Lakatosmesterek Lapja, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-10 / 1. szám
2. oldal LAKATOSMESTEREK LAPJA 1933 január 10 Szűnjön meg a munkanélküliség! Amikor a magyar kisiparosság a miniszterelnök szózatát és nemzeti munkatervét a legnagyobb megértéssel fogadja és egy öncélú nemzet kiépítésére minden energiáját, tehetségét, munkaerejét rendelkezésre bocsájtani hajlandó és ezt örömmel teszi, ugyanakkor kétség merül fel lelkében: lesz-e módja minderre ? Mert az immár évek óta tartó katasztrofális munkahiány oly kétségbeejtő helyzetbe sodorta azt az értékes társadalm osztályt, hogy már-már a reményét is feladja arra, hogy bármily iránybann is aktivitást tudjon produkálni. Ha tehát a nemzet újjáépítésében a magyar kisiparosnak szerep jut, — s hogy kell jutnia, kétséges nem lehet, — akkor ezt az iparosságot fel kell emelni, meg kell segíteni, meg kell menteni a pusztulástól, mert ezek legnagyobb része a pusztulás útján van, sőt egy jelentékeny tömeg már el is pusztult. Ha idejekorán nem teremtődik meg olyan munkaalkalom, mely ezeket foglalkoztatni képes, akkor bizonyos, hogy ebben az országban a kisiparosságnak hírmondója sem fog maradni. Éppen ezért nincs fontosabb teendő ma, mint munkaalkalmakat szerezni minden áron, mert nem lehet közömbös nemzeti szempontból sem, hogy az a réteg pusztuljon el és váljék földalatti törekvések melegágyává, mely nemzeti és hazafias szempontokból mindenkor a legmegbízhatóbb tömegét képezte az országnak. Tisztában van az iparosság azzal, hogy csak olyan munkaalkalmak teremthetők, melyek a budget megterhelése nélkül vihetők keresztül. De számol azzal is, hogy a társadalom áldozatkészsége kimerült. Nem marad tehát más hátra, mint a jobb időkbe vetett hitet egy elkövetkezendő javulás lehetőségét ma azonnal escomptálni. Azokon a lehetőségeken kívül, amelyeket a házak modernizálása, tatarozása jelent, továbbá, amelyek a közüzemek megszüntetésével, illetve ezek keretében működő ipari műhelyek leállításával adódnak, van és lehet olyan munkaalkalom, mely az iparosság jelenlegi válságos helyzetét gyökeresen megváltoztatni képes. Ez a munkaalkalom az Erzsébet-Sugárút megépítése. A kérdés nem új, azonban ennek mikénti megoldása képezi jelen előterjesztés tárgyát. A VII. kerület belső részének túlzsúfoltsága és az építmények elhanyagolt volta egyrészt közegészség, közbiztonsági és tűzbiztonsági szempontokból, másrészt a világvárosias jellegű főváros esztétikai szempontjából s kárhoztatandó, ennélfogva elsőrangú közérdek, hogy mindez a legrövidebb időn belül megszüntettessék. Az Erzsébet-Sugárút megépítésével szélesebb utcák létesülnek, amely tény maga után vonja azt, hogy bizonyos számú épület lerombolása után ezek helyébe újabb ház nem épül, de a megépülő bérpaloták kevesebb lakással bírnak, mint a jelenlegi házak, minélfogva az ezen környék lakosainak bizonyos része másutt kénytelen lakásával elhelyezkedni és igy természetes következménye mindennek az, hogy az úgynevezett „lakástultermelés“ jelentékeny mérvben megszűnik. Ez az állítólagos tulprodukció volt az oka annak, hogy a tőkések és bankok az újabb lakásépítések ellen foglaltak állást. Nem vitás tehát, hogy az új és modern építkezézések folytán a szóban forgó városrész túlzsúfoltsága megszűnik, s így a főváros eme részének egészségügyi, közbiztonsági, tűzrendészeti és esztétikai feltételei is biztosíttatnak. E helyütt mutatunk rá arra, hogy Budapesten lakástúlprodukció nincs, de van keresethiány, ennélfogva pénzhiány, ami okozója annak, hogy a lakások túlzsúfoltak, aminek viszont természetes következménye, hogy 3—4, sőt több család is egyetlen lakást bérel. A Károly-király-út — Andrássy-út — Erzsébetkörút — Dohány utcák által határolt területen ezidő szerint 560 építmény van összesen 10780 lakással, melyből 4000 lakás szoba-konyhás A lakók száma 62000, amelyből a szoba-konyhás lakásra több mint 23.000 lélek esik, ami lakásonként 6 személyt jelent. Ezen számadatok bizonyítják a túlprodukció ellenkezőjét De ha az Erzsébet-Sugárút megépül, mely maga 48 m. széles, továbbá a környező utcák is szélesebbek lesznek a jelenleginél, a főváros és a Közmunkák Tanácsa által elfogadott és jóváhagyott tervek alapján, — akkor világos, hogy kevesebb lakás épülvén, mint amennyi megszűnik, — természetes, hogy ezen területről kiszorult lakosság másutt, a ma üresen álló lakásokban keres elhelyezkedést, s ezzel feltéve, de meg nem engedve, hogy lakástúlprodukció létezik, — ez is megszűnik A Sugárút megépítésének kezdete a telkek megváltása illetőleg kisajátítása. Ezen összegekre vonatkozólag olyan intézkedéseknek kell történniök, melyek lehetővé teszik a váltságösszegnek 10—12 év alatt történő megfizetését. Fedezetül szolgálna e célra elsősorban a kivetendő telekértékemelkedési adó, valamint egy része azon díjaknak és illetékeknek, melyek az építkezések engedélyezése körül folynak be. Lehetőség mutatkozik abban az irányban is, hogy a telekátruházási illeték erre a tömbre átmenetileg felemeltessék. De nem hagyható figyelmen kívül az az esetleges jövedelemforrás sem, mely szerint a Sugárúton bizonyos nagyságú területen felüli bérlők (áruházak, bankok, nagyvállalatok irodái stb.) bizonyos meghatározandó összeget tartoznak engedélyezési díj címén lefizetni természetesen egyszers mindenkorra ; ennek a díjnak szedése 10—12 év múlva megszűnnék. A közművek lefektetéséért a tulajdonosok — mint eddig — díjat (az effektív önköltséget) tartoznak fizetni. Amely telektulajdonosnak vagy építtetőnek ez módjában nincs, annak ingatlanára a megfelelő összeg bekebeleztetnék és a bekebelezett összeg erejéig bankkölcsön volna felveendő. Radikális mód ugyan , de még mindig alatta marad annak a károsodásnak, mely az iparosság elpusztulásával járna. A tulajdonképpeni építkezés lebonyolításához szükséges tőke a következő módon biztosítható: