Lábbelikészítők Lapja, 1925 (7. évfolyam, 1-23. szám)

1925-01-01 / 1. szám

LÁBBELIKÉSZÍTŐK LAPJA 4. oldal. m­t N­­emm'9­5. január 1. magyar költő-bölcsünk egykor mon­dott, hogy: Tudod, mi az erő ? akarat, mely előbb vagy utóbb, de győzelmet arat! Cipészipari Szaktanítók Köre. Szövetségünk oktatásügyi bizott­sága karöltve a szaktanítói karral, újból lehetővé tette a Cipészipari Szaktanítók Köre megalakulását. Amennyiben olyan lépésekre ha­tározta el magát és valósított meg, amely minden szakmáját szerető ipa­rostársunk igaz örömére szolgál. Az idei szaktanfolyamok megkezdésével egyidejűleg ipartestületünk székházá­ban, az elöljáróság és a szövetség támogatása mellett, magasabb irányú szaktanfolyam vette kezdetét, mely­nek hallgatói azokból az iparostár­sainkból szerveződtek, akik a múlt években lezajlott szaktanfolyamok év­záró kiállításain jó és szép munkáik által kitüntetésben részesültek, súly helyeztetett arra, hogy a tanfolyam­ról kikerült hallgatók a tanítás leg­főbb kellékének , az előadói képes­ségnek is birtokában legyenek. A tan­folyam befejező vizsgája a legtelje­sebb siker jegyében folyt le, s 17 szaktanítói oklevelet nyert taggal gya­rapodott azoknak a száma, akiknek hivatása lesz a jövőben szakmánk tanulni vágyó ifjú nemzedékét tovább képezni iparunk folyton fejlődő is­mereteiben. A tanítóképző tanfolyam leveze­tésére szolgáló eszme önmagától adó­dott, amennyiben megkeresés történt az iskolák és a főváros részéről, hogy az ipariskolákban a szakrajz tanítást az arra hivatott szakemberek végez­zék, azonban az erre vállalkozó szak­emberek hiányában a kérelem telje­sítését kénytelenek voltunk egyik év­ről a másikra halasztani. Míg végre ez a kérdés is megoldást nyert, s abba a helyzetbe kerültünk, hogy az idevonatkozó kívánságoknak is ele­get tudunk tenni. A tanítóképző tan­folyam befejezése nem jelent meg­állást a részünkre, hanem tovább kell folytatnunk a megkezdett mun­kát és ép­pen azért, hogy ez a munka megállást ne szenvedjen, megalakí­tottuk a Cipészipari Szaktanítók Kö­rét, az eddigiekkel együtt 22 taggal. A kör összejöveteleit minden héten egyszer, vasárnap délelőtt 9 től 12 óráig tartja és magas szárnyalású szakviták keretében teszi lehetővé tagjai továbbképzését. Az, hogy a kör tagjai hetenként egyszer össze­jönnek és saját kebelükben vitákat rendeznek, nem lehet olyan cél, ami­vel mindent elvégzett, hanem fölül kell kerekedni a kör minden egyes tagjának önmagán és minden tudá­sát közkinccsé kell tenni. Különös tekintettel kell lenni vi­déki szaktársaink helyzetére, akiknek nincs megadva az a lehetőség, hogy ők is szaktanfolyamokat látogathas­sanak. A velük való érintkezés lehe­tősége nem kizárt dolog. Erre a célra fel kell használnunk szövetségünk sajtóorgánumát, a Lábbelikészítők Lapját s a nyilvánosság elé kell tár­nunk a köztünk folyó szakviták ta­nulságait. A lehető legnépiesebben megírt szakcikkek egész sorozatának kell lapunkban megjelennie s köny­­nyebb megértés szempontjából ábrák igénybevételével dolgozatainkat ki­bővíteni. Időnként a divat állásáról szóló tudósítások is előnyükre szol­gálnak vidéki szaktársainknak. A di­vatmellékletek kiadása sem nélkü­lözhető akkor, ha tényleg azt akar­juk, hogy vidéki szövetségi tagtár­saink támogatását szolgáljuk, már­pedig hogy tényleg minden törek­vésünk oda irányul, aziránt nem le­het semmi kétség. Természetes, hogy az itt említettek végrehajtása nagy összegbe kerül, így tehát vidéki szak­társainknak is kell hozni némi anyagi áldozatot a Cipészipari Szaktanítók Kara javára. Azt pedig egészen ter­mészetesnek tartjuk, hogy a szövet­ség központi vezetősége, az ipartes­tület elöljárósága és a budapesti cso­portok vezetőségei úgy anyagi, mint erkölcsi támogatásukat nem tagadják meg tőlünk, annál is inkább, mert hiszen a múltban is ők voltak azok, akik mindent megtettek azért, hogy a Szaktanítók Köre működését folytat­hassa. Működési ügykörünket pedig ki kell terjeszteni a vidékre is, részint levelezés, részint pedig személyes érintkezés révén. (A személyi érint­kezés úgy értendő, hogy például ket­tős ünnepek alkalmával kirándulna a kör egyik vagy másik tagja szak­előadás céljából a vidékre). A nyár folyamán pedig közülünk azok, akik maguknak nyári szabadságot szakít­hatnak, valamely vidéki községben tanítással tölthetnék el nyári szün­idejüket. A kisipar legerősebb versenytársa az ú­tnevezett tömegtermelés, az anyagiakban való fölény a bevásár­lás körül fölmerült előnyök, a nagy­bani termelés produktuma, az ala­csonyabb munkabérek mind olyan eszközök, amelyek a versenyt lehe­tővé teszik a kisiparral szemben. A kisipar versenyképessége a jó mun­kában jut kifejezésre. Ami a kivitelt, a csinosságot és a szabásminták di­vatos voltát illeti, résen kell lennünk, hogy a tömegtermelés mögé ne ke­rüljünk. Ezek a szempontok teszik szükségessé iparunkban ez állandó éberséget, mert ha még ezt is elmu­lasztjuk, akkor igazán nem leszünk egyebek, mint a tömegtermelők által előállított és a közvetítő kereskedel­men keresztül a fogyasztó közönség­hez juttatott cipők örökös toltozói. Balogh József: LEFKOVICS IMRE Budapest, Belváros Királyi Pál ucca 6. szám. „gunba präzis“ kaptafa vezet. Duma Präzis“kaptafák, háromrészes cipő- és csizmasámfák, grízun­tu i­jl­uzsip speciális kellékek, igazított szerszámok, fűzök, fasarkok, fonalak és gummitalpak állandó gyári raktáron. Pontos vidéki kiszolgálás. Jegyzőkönyv. A Cipészipari Szaktanitók Köre alakuló üléséről fölvétetett Budapes­ten, a Lábbelikészitő Iparosok Orszá­gos Szövetsége szakiskolai bizottsága és a Cipészipari Szaktanitók 1924. december hó 7-én a Cipészipartes­­tület székházában tartott együttes üléséről. Jelen vannak: Smotlák Simon a Lábbelikészítő Iparosok Orsz. Szöv. II. elnöke, Kár­tyás József oktatásügyi és szakiskolai bizottság elnöke, Balogh József, Ury Imre, Nyeste Mihály, Gróf József, Andrejka György cipészipari szak­tanítók, Mohácsi József M. Kir. Tech. által rendezett mestertanfolyamot vég­zett szaktárs, Kiss János, a Lágymá­nyosi csoport II. elnöke. Továbbá a legutóbb megtartott szaktanítói tan­folyam által kiképzett és díszoklevél­lel kitüntetett tizenhét szaktanító : Balla Ferenc, Balogh Ernő, Domokos Gyula, Gálfy József, Glöckner Antal, Gerő Adolf, ifj. Német Antal, Náda­sdi István, Nagy István, Horváth Sándor, Kovács István, Kovács József, Sola­­rik József, Peidl József, Luthoff Ist­ván, Weisz Lipót és Wimmer Elemér. Kártyás József az oktatásügyi b. el­nöke a Lábbelikészítő Iparosok Orsz. Szöv. és a Cipész Ipartestület nevé­ben üdvözli a megjelenteket, s ajánlja a következő vezetőség és elnökség megválasztását, ami egyhangúlag el­fogadtatott : Elnök : Balogh József, II. elnök : Nyeste Mihály, pénztárnok: Nagy István, ellenőrök : Balog Ernő, Hor­váth Sándor, jegyző: Andrejka György, választmányi tagok: Gróf József, Do­mokos Gyula, Wimmer Elemér, Weisz Lipót, Náda­sdi István, Solarik József, Balla Ferenc, póttagok : Kovács Ist­ván, Peidl Ferenc. Balogh József elnöki megnyitójá­ban megköszöni a vezetőség nevé­ben a bizalmat és visszapillantást vet a múltra, ami a Szaktanító Körnek a megszűnését idézte elő. Felhívja a

Next