Iparvédelem, 1914 (10. évfolyam, 1-8. szám)

1914-01-01 / 1. szám

MpmC X. évfolyam, 1914. január 1. ELLENŐRÍZVE 1­963 1. szám, IPARVÉDELEM A „MAGYAR VÉDŐ EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA « Boldog új év», óh mennyire sóvárog utánad a magyar nép ! Elmúlt a régi, amelyet öröm­mel és a jobb jövőnek reményével köszöntöt­­tünk az elmúlt esztendő hajnalán. Bel sok reményünk foszlott szerte-széjjel, de a sok nyomorúságot, Ínséget és Istennek csapását hozta reánk a 13-as. A babonás embereknek betelt a jóslata túlon-túl is. Ami rosszat csak el tudunk gondolni, mind meghozta csőstül az elmúlt esztendő. Halhatatlanná tette magát, mert bizony olyan kegyetlen volt hozzánk, hogy fel lészen jegyezve az 1913-as esztendő a késői utódok számára is, elrettentő például. Szomszédságunkban irtó háború folyt, az emberi állat testvérvérben megfürdött, mi állig felfegyverkezve őrköd­tünk, nehogy a veszedelem hozzánk is eljus­son. Milliókat költöttünk a béke fenntartására, itthon meg a munkanélküliek száma nőttön­­nőtt. Siró és éhségtől gyötört gyermekek, anyák hiába várták a kenyérkereső apát. Elment katonasorban határt őrizni, családja ezalatt koplalt. A tavasz kárpótlást ígért a sok nyomorúságért. Kicsalta a fák smaragdzöld lombozatát a levélbimbókból és a virágoknak kelyhei is megnyíltak a perzselő napsugár be­fogadására. Egy éjszaka elég volt arra, hogy megdermedjen a ragyogó természet. Elfagyott minden április havában, eszeveszett orkán se­gített a pusztító munkában, hó- és jégbundák súlya alatt recsegett-ropogott a gyümölcsfák pusztuló koronája. Mégis reménykedtünk, hisz a nyár majd kárpótol minden fájdalomért. Igen, megnyíltak az ég csatornái és hónapokon át esett nap-nap után. Elvitte az ár a termést, helyenkint a falvakat is. Ezrével tódult a földjétől, termé­sétől, tűzhelyétől megfosztott földmíves nép a városokba munkáért. Ugyan hol kaphattak volna, hiszen a városokban több az éhező,­mint a falvakban, így kergette bűnös népét a magyarok istene a mindennapi kenyérért. Még a fekete halál is sietett zsákmányolni soraikban. Kereset sehol sem kínálkozott, a pénz ki­vándorolt az országból, az elviselhetetlen drága­ság mindenkit szomorúvá, elcsüggedtté, fásulttá tett; az iparos, kereskedő, lateiner mind-mind keserű emlékeket jegyez fel az elmúlt évről. Mennyivel fokozná örömünket, ha ez új év meghozná az igazi boldogságot. De vár­jon milyen lesz? Avagy még nem merült ki szenvedésünk tárháza? Elég volt a bünte­tés, legyen a nép ez évben boldog. Töltsük meg szíveinket reménységgel, lássunk valahára verőfényes, boldog új esztendőt, hogy elfelejt­hessük a szomorú múltak emlékét is. És szeretett Olvasónk, aki a Magyar Védő Egyesületnek lobogója alatt kitartottál a szo­morúság és nyomorúság napjaiban is. Téged áldjon meg többszörösen a jóságos Istenünk boldog új évvel, mert nem magadért, hanem másokért, embertársaidért, honfitársaidért, a hazai iparért tudtál lelkesedni és elszántan küzdeni. Nem akadtak árulók, gyávák, önzők és kishitűek az elmúlt esztendőben, akik el­hagyták volna a Magyar Védő Egyesületet. Mi, akik a nemzetnek önzetlen napszámosai vagyunk, folytatjuk megszokott eréllyel tovább azt a munkát, amely csöndben, lárma nélkül vájja a legerősebb sziklába az utat kitűzött célunk felé. Legyen ez új esztendőben minden lelke e hazának boldog, köszöntsük az 1914. év hajnalának első fénysugarát újabb remény­séggel. Hozz reánk áldást, te új esztendő, légy mindnyájunknak boldog új éve ! Csongor«, 1914. '.■■y— lloWs~%o . PALACKKUPAKOKAT Dr.^WACNER1 és* TÁRSAI BUDAPEST, IX., Tinódy-utca 3. — ‘Különlegesség: Legdíszesebb kiállítású palack­kupakok finom italok számára. «— Tessék 150. számú á­rjegyzékünket kérni. A hazáért semmi áldozat sem sok!

Next