Magyar Asztalosmesterek Lapja, 1909 (2. évfolyam, 5-52. szám)
1909-01-31 / 5. szám
MAGYAR ASZTALOSMESTEREK LAPJA, 1909. január 31. rendezési munkákat a város és környéke részére keríthessék. 1904 végén a vagyoni helyzete a következő volt: Telep és anyag készlet 3500 , márka, épület 415,86 márka, gépek 15000 márka, leltár 1500, márka, öntésért 61586 márka. . . Rendelkezésükre állott tőke: A város bekebelezése I. kölcsön 20000 márka, elnök adott II. kölcsön 5000 márka, államkölcsön III. kölcsön 25000 márka, összesen 60000 márka. Már 1905 július hában megállapíttatott, hogy a veszteség 1800 márka, amely az állam által nyújtott 2000 márka fedezetet nyert. A szövetkezet ebben az időben túl volt halmozva megrendelésekkel — az a látszata volt, hogy ennek a szövetkezetnek nagy jövője van, feltéve, hogy a számadás (kalkuláció) vezetése és ellenőrzése reális alapon történik. A szövetkezetben a következő bajok voltak . A tagok nem voltak fegyelmezve, vagyis nem vetették alá magukat a szabálynak, az országos szövetkezet által kiküldött ellenőrnek és a felügyelő bizottság azon intézkedését, illetőleg javaslatát, hogy elsőrendű erőket alkalmazzanak az üzem vezetésére, minden úton-módon ellenezték és megakadályozták. A volt vezetőség a bevásárlási, eladási utazási, szállítási és fuvarozási költségeket helyesen kalkulálni nem tudta. Nem törekedtek arra, hogy jó munkákkal bővítsék a fogyasztási kört, hanem ellenkezőleg olcsó és rossz munkákat készítettek. A gépek elszámolásánál, az anyag beszerzésénél, a munkabéreknél és üzemkiadásoknál hihetetlen rendetlenségek voltak. 1906 július hában, mikor az orsz. szövetkezet által megbízott ellenőr megjelent, sem az elnökségnek, sem pedig a felügyelő-bizottságnak nem volt tiszta képe a szövetkezet helyzetéről — konstatáltatok hogy a szövetkezetnek, dacára annak, hogy megrendelésekkel túl volt halmozva, 17782 márka vesztesége van, ennélfogva fizetésképtelenség állott be. Az épület, gépek és leltár, amelynek értéke 61000 márkára volt felvéve, 31000 márkáért árverezték el Az állam az előlegezett 25000 márka, mely 111. helyen volt 20000 M. egy elnökségi tag 16000 „ többrendbeli hitelező szállító 12500 „ 19 tag részjegyekben 1800 „ 5-ször felelősége pedig 9030 „ A tagok nagy része a munkabérek, gépek használatáért némiképp kárpótolva vannak. Az országos szövetkezet már régebben megállapította, hogy az ily nemfi szövetkezeteknek kell legnagyobb belső és külső bajokkal megküzdeni és így a központnak ezek okozzák a legnagyobb gondot. A németországi szövetkezetek között azért tettem első helyre ezt a szomorú véget ért szövetkezetet, hogy itt legelsősorban emelhessem ki, hogy mennyire szükség va a tagok jóindulatára és buzgalmára s a vezetők erélyére. Ha azt akarjuk, hogy a szövetkezetek virágozzanak, ezek nélkül igazán nem lehetünk el. A németországi szövetkezetek jórészt nem nélkülözik ezeket az erényeket és a következőkben München, Osnabrück és Berlin néhány valóban virágzó szövetkezetéről fogok szólani. Wüttünchenben megtekintettük az AllgemeinerGewetiverein von München lakberendezési árucsarnokát." Ezen egyesület alakult 1897-ben s közadakozásból :épittett, saját házában van az árucsarnok, a hol a lakóberendezéshez szükséges mindennemű műipari tárgyak kaphatók. Az árucsarnok III emeletes ház, melynek földszintét, I. és II. emeleti helyiségeit az áruraktár foglaljael, a III. emeleten pedig a hivatalos helyiségek és a tanácsterem van. Ezen műipari árucsarnoknak 180 tagja van, asztalos, esztergályos, kárpitos, szőnyeggyáros, lakatos ércműves, réaötvös stb., szóval mindenféle iparág van képviselve. Tagsági díj 720 márka, azonkívül fizetendő havonként a beraktározott tárgyak eladási értékének 1 százaléka beraktározási díj címén s eladás esetén külön 10 százalék jutalék, 2 százalék cassáskontó levonatik. Ha tehát valakinek az áruja egy évig van beraktározva és akkor adatik el, úgy 24 százalék levonása mellett lesz a tagnak kifizetve a vételár. A kifizetés mindig az eladást követő hónap 18-ig történik, amikor is az egész havi forgalom egyszerre lesz kifizetve. A beraktározott árukon a készítőnek neve nem szerepelhet; szigorúan tiltva van, hogy a szállításnál esetleges utánrendelésnél, vagy javításnál a készítő tag it megnevezze magát. Ilyenkor a tag első esetben meg lesz intve, II. esetben pedig a beraktározástól lesz egy évre eltiltva. Ezen intézménynek az élén van egy öt tagú választmány, amely különböző kamarák és testületek vezetőiből alakul; ezek egy igazgatót alkalmaznak, ki egyúttal üzletvezető is. 1906-ban az árucsarnok forgalma 192.000 K volt. 1907-ben egy újabb erőt alkalmaztak üzletvezetőnek 1 évi próbaidőre, aki a forgalmat egy év alatt 312000 K-ra felemelte; az új igazgató igen agilis, törekvő és kiváló szaktudással bíró egyén, kit azután 5 évre szerződtettek fix fizetéssel, azonkívül az eladás és tiszta jövedelemnek bizonyos százaléka jár neki. Az egész üzletnek ő a lelke, minden irányban önállóan vezeti, rendelkezésére áll 3 női alkalmazott, ezek közül kettő az eladásnál segédkezik, egy pedig a könyvelést végzi. Az árucsarnok helyiségeinek nagy része 250 cm. magas és igen praktikusan kezelhető, kisebb-nagyobb részekre összeállítható falakkal fülkékre van beosztva, ez igen kellemesen hat a látogatóra, kevés helyet foglal el és igen olcsó dolog. A beraktározott bútorok leginkább polgári berendezésekből állanak. Egy-egy szoba bútornak az ára 600—1700 koronáig terjed, drágább dolgokat csakis rendelésre készítenek. A készítőknek fő igyekezetük, hogy a tárgyak minél tetszetősebbek és praktikusabbak legyenek, mert ha a beraktározott áru egy éven belül el nem adódik, úgy köteles a készítő kivinni és másokkal pótolni. A vezetőségnek ezen intézkedése látszólag szigorú, de ha tekintetbe vesszük, hogy a lefoglalt területért a tag havonta 1 százalékát fizeti a tárgyak értékének, — ami igen jelentős összeg, — igen természetes, hogy úgy a tagnak, mint az árucsarnoknak érdeke, hogy oly tárgyak fogalják el a helyet, amelyek könnyen értékesíthetők, ezáltal a tagnak kevesebb költsége van, az árucsarnok pedig a forgalmát fejlesztheti.