Magyar Czipész-Ujság, 1906 (16. évfolyam,1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
A MAGYAR CZIPÉSZ-ÚJSÁG. inkább ezután szalad, a mérték után készült czipőben — amit kizárólag csak czipész csinálhat — a közönségnek csak igen kis százaléka jár, ami nem képes többé a még mindig igen nagy számban levő czipész mestereknek kenyeret adni. Ebből tehát az következnék, hogy a raktári czipőket is mi csináljuk, lévén a mi mesterségünk a lábbeli csinálás és semmi más. Igen ám! Csakhogy, amit gépek tudnak csinálni, arra az emberi kéz fölöslegessé vált. És bármennyire ágaskodik is ellene az eszünk és szívünk, az nincs máskép. Az Istentől sugall emberi ész arra teremtette a gépeket, hogy az emberek munkáját könnyebbé, gyorsabbá tegye, indokolatlanok tehát a gépek és találmányok ellen szórt átkok és rágalmazások. A gépek arra valók, hogy az ember sorsán könnyítsen, de legyen esze és értse azoknak igénybevételét. A czipészeknek tehát nem kellene a czipőcsináló gépeket — amit különben annak idején a varrógéppel is tettek — a világból kiátkozniuk, hanem szolgálatukba ejteni azokat és a belőle eredő áldást hasznukra fordítani, amit szövetkezés, egyesülés útján feltétlenül el lehet érni. Sőt egyebet mondok. Vannak ma már olyan czipőt készítő gépek, amelyek alig igényelnek nagyobb tőkét. Öt hat kis városi czipész, ha összeáll egy egész kis gyári berendezést szerezhet magának, amelylyel aztán környékének piaczát bőven elláthatják lábbelivel. Magától értetődik, hogy így a mérték után készülő czipők is az ő szabadalmuk marad. Szóval a helyzet urai maradhatnak, míg ellenkezőleg napról-napra csak rosszabbá lehet a helyzet. Hogy a termeléshez szükséges tőkét honnan vegyék, arra talán felelnem , sem igen kellene, mert hisz elmondottuk e helyen számtalanszor. De azért röviden megemlítem még egyszer. A szövetkezeteknek együttes termelésre egyesült iparosoknak egyrészt az orsz. központi szövetkezet, másrészt a kormány minden eszközzel és elsősorban tehát tőkével mindenkor rendelkezésére áll. Nyúlni kell tehát csak utána és már meg is van. És ép úgy a mint a kisvárosi czipészek alkalmi termelési egyesületekké alakulhatnak, a nagyobb központokban a czipészek gyári szövetkezetekké alakulhatnak és így a nagyobb üzemekre konstruált gépeket szerezhetik meg maguknak és megalakíthatják azokat a magyar szövetkezeti czipőgyárakat, amelyeknek tulajdonosai a magyar czipész mesterek lehetnének és a melyekről én magam is czipész kismester ma az év utolsó napján és az újév bejárójánál álmodom, szintamellékletünk magyarázata. Lapunk mai melléklete egy férfi gombos czipőmintát mutat, amelyet különlegességénél fogva bizonyára a legnagyobb érdeklődéssel fognak szakkörökben fogadni. A másik minta női báli czipőt mutat, amely kecses alakjánál, mint szép állásánál fogva igen tetszetős. Mindkét minta tervezője Draskóczy Bertalan, lapunk munkatársa. Valamit az amerikai czipőkről. Talán meglepi szerkesztő urat, hogy én is hozzászólok e kérdéshez, amelynek szellőztetése hetek óta folyik lapunkban. De nem tehetek róla. Bosszúságomat kell kifejeznem, hogy a mi lapunkban mondatott olyan dicséret az amerikai czipők fölött, amelyet szakszempontból semmi körülmények között meg nem érdemelnek. Nem érdemlik pedig azért, mert nem igaz az sem, hogy amint Weisz szaktárs Hódmezővásárhelyről állít róluk : „hogy úgy nyugszik bennük a láb, mint a halott a koporsóban.“ Nem igaz az, k. szaktárs úr ! Jöttek már én hozzám amerikai czipőben nyugvó lábak olyan hatalmas tyúkszemekkel, hogy akármelyik európai czipő - nek is kiállítási tárgyakul szolgálhatnának. És én természetesnek is találom. Természetesnek pedig azért, mert az önök felfogásával szemben én azt az állítást bátorkodom megkockáztatni, hogy az amerikai czipő- s alakok minden otrombaságok és minden esetlenségük daczára még a normális láb természetrajzának sem felelnek meg. Nagyjában ez a láb alakja és a normálisan fellépő láb határozottan ezeket a körvonalakat írja le, részleteiben azonban az amerikai cipő olyan hibákat mutat, amit minden igazi szakember észre kell, hogy vegyen és amelyet a viselő fél okvetlen megérez. Mielőtt e hibákat közelebbről részletezném, határozottan ki kell jelentenem azt, hogy úgy én, mint minden más a láb alakja szerint dolgozó czipész mindig és mindig amerikai rendszer szerint készítettünk czipőt. Mert szabály az a czipészetben, hogy minden normális láb kifelé tapos, minden szakember tehát a külső oldalra igyekezte mindig a talp legtöbb részét helyezni. Ez volt épen mindig a különbség az igazi szakember kaptája és a közönséges suszter kaptája között. Különben tessék megnézni a budapesti, vagy más városi jó czipészeinek kirakataiban akár a legelegánsabb női czipőt és akkor azt tapasztalhatja mindenki, hogy mindig a külső bütyök felé van az egész talp terelve, ami nagyon helyes és természetes és nem csak kényelmes járást biztosít, hanem a czipő mindvégig meg is tartja alakját. Az amerikai a czipészkisiparosoknak eme régen hirdetett elméletét durva vonásokban elsajátította és lóvá teszi a világot, hogy ime feltalálta az univerzális szert az érzékeny beteg lábak ellen és nem kell mást tenni, csak amerikai czipőben járni és kész a földi boldogság. Pedig megfordítva, az amerikai czipő remek tyúkszem gyártó és pedig következő okoknál fogva. Amint mondottam, azt a mi régen hirdetett szabályunkat, hogy a legtöbb talpat a külső bütyöknél kell hagyni, az amerikai czipőgyárosok magukévá tették. Elfelejtették azonban a jó, a láb alakja és lépésének megfelelő czipőnek többi tulajdonságait is ellesni és ennek az a következménye, hogy az amerikai czipőalak rész, százszor is rósz. 1906.