyé fejlődnek, míg 20—20 iparhatósági megbízottat országszerte kelletlenül választanak meg többnyire félannyian; a törvényhatósági ipartanács tagjai pedig szintén évről évre megválasztatnak ugyan, de még nem akadt alispán vagy polgármester, a ki valaha az ő iparügyi tanácsukra kiváncsi lett volna. Az 1892. év folyamában a következő új ipartestületek alapszabályai nyertek jóváhagyást: Korpona, Zsolna, Zsámbék, Beszterczebánya, Szepes Béla, Dicső-Szt.-Márton, Sárvár, Néva és vidéke, Hőgyész, Szabadszállás, Magyar- Lápos, Nemesvid, Szent-Endre, Kéthely, Zilah, Pozsony, Bánffy-Hunyad, Nagyszombat, Eperjes. Ezekkel együtt — a fővárosi szakcsoportok szerinti 21 ipartestületet nem számítva — az év végéig 228 helyen alakult meg az ipartestület. A nagyobb városok közül, sajnos, Debreczen, Sopron, Újvidék, valamint Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagyszeben, Brassó ismert okokból még mindig nem tudtak megbarátkozni a törvény által nyújtott önkormányzati jogokkal. Az ipartestületek ez évi augusztus havában tartják harmadik nagygyűlésüket Miskolczon. Remélhetőleg ez alkalommal nem az ipartörvény paragrafusainak ostroma fogja a napirendet dominálni, hanem a kézműiparosságnak az ország minden vidékéről egybesereglő bizalmi férfiai oly praktikus kérdéseket fognak tanácskozás tárgyává tenni, a minő például a szövetkezeti ügy. Egyik legszebb feladata az ipartestületeknek megbarátkoztatni tagjaikat a közkereseti szövetkezés eszméjével és megtalálni azt az egészséges alapot, amelyen a coperatív társulás bőségesen megteremti a nagyiparral való sikeres verseny eszközeit. Hogy Baross Gábornak egyik kedvencz kezdeményezése, az ipartestületi raktárszövetkezetek, a lefolyt évben sem tudtak tért hódítani, ennek oka a kisipar helyzetével nem számoló s épp azért elhibázott hivatalos szervezeti sablonban keresendő. Az orsz. ipartanácsban annak idején kifejezésre is jutottak az ez iránti aggodalmak, s különösen az iránt történtek felszólalások, hogy miért ne legyen a nyersanyag beszerzés is bevonható a tervezett szövetkezeti keretbe. (Az olcsó hitel ugyanis csupán a közös raktározásra szorítkozó szövetkezetek részére biztosíttatott.) Az iparos-szakoktatás ügyébe bizonyos egységes rendszert hozni van hivatva az év végével megalakult orsz. iparoktatási tanács, mely közegnek kreálását az 1890. évi aradi kongresszus határozatából a hazai ipartestületek központi bizottsága felterjesztésileg kezdeményezte, amint erről utolsó számunkban bővebben megemlékeztünk. Még a boldogult kereskedelmi miniszter tette magáévá az eszmét és az ipartanács elé vitte a két miniszter által kinevezendő 10—10 tagból álló iparoktatási tanács szervezési szabályzatát. Kineveztetett pedig az iparoktatási ügyünk egységes alapon való fejlesztésére, részben újjászervezésére hivatott tanács elnökévé a képviselőház egy jeles jogász tagja, míg a tagok sorában egy miniszteri fogalmazó, két miniszteri titkár, két iparfelügyelő, egy vászonkereskedő stb. neveivel találkozunk; ellenben az ipari szakoktatásügy körül oly buzgó tevékenységet kifejtő és jelentékeny anyagi áldoztokat hozó kereskedelmi és iparkamarák (beleértve a budapestit is, mely egymaga évi 5000 írton felül fordít szakképzési czélokra) teljesen mellőzve lettek. Valóban bajos megérteni, hogy mily intencziók vezérelhették iparügyi kormányzatunkat az oly fontos véleményezésre és ellenőrzésre hivatott szakerők megválogatásánál. Új szakiskolák tervezésében nincs hiány. Az év folyamában tényleg megnyíltak Aradon a kolozsváriak mintájára szervezett fa- és fémipari tanműhelyek, úgyszintén Marosvásárhelyet, kapcsolatosan az ottani iparmúzeummal, az ugyanezen iparágak számára szervezett tanfolyamok. A többek közt Székelyudvarhelyi agyag- és kőipari tanműhely, B.Gsabán szövészeti szakiskola, Gölniczbányán (a gölniczvölgyi kisvasipar támogatására) vasipari szakiskola stb. van szervezés alatt. A fővárosi ipartestületek közül az óvások és fodrászok tartanak fel szakmabeli tanfolyamot, míg a férfi- és női ruhakészítőipartestület egészen saját erejéből az imént nyitotta meg a gyakorlati követelményeknek teljesen megfelelő saját szakiskoláját. Felemlíthetjük még, hogy a soproni háziiparegylet szakiskoláját »kézügyességi iskolává alakították át svédországi mintára. A kir. technológiai iparmúzeummal kapcsolatos rajz- és egyéb tanfolyamok látogatottsága folytonosan növekedőben van, valamint a budapesti állami ipariskola rendes és renkívüli hallgatóinak száma immár felér egy kis egyetemével, úgy hogy a csak nemrég emelt hatalmas arányú épület kibővítése máris halaszthatatlanná vált. Vájjon az elért eredmények nem csak didaktikai, hanem a gyakorlati szakképzés szempontjából is immár jobban megfelelnek-e ez intézetek eredeti rendeltetésének, ennek elfogultatlan megbirálása elsősorban az uj iparoktatási tanács feladatai közé tartozik. Az iparos tanoncz iskoláknak sok irányban sürgőssé vált reformjával ez év folyamában behatóan foglalkozott az országos közoktatási tanács s mi egész terjedelemében ismertettük az idevágó elaborátumot, melynek beható felülbírálására most már szintén az iparoktatási tanács illetékes. Az ipariskolai rajztanítói tanfolyamot, mely július 1-től augusztus 12-ig tartott a budai paedagógiumban, 29 ipariskolai tanító végezte sikerrel. Az előadott mértani és szabadkézi rajzok pontos elkészítése a hat héten át, mint mondják, napi 12—14 órai megfeszített munkát tett szükségessé. — Brassóban a kereskedelmi akadémia és középipariskola közös új épülete szeptember havában adatott át rendeltetésének, de az új épület — mint ez már nálunk szokás — mindjárt az első felvételeknél szűknek és czélszerűtlennek bizonyult, úgy hogy az ipariskola dolgozó termei végkép a pinczehelyiségekbe szorultak. — A szakoktatási intézmények mellett az iparfejlesztés egyéb eszközei is jóformán teljesen a kormány kezében összpontosultak. Állami kedvezményekben az 1890. XIII. törvényczikk alapján, saját feljegyzésünk szerint, 48 iparvállalat részesült, melyeknek azonban csak egy kisebb része sorolható az újonnan keletkezett vállalatok közé. Uj iparágak meghonositása vagy meglevőknek fejlesztése egyenes pénzsegély útján is nyert ugyan támogatást, de csak ama szűk határok közt, melyeket a százezer forintot kevéssel meghaladó ,ipari és kereskedelmi alap“ csekélysége szabott. Nem ismerjük az alapnak ezúttal miként való felhasználását, de nem hisszük, hogy a támogatás helyes módja az, mely szerint 1891. évben a rendelkezésre állott százezer frtból egy félnek 30,000 frt, három félnek 20 - 20,000 frt, két félnek pedig 10 — 10,000 frt kölcsön engedélyeztetett, részben az 1892. évre eső kiutalványozás mellett. Ha az ily módon, kétségkívül leghathatósabb támogatásra nézve is nem érvényesülne a merev hivatalos procedúra, hány törekvő, kiválóan szakképzett iparost lehetne abba a helyzetbe juttatni, hogy iparát a versenyképesség oly színvonalára fejleszthesse, mely fokozatosan gátat emelhetne az osztrák iparczikkek beözönlése ellen. Egyébiránt örvendetes újabb mozzanatát képezi az állami iparfejlesztési akciónak az, hogy a kereskedelmi miniszter kollegáinál keresztül tudta vinni az ipar és kereskedelmi czélokra eddig előirányzott 125,000 forinnak 300,000 forintra, a "külkereskedelmi czélok" eddigi 100,000 frt dotációjának pedig 150,000 frtra való felemelését. Kiválóan fontos iparfejlesztési feladatai volnának a kereskedelmi múzeumnak. Nem e rövid visszapillantás keretébe tartozik újból is rámutatni az ezen roppant költséggel fenntartott intézet működésének meddőségére. Az a nyári detailüzlet, mely a városligeti iparcsarnokban a „kereskedelmi“ múzeumtól épp a kereskedő világot egész rendszerességgel távol tartja, egy ideig még némi ellensúlyozást nyert a szomszédos keleti emporiumokban létesített expositurák által. De mióta a magyar kereskedelmi társaság ez utóbbiak nagyobb részének kezelését átvette, — s erről csak nemrégiben volt alkalmunk Bulgáriában személyesen is meggyőződni, — azóta még jogosultabbá vált ama kérdésnek a felvetése: vájjon nem lehetne-e évi százezer forintot hasznosabb czélokra fordítani, mint oly intézetnek jelen szervezetében való fenntartására, mely külsőleg jól prezentálja ugyan magát és melyről érdekes jelentéseket is lehet közzétenni, de a melynek egész belső constructiója mindennek inkább mondható, mint egészségesnek. Szerencse, hogy a millennáris kiállítás ■folytán szükségessé váló kisajátítás önkény __________IPARÜGYEK._________ 1893. január 15.