Magyar Czipész-Ujság, 1901 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1901-05-15 / 10. szám
XI. évfolyam. Budapest, 1901. május hó 15-én. 10. szám. MAGYAR CZIPÉSZ-UJSÁG. A MAGYAR LÁBBELI- ÉS BŐRIPAR KÖZLÖNYE BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS CZIPÉSZ-IPARTESTÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Előfizetési dj. Negyedévre 2 tor. félévre 4 tor. epsz évre 8 tor. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Felelős szerkesztő : Szerkesztősége és kiadóhivatala : BUDAPEST, VIII. ker., József körút 9. szám. Kéziratok nem küldetnek vissza. SZENES IZIDOR: „Turul“ a pocsolyában. Hogy miképen járt a múlt héten a híres temesvári czipőgyár-részvénytársaság, a „Turul“, nem kell elmondanunk. Szaktársaink kellően vannak arról a napilapok útján értesülve. De őszintén megvallva, bennünket inkább az az együgyűség ejtett csodálatba, amelylyel a „Turul“ a Szegeden kisült turpisságot végrehajtotta, mint maga a tény. Hogy azok a körmönfont osztrák kalmárok, akiknek a magyar czipész kisiparosok minden tiltakozása daczára, olyan könnyű szerrel sikerült a magyar kormányt becsapni, ilyen naiv módon szolgáltatnak fegyvert a lelke mélyéig elkeseredett ellenfél kezébe, sohasem hittük volna. Mi a magunk részéről egy percig sem voltunk kétségben aziránt, hogy a temesvári czipőgyár, minden nagyszerűsége mellett, csak arra való lesz, hogy a mödlingi gyárnak czime legyen a magyar közönség félrevezetésére. Tudtuk és annak idején e helyen, ismételten is elmondtuk, hogy a magyar piacokon eladásra kerülő „turul“ gyártmányoknak 80 százaléka Mödlingben fog készülni. Mert hát Mödlingben olcsóbban és kényelmesebben lehet czipőt készíteni és a magyar nép zsebéből kisajtolt szubvenczió nem arra való, hogy kísérletezésekre és a honi gyártásban mutatkozó nehézségek leküzdésére — amire azt adni szokás — költsék, hanem hogy vele Gerhardus úr is fiai millióit szaporítsuk. De hiába irtunk mi, hiába jajgattak a létükben fenyegetett „buta suszterek“ , hogy Mödling az ő árucsarnokaival elsősorban és legnagyobb részben megölője a magyar czipész-kisiparosoknak, hogy Mödlinget eme pusztító művében magyar szubvenczióval támogatni, égbekiáltó bűn: Hegedűs miniszter s az ő bölcs tanácsadói nem hallgattak senkire és megalkották az ő nagy művüket. S ezek a nagy bölcsek most megehetik főztjüket, a melyhez a mártást Fraenkler oly ügyetlen módon csinálta. Oh, oh Fraenkel úr, miért is madarat és nem szamarat nyomatott ön azokra a czipőtalpakra. Az jobban jellemezte volna az ön nagy kereskedői talentumát. Mert hát, tudja kérem, a szamár szokta vezetni a juhokat és ön kitűnően vezette félre azokat a derék kosokat, akikre ennek a szerencsétlen magyar iparnak a megteremtése van bízva. Meg aztán örök időkre szóló szamárságot is követett el. Hisz, ha ön Temesvárra küldi azokat a madaras czipőket és onnan expediálják őket Czövek Gyula úrnak, akkor a szegedi suszterek hiába sírtak volna tojásnyi nagyságú könnyeket, ön megmaradt volna annak, amire önt a magyar kereskedelmi miniszter bölcsessége kreálta: a magyar gyári czipőipar úttörője és megteremtője, Így azonban ön agyonsilányította magát, a mi nagyeszű miniszterünket és a mi szent madarunkat, a „Turul“-t. Fraenkl ur, azért önnek és Gerhardus urnak fiaival együtt, — a kikről tudjuk, hogy a módiingi és temesvári gyáraknak tulajdonosai, — expiálniok kell. Az expiálás módját mi meg is mondjuk. Emeljenek a temesvári gyár mellé Hegedűs miniszter és Fraenkel ur bölcseségének hirdetésére egy szobrot és küldjék azután a mödlingi árut Magyarországba, amint mi azt tanácsoltuk. Más szándékuk amúgy sem volt sohasem. Igazolja azt minden lépésük, amit eddig Magyarországban indított actiójuk kezdete óta tettek. Mert hát minek volt szükségük a „Turul“ czimre mindaddig, míg a temesvári gyár nem készített czipeket? Miért nyomatják önök a német közönség által lakott magyar városokban ezégükre alig látható betűkkel a „turul“nevet és szembeszökő betűkkel a „mödlinget“ és azt épen megfordítva a jó magyar városokban? Igaz, hogy ezek csak olyan apró kereskedői fogások, de