Közgazdasági és Közlekedési Tudósító, 1934 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1934-09-12 / 18. szám
4 KÖZGAZDASÁGI ÉS KÖZLEKEDÉSI TUDÓSÍTÓ VII. évfolyam, 17. szám. „Szanálták" a budapesti levélgyűjtőit Sússz szászaléteát tlipnas ládájnyomában — IZondonban gyalog, nálunk triciklin ürílik a levélszekrényt — Miért kellett megszüntetni a Központi levélgyűjtőt Huszonnyolcezer hektáron terül el Bécs, egymillió nyolcszázezer a lakosainak a száma és 1.606 levélszekrény áll a közönség rendelkezésére. A világ fővárosa, Páris, mindössze tízezer hektárra terjed, lakosainak száma százezer hííján hárommillió, 1.736 levélszekrény tapad a falakra, az utcákra. A húszezer hektárnyi Róma egymilliós lakossága 696 levélszekrényt számlálhat össze az Örök Városban, míg a hétmillió lakosú London, 234 négyzetmérföldön, ami kb. 60.000 hektárnak felel meg, 5.580 levélszekrénybe gyűjti a postát. Nagy-Berlin nyolcvannyolcezer hektár, lakossága több mint négymillió, 4.000 levélszekrényük van. Bécsben túlnyomórészben közönséges kerékpáron történik a levélszekrények tartalmának összegyűjtése, Londonban pedig még egyszerűbben: gyalog. Az óriási leveles zsákok alatt görnyedező emberek meg-megállnak egy levélszekrény előtt, belezúdítják annak a tartalmát is és aztán vonszolják tovább a zsákot. Naponta hatszor-hétszer ürítik ki átlagban e világvárosokban a levélszekrényeket, főkép a belső városrészekben. Budapest 19.444 hektáron fekszik, lakosainak száma pontosan egymillió és hatezer. Erre a területre és lakosságra 730 levélszekrény jut, amelyeket a Belvárosban naponta hétszer ürítenek, egyébként csak ötször, a külterületen még kevesebbszer és a perifériákon, a legkülső városrészekben maga a kézbesítőlevélhordó végzi a levélszekrények tartalmának elszállítását is. Mindezt azért kellett elmondani, mert arra a panaszunkra, amelynek a levélszekrények ritkasága miatt adtunk hangot lapunkban, Szalay Gábor báró államtitkár, a posta vezérigazgatója meginvitált bennünket, győ- zödjünk meg a központban, miképpen áll ez a kérdés. Meg kell állapítani, hogy mióta Szalay báró a posta vezérigazgatója, nagy lelkiismeretességgel vizsgálnak meg minden egyes panaszt, ami az újságokban felmerül. Ezért a gyakorlatért elismerés illeti Szalay Gábor bárót. A budapesti postahálózat levélgyűjtő szekrényeiről különböző színű szegekkel teletűzdelt, hatalmas fali térkép ad áttekintést. Minden szeg egy postaláda. Szeszélyes vonalban cikáznak Budapest terein és utcáin, amint hogy keletkezésük és történetük is egy darab ennek a városnak sajátságos életéből. A legrégibb időben az volt a szokás, hogy majdnem minden trafik mellett volt postaláda. Amikor azután a dohánytőzsdéket gombamódra elszaporították, a postaládákat a forgalmi szempontok szerint akasztották ki. Forgalmi gócpontokon, egymást követték a szép, friss, piros levélgyűjtő szekrények, amíg azután elkövetkezett a szanálás. A postaládákat is szanálni kellett és vagy húsz százalékukat megszüntették, miként a nagy fali térképen észrevehető üres lyukak bizonyítják. Kevesebb lett a levélgyűjtő szekrény, hogy kevesebb helyen kelljen gyűjteni és hogy kevesebb benzin kelljen egy-egy gyűjtés lebonyolításához. Ma Budapest levélszekrényeit 18 triciklis postás egy óra húsz perc alatt üríti ki. A város azonban tovább fejlődött, megjelent az autóbusz, a postaládát el kellett vinni az autóbuszmegállóhelyről, ahol szabály szerint nem állhatott meg a postás tricikli, divatos portálok kerültek a legforgalmasabb pontok, utcasarkok üzleteinek külső díszítésére a falra, tehát le kellett szerelni a piros levelesládát. Akár a leszedés, akár a felszerelés vált szükségessé, az mindig tetemes kiadást jelentett a postának. Ha állványozott levélszekrény volt, a feltépett utcát kellett újra rendbehozni, ha a falra simult, a háziúr kedvére kellett mindent kijavítani, úgy, hogy egyegy levélszekrény születése, esetleges vándorlása, vagy helyváltoztatása jó néhány száz pengő költséget jelent a postára. Bizonyos, hogy ha most újjá lehetne alakítani a levélszekrény hálózatot, ezeknek jó részét sürgősen jobb helyre akasztanák . . . A kézbesítés gyors és sima lebonyolításának azonban nem a levélszekrények az egyedüli tényezői. Néhány évvel ezelőtt pompás ötletet valósított meg a posta, központi levélgyűjtőt állítottak fel a a belvárosi főpostán, a minisztériumok és egyéb közhivatalok számára. Elkerülték ezzel az egyes hatóságokhoz és hatóságoktól való rengeteg felesleges járkálást: egy-egy minisztérium beküldte a maga postáját egy emberrel ebbe a levélgyűjtőbe délelőtt tizenegy órakor és tizenkét órakor már ott voltak a levelek valamennyi közhivatali címnél, mert a posta időközben mindent szétosztott. Rengeteg költséget, munkaerőt, felesleges fáradtságot takarítottak meg ezzel, meggyorsították a hivatalok egymás közti forgalmában a kézbesítést. A magyar postának ezt a kitűnő újítását azóta külföldön lemásolták. (Zárójelben jegyezzük csak meg, hogy nálunk viszont bizonyos féltékenykedés és nemtörődömség következtében — more patria — az egész központi intézményt meg kellett szüntetni.) Nemrégiben mutatott rá lapunk, a TUDÓSÍTÓ arra, hogy hány százezer pengőt lehetne megtakarítani a hatósági, állami, városi, bírósági kézbesítő szolgálat racionalizálásával, anélkül, hogy egy embernek a kenyerét is el kellene venni. Ezek után természetesnek található, hogy annak a megvalósítására nem került sor, pedig az eszmét Magyary profeszszornak egyik kitűnő munkatársa vetette fel. Azon sem csodálkozunk, hogy ha Kecele Péter háztulajdonos úrnak nem méltóztatik megengedni házára postaláda felszerelését, bármennyire fontos helyen volna is a ház, akkor Kecele úrnak lesz igaza, nem a magyar királyi postának. Amint hogy Diogenes lámpájával kellene keresni azt a hazabölcsét, aki meg tudná érteni, miféle komoly okok késztethették az illetékeseket annak idején a posta fontos érdekeinek mellőzésére. De nagyon messze kalandoznánk a postaládáktól, erről majd legközelebb ... 44 új forgalmi díjnak: négy vasutat gyeret Hosszas tanácskozás után, nagy izgalom közepette megtörtént a MÁV-nál a 44 forgalmi díjnak felvétele. Hónapokkal ezelőtt kértük és figyelmeztettük az illetékeseket, vegyék figyelembe a tradíciókat, amelyek a magyar vasutasok egész generációit fűzték össze az intézettel és adjanak helyet a vasutasok gyermekeinek. Sajnos, az eredmény rendkívül elszomorító. A negyvennégy forgalmi díjnokból mindössze négy a fia vasutasnak, a többi egyéb foglalkozási kategóriákból származik. Lenn Ottó, az Államvasutak elnöke szociális megértésről és igazságérzetről tett tanúságot működése során és a vasutasság most elnökigazgatójához kíván fordulni, hogy jogos sérelmeit orvosolja és megóvja a jövőben az ilyen mellőzéstől. SSzunday Róbert érdekes kijelentése a textil-tőzsde ezévi megnyitásán A nyári szünet után a Kereskedelmi Csarnok helyiségeiben most nyitották meg újból a textil-tőzsdét. Az ősszel mutatkozó lassú piaci élénkülés és a nemzeti munkahéten várható nagy piaci forgalom tette szükségessé, hogy a textil-tőzsde tagjait összehívják. A tőzsde megnyitását a textilvezérek barátságos beszélgetése előzte meg. A megjelentek között láttuk Szurday Róbertet, Mittersdorfer Ferencet, Freudiger Dávidot, Holzer Emilt Szegedről, a Goldberger cég kiküldötteit, Kiinger Henriket és a szakmának még több képviselőjét. Balla Frigyes főtitkár felkérésére Freudiger Dávid, a Kereskedelmi Csarnok vezetősége nevében meleg szavakkal üdvözölte az egybegyűlteket. Rámutatott arra, hogy a textiltőzsde hivatása megteremteni a baráti kapcsolatot az ipar és a kereskedelem, a gyáros és a manipuláns között. Az eszmét — mondotta — Szurday Róbert vetette fel és az első év sikere után nyugodtan megállapíthatjuk azt, hogy a textil-tőzsde nemcsak a textilgyárosok, hanem az egész ország közgazdaságának előnyét szolgálja. Freudiger szavaira a textilgyárosok nevében Szurday Róbert válaszolt. Hangsúlyozta, hogy a textil-tőzsde nem akar konkurrense lenni a másik tőzsdének, hanem inkább az a célja, hogy a textil szakmával kapcsolatos iparágak vezetői megszokják azt, hogy egy meghatározott napon találkoznak. A körlevelek üzletszerű kicserélését baráti együttműködéssel akarják összhangba hozni, mert csak átmeneti állapot lehet a gyárosok jelenlegi különleges helyzete, amikor nemcsak gyártással, hanem eladással is foglalkoznak. A természetes folyamat az, amint az a békében is volt, hogy a nagykereskedőből, idővel gyáros lesz, nem pedig megfordítva. A textiltőzsdének az a célja, hogy olyan faktora legyen a magyar közgazdaságnak, amelyről még a külföldi érdekeltek is tudják, hogy egy bizonyos meghatározott napon itt gyűlnek össze a magyar textilipar reprezentánsai. Valamikor — folytatta előadását Szurday — a Lloyd épületéből indult ki a gabonacsarnok. Most innen akarjuk tudomására adni a világnak hogy a magyar textilipar feltétlen fejlődésképes. ImnAWALAXD, VIII., Map u. SS