Kádár, 1907 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01-31 / 1. szám
2 Az ipari szervezkedés, Németország példájára, a munkássztrájkok és bojkottok túltengésével szemben, mindinkább gyökeret ver az iparosokban az a meggyőződés, hogy a szervezetek garázdálkodásával szemben az iparosok és ipari vállalatok egygyé tömörülése elkerülhetetlenül szükséges. Ez a munkaadószervezetben való tömörülés tisztán önvédelmi karakterrel bír , éle nem a munkások, hanem azoknak felelőtlen egyének által önző czélzattal való folytonos izgatása ellen irányul. Ha ez az izgatás így tovább folyik, rövid időn belül minden ipart kipusztítana a földszinéről s amellett a sztrájkokkal az általános drágaságot fokozva, a megélhetést is lehetetlenné tenné. Maga az állam, politikai okokból, ennek a nemzetpusztításnak nem igen vethet gátat, az iparosok azonban végre is kénytelenek magukat döntő lépésre elhatározni s oly módszert keresni, melylvel ez ellen a parazita kultusz ellen sikeresen védekezhetnek. Az első munkaadó szövetség, mely megalakult, mint azt annak idején megírtuk, a temesvári volt. Ezt követte rövid időn belül a szolnoki. E kettő, bár a munkásszervezetek irtó hadjáratot indítottak ellenük, derekasan helyt állanak. Most Szegeden és Debreczenben van alakulóban egy-egy munkaadó-szervezet. Legutóbb pedig Budapesten kezdte meg az Országos Iparegyesület égisze alatt Gelléri Mór igazgató a szervezés munkáját. Az alapelv, melyet ezen országos szervezet elérésénél követnek, ugyanaz, mint a már megalakult helyi szövetségeknél. Az építőipar, a szám szerint legtekintélyesebb, alkotja a szervezet gerinczét s ekörül csoportosulnak a többi iparágak Az ország építő iparosai f. hó 19-én három napra terjedő nagygyűlésre jöttek össze Budapesten, melyen megbeszélték az országos szövetség teendőit és végül megalakították a kisebb helyi szövetségeket. Az elhangzott előadásokból, a szövetség működését illetőleg, a következő irányelvek domborodtak ki. A szövetség nem a munkások ellen irányul, hanem az ellen a terrorisztikus izgatás ellen, melylvel a profeszionálus izgatók gyűlöletet és elégedetlenséget keltenek a munkásban a munkaadó ellen, akár van erre elfogadható okuk, akár nincs. A munkaadóknak, hogy szervezetük a munkásokéval szemben megállhasson, szigorúan ragaszkodniok kell a szolidárissághoz. A szövetség nem fél a sztrájktól és nem célja, hogy minden sztrájk békésen végződjék. A szövetséghez tartozó iparosok egymást kölcsönösen támogatják. A szaksajtóra ugyanoly gondot kell fordítani, mint a munkásszakszervezeteknél. Az egyes szövetségek jogi képviseletük és törvényes jogvédelmük biztosítására ügyészt alkalmaznak. Végül Gelléri indítványára kimondották, hogy az elnökség köteles a sztrájkok alkalmával előforduló bűnvádi esetek soronkívül való elintézésének kieszközlésére lépéseket tenni. Ezen irányelvek szem előtt tartásával fogja az országos szövetség a köréje csoportosuló iparok és iparosok érdekeit megvédeni s az úgynevezett műsztrájkokat (amelyeket 3 évig készítenek elő egész színpadi szeczenírozással némely alakok), lehetetlenné tenni. A sztrájk csak addig lehet profeszionálus zsaroló fegyver, amíg van, aki fél tőle. Végre is az egyes iparágak, sőt az egész ipar, nem függhetnek egyes kalandorok »hatalmi« törekvéseitől. Az osztásarányokról. A műhelyterminológia tűzésnek (Stich), a tüzőalakszerre (Stichmodell) karczolt vonást nevezi s igen kevés azoknak a száma, akik a hordótüzés elméletét ismernék. Azt lehet mondani általánosságban, hogy a kádárok többsége 6 osztásos (tüzéses) alakszert használ jelenleg úgy a hasas, mint a kevésbé szapolykos hordókhoz. És pedig olyképen, hogy a kevésbé szapolykos hordót a rendes egy osztásra készíti és azt mondja, hogy a hordó «három stiches», lévén a két osztáshatár 2 tűzés és az osztást felező felosztás a közbeeső harmadik tűzés. Ha hasasabbra akarja készíteni a hordót, akkor 37 «stichre», vagy 4—472-re készíti a hordót ugyanazon alakszerrel, mikor is 372 tűzés alatt l1/* osztást, 4 tűzés alatt IV2 osztást és 472 tűzés alatt l3/* osztást ért. Éppen mert ez a szokás és elnevezés annyira általános, én is a fogalomzavart elkerülendő, Frecskaytól eltérőleg, a karczolt jelet nevezem tűzésnek, míg a tulajdondonképeni tűzést helyesebb megkülömböztetésül alakszerosztásnak mondom. Kétségtelen, hogy a vázolt tűzési módszerrel is egész jól lehet boldogulni, helyesebb azonban az, hogy minden hordóformát a maga alakszerével készítsünk el, mert ez lehetővé teszi, hogy a hordó arányaival számolni tudjunk, míg a mai tűrési mód a számítást igen komplikálja. Az osztás az az arányszám, mely a hordó hasi- és fejátmérőjének egymáshoz való viszonyát fejezi ki. Minthogy a donga fejben egy alakszerosztással keskenyebb, mint hasban, a hordó fejátmérője is egy az arányszámnak megfelelő hasosztással rövidebb, mint a hasátmérő. Legjobban példával lehet ezt megvilágítani. Ha a hordóhas átmérője 75 cm., a fejátmérő pedig 60 cm., akkor az arányszám 5 osztás, mert 75—60= 15, 75:15 = 5 (60:15 = 4), tehát a hasátmérő 5X15 cm., a fejátmérő pedig 4x15 cm. Ugyanez az arány ennek a hordónak dongájára is. Ha a donga hasban 10 cm. (5X2), akkor fejben 8 cm. (4X2) s ha a donga hasban 5 cm., akkor fejben 4 cm. Minél több osztásos a hordó, annál kevésbé szapolykos (spitzig). Ezt igen szemlélhetően tünteti fel az 1. ábra. Egy hordó osztásszáma alatt mindig a hasosztást értjük. Ha tehát azt mondjuk, hogy egy A Kádár.