Kádár, 1910 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1910-01-31 / 1. szám
A Kádár, kérdem szeretettel, ha a miniszter úr három évi iparnyomorítás után végre, hála Istennek, beevez a penzióba? Minek a nyugdíja 30—40 éves szakadatlan munkában megrokkant hordójelzőnek? Az menjen ki az utcasarokra koldulni. A főváros hordójelzői középiskolát végzett, sőt részben érettségizett emberek, akiket a mellett még 40 korona praktizálási és 15 korona vizsgadíjért hordójelzői szakvizsga címen még külön is megmastretíroznak. És ezektől az emberektől a speciális miniszteri humanizmus azt kívánja, hogy miután 30—40 évig 1100 korona, mondd és kb ezerszáz korona fizetés és 200 korona lakbérért végezték a terhes hordójelzői szolgálatot, a főváros munkaképtelen aggkorukban még nyugdíjjal sem láthasson el. Angliában törvényt alkottak róla, hogy minden munkaképtelen aggot, aki arra rászorul, az állam részesít nyugdíjban. Hanem az Angliában van. Magyarországon éppen ellenkezőleg maga az állam akadályozza meg, hogy a törvényhatóság a maga emberségéből, a saját jószántából tulajdon alkalmazottainak nyugdíjat biztosítson. A fővárosnak azonban a miniszter embertelen felfogását semmi szín alatt sem szabad akceptálni és körömszakadtig ki kell tartani amellett a jogos és méltányos álláspontja mellett, hogy a kommunális alkalmazottakról nem csak joga, de kötelessége gondoskodni s személyes közbenjárással eszközölje ki az új kereskedelemügyi miniszternél, hogy ez lehetővé váljék. A pécsi Schuller cég bukása. November havi számunkban megemlékeztünk róla, hogy Schuller Gáspár pécsi hordógyáros fizetésképtelenséget jelentett és egyezséget ajánlott hitelezőinek. Ez az egyezség azonban nem jöhetett létre, mert míg Schuller hitelezőivel tárgyalt, azalatt tulajdon családja, neje és anyósa, csődöt kértek és foglalást vezettek ellene. A hitelezők így veszélyeztetve látván érdekeiket, szintén csatlakoztak a csődeljáráshoz. Schullernek összes ingó és ingatlan vagyonát zár alá vették. Schuller erre végső szorultságában olyan lépésre ragadtatta magát, amelylyel kiszolgáltatta magát a büntetőtörvényszéknek. Ugyanis a bíróilag lefoglalt és a tömeggondnoknak már átadott ingóságait, hordókat, dongafát, vasat stb. potom áron kéz alatt eladta, így a hordókat 47г fillérrel vesztegette el. Levelezőnk azt írja, hogy még a vaskéményt is kiszedte a falból és az ócskavassal együt eladta. A tömeggondnok feljelentésére, erre Schubert a napokban letartóztatták. Ez ügyben még a következőket jelentik Pécsről lapunknak : Míg Schuller Gáspár, a letartóztatott hordógyáros a kir. ügyészség fogházában várja a további fejleményeket, addig Mosonyi Géza dr. tömeggondnok erélyesen lát hozzá, hogy a csődeljárás alól elvonni szándékolt aktívákat visszaszerezze. A Tapolczára és Keszthelyre elszállított hordók és dongafák biróilag lefoglaltattak s a tömeggondnok ma személyesen utazott el ezekre a helyekre, hogy az áruk visszaszállítása iránt intézkedjék. A Pécs—Baranyai központi takarékpénztárnak, a Krausz Simon fia bankháznak és a Weisz Ármin zálogháznak kézi zálogul adott hordókat, amelyek értéküknek csak mintegy harmadán lettek értékesítve, vissza fogják váltani. A zálogba csapott hordókért kapott pénzből Schuller kielégítette néhány pécsi hitelezőjét. A tömeggondnok ezeket az összegeket is vissza fogja perelni. A Schuller ellen folyamatba tett bűnügyben Peitler Imre vizsgálóbíró vezeti a vizsgálatot. Schuller Kelemen Mózes dr. ügyvédet nevezte meg védőjéül, akinek első dolga volt, hogy megtegye a lépéseket a vádlott szabadlábra helyezése érdekében. Egyesült német hordágysírok. Múlt számunkban egy szűkszavú jelentés alapján már közöltük, hogy az egyesült német hordógyárak 1909. évi üzletéve mintegy 700.000 márka veszteséggel zárul. A napokban tartandó közgyűlés, mint most Kasselből jelentik, a részvénytőkét 5:2 arányban leszállítja, miáltal a 3.000.000 márka alaptőke 1,200.000 márkára zsugorodik össze, amelyet 300.000 márka befizetéssel és 200.000 márka értékű új elsőbbségi részvény kibocsájtása által 1,700.000 márkára (mintegy 1,990.000 korona) egészítenek ki. Az évi jelentésből kitűnik, hogy a társaság, melynek Kasselben, Andernachban és Berlinben vannak gyárai, illetve raktárai, a múlt évben ismét rossz üzletévet látott. A sörgyárak hordómegrendelése annyira megcsappant, hogy a társaság forgalma ismét kisebbedett. Az eddiginél sokkalta élesebb verseny pedig az el- Akczió a vaskartell ellen. Minden üzleti vállalat, ha egészséges alapokon nyugszik, a kereslet és kínálat arányában kénytelen árujának árát megállapítani. Ez alól a szabály alól, még az amerikai hatalmas trösztök sem vonhatják ki magukat. Az osztrák-magyar vaskartell azonban olyan nagy úr, hogy még azt a szabályt is fölrúghatja és a szükséglet emelkedésétől és csökkenésétől függetlenül állapítja meg árait. Ezt az eljárást végre is megsokalták a budapesti hordógyárak , tekintve, hogy az idei rossz szüret után a hordóárak rendkívül csökkentek, azt követelték a vaskereskedőktől, hogy az abroncsvas árát megfelelően szállítsák le. A vaskartell urai azonban erre a kívánságra csak fölényesen mosolyogtak. Erre a hordógyárak érintkezésbe léptek a „Freistädter Stahl und Eisenwerke A. G.“ czéggel, amely éppen azért nem csatlakozott a vaskartellhez, mert a magyar piac szükségletének ellátásában részesedni akar. Ennél a cégnél a hordógyárak 20 vagon vasat rendeltek a kartel által diktált áraknál 80 koronával olcsóbb árban. Ezt megtudván a kartell urai, most kapkodnak fáhöz-fához, hogy az új konkurrens további térfoglalását megakadályozzák.