Magyar Gépipar, 1892 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1892-12-20 / 19. szám
1892. deczember 20. MAGYAR GÉPIPAR 237 ék a vizsgálatok eredménye alapján arra törekszenek, hogy az illető telepeknek tulajdonosait megfelelő intézkedések tételére rábírják, sőt a megfelelő tüzelőberendezésnek kölcsönadása által módot nyújtanak arra is, hogy azt a társaságnak költségén kipróbálják. Amerika harcza Európával. A mindent felkaroló amerikai »Yankee« nem elégszik meg azzal, hogy négyszáz év alatt egy egész újvilágot teremtett, hanem az óvilágnak minden tekintetben elébe akar kerülni. Tudománya, művészete, kereskedelme és ipara különleges, egészen elütő az európai fogalmaktól, mert Amerika a gyakorlati élet és teremtés tere, míg ellenben Európa sablonszerű elméletek hazája ; bár, amint a jelekből látjuk, e téren Amerika nagy átváltozásnak néz elébe, mert ott is kezdik belátni, hogy a gyakorlat mellett az elméleti készültség oly tényező, miáltal a gyakorlat fejlesztetik és egyoldalúságából kivetkőztetik ; ennélfogva most már Amerikában is nagy súlyt fektetnek az elméleti készültségre a tudományok minden ágában. Azonban mielőtt még azt elérhetnék, gyakorlati készültségükkel oly monumentális alkotást teremtettek a chicagói nemzetközi kiállítással, melylyel felül akarnak múlni mindent, mit még eddig e téren Anglia, Francziaország együttesen produkált. Igaz, hogy a chicagói kiállítás területileg és építkezésileg oly mérvű, hogy az egymaga felülmúlja az eddigi ily kiállítás mindenikét, illetőle együttesét, de hogy sikerülni fog e nekik annak tárgyaival is túlhaladni az eddig látottakat, rövid hónapok múlva látni fogjuk. Mindenesetre Amerika négyszáz éves felfedezésének méltó megünneplése e kiállítás, mely hivatva van az amerikai lángésznek vívmányait, találmányai, művészetének és iparának gazdagságát, sokoldalúságát az egész világnak bemutatni: ezt pedig a Yankeék oly mérvűleg akarják cselekedni, hogy a régi és újvilágból összesereglett százezreit elbűvöljék, csodálatra ragadják . De czéljuk nem csak ez, hanem arra is törekszenek, hogy beláttassák az egész világgal, hogy Amerika hivatva van művészet-, ipar- és kereskedelmével az egész világnak zsinórmértékül szolgálni, szóval az amerikai a világ első nemzete akar lenni ! Bár nem valószínű, hogy ezt teljes mérvben elérjék, mindazonáltal a chicagói kiállítás oly halmaza lesz a nagyszerűségeknek, hogy ehez foghatót még eddig egy nemzet sem produkált ! És így ha a világ első államává nem is emelkedhetik, most mindenesetre eléri azt, hogy oly nemzetnek fog ezentúl tekintetni, mely önállóan képes egy külön világot képezni és nem csak saját lábán állni, hanem igen sok tekintetben az egész világnak mintául szolgálni. Tagadhatatlan tény az, hogy Amerikának alig volt érdeke az eddigi európai nemzetközi kiállításokon részt venni, mert hisz nem volt arra utalva, hogy terményeit megismertesse, amennyiben kiviteli terményei Európa szükségleteit képezik és azt nemcsak hogy ismerik, hanem folyton fogyasztják is, mert az amerikai dohány, búza, gyapot, kávé, Argentina, Chile, Guano terményei, melyek nélkül már Európa el sem lehet, tehát ezeket az európai világkiállításokon bemutatni, is-mertetni nem volt szükséges ; s hogy azokon mégis részt vett, nem volt más, mint udvariasság. Egész más czélja a chicagói kiállításnak ! Itt Amerika egész terjedelmében akarja bemutatni forrásainak gazdagságát, nagyságát. Ezen sikerének előmozdítására szolgál azon körülmény is, hogy minden, ami ott összehalmozva lesz, kizárólag amerikai, míg ellenben Európa ilynemű kiállításain folytonos versengés volt a babérért, mert az angol, franczia, német, olasz, spanyol egyaránt elnyerni akarta az elsőbbséget s igy nem csak a nemes verseny volt ezen nemzetek közt, hanem a féltékenységgel járó irigység is, mi az egyesült Amerikában teljesen ki van zárva. De Amerikának minden sikere mégis az anyavilág részre, Európára vezethető vissza, mert dacára, hogy Amerika óriásilag ki van fejlődve, mégis majdnem összes műveltségét, tudományát európai mintákból szedte és kapta, tehát e verseny, mit ma e kétvilágrész egymás közt folytat kulturájának kifejtésében, alapjában mégis Európát illeti a babér, amennyiben a művészet és jó ízlés innen ered, ha az új talajban még oly nagyszerű dúshajtásokkal is bir. K. L. Az országos iparegyesület 50 éves jubileuma. Lélekemelő ünnepre készül az orsz. iparegyesület ez évben éppen a karácsoni ünnepek előtt. Ötven éves újjászületési napját üli meg az ország a korábbi századokban annyira virágzó, — de az az utóbbi évszázadokon keresztül tartó elnyomatásunk alatt egészen eltűnik, — magyar iparnak. A jubileum e hó 18-án lesz a következő programmal : I. Díszülés (a Redoute dísztermében). 1. Zichy Jenő gróf egyesületi elnök megnyitja a díszközgyűlést, üdvözli az egybegyűlteket s küldöttséget kér fel, a védnöknek az ülésbe való meghívására. 2. József főherczeg egyesületi védnök érkezése s az elnök részéről való fogadtatása. 8. József főherczeg egyesületi védnök megnyitó beszéde. 4. Mudrony Soma egyesületi igazgató ünnepi beszédben jellemzi az országos iparegyesület félszázados működését. 5. Az emlékérem bemutatása és jelentés annak szétosztására nézve, előterjeszti az egyesületi titkár. 6. A testületek üdvözletei az eleve megállapított sorozat szerint. 7. Elnök zárószavai: II. Díszebéd ugyanaznap este 8 órakor a Redoute termeiben. A küldöttségi tagok belépőjegyeiket, valamint a díszebéden való részvételhez szükséges jegyeket az iparegyesületnél (új utcza 4.) deczember hó 14-ig a délelőtti órákban átvehetik, illetőleg ez utóbbiakat megválthatják. E helyütt a B. H. nyomán megemlítjük, hogy az iparegyesület ötven éves fennállásának jubiláris évfordulója alkalmából Gelléri Mór avatott tollából egy vaskos könyv jelent meg, mely elénk tárja a magyar ipar fejlődésének processzusát az utóbbi ötven év alatt. A szerző helyes tapintattal a történetírásnak nem azt a módját választotta, mely a rendelkezésére álló anyagot földolgozva elmondja a dolgokat, hanem összegyűjtötte az érdekes okmányokat, melyek a történetnek úgyszólván bizonyítékai és teljes egésszé fűzte össze azokat. E módszer által sokkal közvetetlenebbül hat a munka. E régi okiratok olvasásakor szinte érezzük az ötven év előtti fiatalos hév nemes tüzét, arczunkba csap a modern intézmények után való mohó vagy friss szele ; megkap, lebilincsel az a lázas sietség, melylyel hozzáfognak a fölmerült ideák megvalósításához ; imponáló az a szívósság, állhatatosság, melylyel a fölkapott ideákhoz ragaszkodnak és határtalan tiszteletre és elismerésre kényszerít az az emelkedett, józan fölfogás, mely fölismerte a helyes irányt, a melyen tántoríthatatlanul megindultak azok a nagy emberek, akik ötven év előtt a sors áldatlan viszonyainak kényszerítő hatása alatt ott hagyták abba, ahol a mai nemzedék élülről kezdte. Nagy és szép ipara volt hajdan a magyarnak is. Az erdélyi Ötvösök híre messze tündökölt túl az ország határain, az agyagipar remekei szintén dicsérték a magyar műízlést, a posztósok és paszomántosok látták el főuraink ruhatárát, a magyar nyereg és lószerszám mintául szolgált a külföldnek és még igen számos más iparág tette becsültté a magyar iparos nevét. De fájdalom a harczi zajban nem csak a múzsák pihennek, üres marad a szövőszék is, kiesik a kézből a vetélő, a tű, a véső és mire lecsendesül a háború vihara és elnémult a harczi riadó, nincs aki megtalálja, fölvegye az elhagyott szerszámot és hosszú idő kellett ahhoz, hogy ez ismét gazdára akadjon. Időközben azonban nagyot fordult a világ. Azok a boldog népek, amelyek békéjét nem dúlta föl a százados vihar, folyton haladtak, izmosodtak, hatalmukba ejtették és szolgájukká tették a mechanikai munkát és a gőzt. Ily körülmények mellett ötven év előtt arra az öntudatra jutott néhány lelkes hazafi, hogy ha nem akarunk gazdaságilag teljesen elpusztulni, erélyes kézzel kell hozzá látni a gazdasági regeneráczió nagy munkájához. A mozgalom megindítói, egy-kettő kivételével, már mindörök álmukat alusszák, de a hálás utókor mindig kegyelettel fogja említeni ezeket a neveket : Ágoston József, Almásy Pál, Antal Mihály, Balogh Pál, Benyovszky Péter, Császár Ferencz, Eckstein Ferencz, Eötvös József báró, Eötvös Dénes báró, Kossuth Lajos, Kolozsváry József, Luka Sándor, Lukács Móricz, Rosty Albert, Serényi gróf, Schedel Ferencz, Trefort Ágoston, Ujváry Pál, Simon Florent, Ráday Gedeon gróf, Zsivora József és Vajda Péter. Alig hogy megalapították 1841-ben az iparegyesületet, melynek első költségeihez Kossuth Lajos azzal az ötezer frttal járult, melyet baráti fogsága ideje alatt családja számára gyűjtöttek, hozzá láttak gyakorlati czélok megvalósításához, amiben ritka helyes érzékkel jártak el. Ipart akarván teremteni, mindenekelőtt tudni akarták, hogy mi van már meg és mire van különösen szükség. Ennek kipuhatolására legalkalmasabbnak mutatkozott iparkiállítás rendezése. Azonnal hozzá is fogtak az első tárlat szervezéséhez, mely 1842-ben meg is nyílt 218 kiállítóval. Ezek a kiállítások gyors egymásutánban ismétlődtek , nevezetesen 1843-ban 244 kiállítóval, 1845-ben 140 kiállítóval és 1846-ban 516 kiállítóval. Nevezetes, hogy az akkor szerepelt iparágak közt volt egy, a selyemipar, mely azóta igen erősen hanyatlott. Az 1842-ki kiállításon 12 selyemgyáros, az 1843-bin 21, az 1845-bin 11 ,és az 1846-ki kiállításon 44 selyemgyáros vett részt, és az utóbbiak közül 17 kitüntetést is nyert. Ma pedig a legújabb statisztikai adatok szerint, a szent korona országaiban összesen csak négy selyemgyár van , ezek közül 2 állami Pancsován, egy Fiuméban és egy Zágrábban. Mindenesetre érdemes volna e föltűnő hanyatlás okait kikutatni. Az iparegyesület alapításával karöltve járt