Kádár, 1909 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1909-01-31 / 1. szám
2 A Kádár és visszaszállítása minimum 1 fillérbe kerül literenként, egy százliteres hordónál tehát 1 koronába. Ha a kereskedelemügyi minisztérium azt hiszi, hogy a mai magas anyagárak és drága munkabérek világában a kádáriparos egy százliteres hordón meg tud keresni egy koronát, akkor alaposan csalódik. Mit kezdjen hát az iparos? Hitelesítetlenül nemcsak, hogy új hordót nem tud eladni, de még javítást sem fogadhat el. Ha pedig hitelesíteni küldi a hordót a legközelebbi hivatalba, akkor még rá is fizet a munkájára. Ez így tarthatatlan állapot. A kereskedelemügyi minisztériumnak okvetlenül módot kell találnia, hogy a törvényhatóságokat hordójelző hivatalok állítására bírja, ha másképen nem megy, akár állami segélylyel is. Ez nem pusztán a kádár kisiparosok ügye, hanem egyúttal a fogyasztó nagyközönségé is. Ha a hordót a végrehajtási utasítás értelmében 2/io-—1/3°/o-os űrtartalom változásnál már újból kell hitelesíteni, akkor a minisztériumnak gondoskodnia kell arról is, hogy legyen hol hitelesíteni. A fővárosban a sörgyárak máris fel vannak tartóztatva a hordójelzéssel, holott a szezon még jó egy hónapos távolban van. Annak idején mikor felhívtuk a közfigyelmet a lehetetlenül ostoba túraügyre, mindössze annyit tudtunk elérni, hogy a budapesti kádáripartestület beadványnyal fordult ebben az ügyben a kereskedelemügyi miniszterhez, de mikor megkapták a nagyszerű biztosítást, hogy a buta táráért nem fognak még külön díjat is szedni tőlük, akkor az összes érdekeltek megnyugodtak, bár mi már akkor kiemeltük, hogy a díj elengedése kevesebb a semminél, mert nem a díj a legfontosabb itt, hanem maga az elv, a tárakényszer. Az indolenczia azonban, mely az iparosságot jellemzi, mindaddig míg vérbe nem megy a dolog, itt is megnyilvánult. A mozgalmunk bére pedig az lett, hogy fönt a magasságban megharagudtak ránk. Most itt a mértéktörvény és az összes érdekeltek, úgy amint 1V évvel ezelőtt előre megmondtuk, felzuhulnak a túra molesztáció ellen. S ha a miniszter most a tizenkettedik órában nem segít a bajon, akkor a sörgyártás, egyike azon kevés iparágaknak, mely még ebben a tőkeszegény országban is szép fejlődésnek indult, okvetlenül a tönk szélére jut, mert fizikai képtelenség a szó szoros értelemben vett czéltalan tárajelzéssel járó pepecselés mellett, a sörgyárak hordószükségletének ellátására, a rendelkezésre álló rövid idő alatt, a javított hordókat újra hitelesíteni. A fővárosi sörgyárak évente három-négy hónapos szezon alatt 50.000 —150.000 hordót hitelesíttetnek. Ennek a mennyiségnek 30 része a forgalomban megsérült és kijavított, tehát újrahitelesítendő hordó Ezt a mennyiséget még literre jelezni is nagy munka, a tárapiszmogás mellett pedig egyáltalán lehetetlen a rendelkezésre álló rövid idő alatt és a rendelkezésre álló személyzettel, úgy, hogy a kánikulában, mikor a sörgyárnak egész hordóparkjára égető szüksége van, össze fog gyűlni az egész készlet az udvaron, mert a mikromiligrammozó hordójelző a harmadrészét sem lesz képes kimérni, ipari törvényhozásunk és státuszbölcseink közgazdasági éleslátásának nagyobb dicsőségére. Amellett, hogy a hordójelzőnek háromannyi fölösleges munkát sóztak a nyakába, még el is vették tőle és munkájától a napidíjat, amely eddig a helyszíni hitelesítésnél kijárt. Evvel az iparosoknak akartak kedveskedni, a »vakulj magyar« közkeletű és mostanában nagyon divatos elv alapján. A szegény hordójelző eszerint, nemcsak hogy háromannyi munkát végez most, ugyanazért a nyomorúságos fizetésért mint azelőtt, de ebből a szegényes fizetésből még a helyszíni hitelesítésnél kénytelen rá is fizetni. S míg a hordójelző szegényes napidiját törölték, addig a helyszíni hordójelzési diját 150%-al felemelték. Az amerikai hordógyártás 1907-1908. évben. A hivatalos jelentés az Egyesült Államok hordófa- és hordótermeléséről 1907 jul. havától 1908. júl. haváig elkészült és az amerikai hordógyártás nagyarányú fejlődéséről tesz tanúságot. A mondott időszakban 376 hordógyár szolgált adatokkal, az előző évi 241 hordógyárral szemben. Az utóbbi két év adatai a következők : Termelt dongafa. Az összforgalom 43 8% mennyiségi és 54-3% értékemelkedést mutat. A különféle dongák értékemelkedése 228 dollár ezrenként, de egyes fajták ennél még magasabb emelkedést értek, így p. p. ácsolt donga 93*62—118*80 dollárig emelkedett ezrenként, sörös donga 42 65—50*09 dollárig. A dongák nagy része fűrészelt volt, csak mintegy 60.000,000 volt hasított és ácsolt. Az ácsolt donga többnyire első osztályú fehér tölgyből való és kivitelre került. A forgalom ebből 2.950,000 darabbal, vagyis 322% és 25*1 dollár értékkel emelkedett. A fenékfa forgalma 27.692,953 fenékpárra rúgott, mintegy 9.918 619 pár 55*8% emelkedéssel. Az értékemelkedés 12.864,855 dollár, azaz 71*6% ért el. Áttekinthető képet nyújt erről az alábbi táblázat : 1907-08. évben Fűrészelt Hasitott Ácsolt Sörös Összesen Famenynyiség... 325,653 25,082 12,737 21,760 385,232 Összérték doll.-ban 9.062,678 1.277,104 1.513,203 1.089,900 12.942,885 Átlagosért. doll. ban 2783 50*92 118-80 5009 33-60 1906-1907. évben Famenynyiség... 219,524 18,352 9,781 20,170 267,827 Összérték doll.-ban 5.746,780 866,821 915,740 860,301 8.380,642 Átlagosért doll.-ban 2618 47-23 93-62 62-65 31-32