Magyar Gépipar, 1892 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1892-12-20 / 19. szám

1892. deczember 20. MAGYAR GÉPIPAR 237 ék a vizsgálatok eredménye alapján arra törekszenek, hogy az illető telepeknek tulaj­donosait megfelelő intézkedések tételére rá­bírják, sőt a megfelelő tüzelőberendezésnek kölcsönadása által módot nyújtanak arra is, hogy azt a társaságnak költségén ki­próbálják. Amerika harcza Európával. A mindent felkaroló amerikai »Yankee« nem elégszik meg azzal, hogy négyszáz év alatt egy egész újvilágot teremtett, hanem az ó­világnak minden tekintetben elébe akar kerülni. Tudománya, művészete, kereske­delme és ipara különleges, egészen elütő az európai fogalmaktól, mert Amerika a gya­korlati élet és teremtés tere, míg ellenben Európa sablonszerű elméletek hazája ; bár, amint a jelekből látjuk, e téren Amerika nagy átváltozásnak néz elébe, mert ott is kezdik belátni, hogy a gyakorlat mellett az elméleti készültség oly tényező, mi­által a gyakorlat fejlesztetik és egy­oldalúságából kivetkőztetik ; ennélfogva most már Ame­rikában is nagy súlyt fektetnek az elméleti készültségre a tudományok minden ágában. Azonban mielőtt még azt elérhetnék, gya­korlati készültségükkel oly monumentális alkotást teremtettek a chicagói nemzetközi kiállítással, melylyel felül akarnak múlni mindent, mit még eddig e téren Anglia­, Francziaország együttesen produkált. Igaz, hogy a chicagói kiállítás területileg és épít­­kezésileg oly mérvű, hogy az egymaga felül­múlja az eddigi ily kiállítás mindenikét, ille­tőle együ­ttesét, de hogy sikerülni fog e nekik annak tárgyaival is túlhaladni az eddig lá­tottakat, rövid hónapok múlva látni fogjuk. Mindenesetre Amerika négyszáz éves felfe­dezésének méltó megünneplése e kiállítás, mely hivatva van az amerikai lángésznek vívmányait, találmányai, művészetének és iparának gazdagságát, sok­oldalúságát az egész világnak bemutatni: ezt pedig a Yan­­keék oly mérvűleg akarják cselekedni, hogy a régi és újvilágból összesereglett száz­ezreit elbűvöljék, csodálatra ragadják . De czéljuk nem csak ez, hanem arra is törekszenek, hogy beláttassák az egész világgal, hogy Amerika hivatva van művészet-, ipar- és kereskedelmével az egész világnak zsinór­mértékül szolgálni,­­ szóval az amerikai a világ első nemzete akar lenni ! Bár nem valószínű, hogy ezt teljes mérvben elérjék, mindazon­által a chicagói kiállítás oly hal­maza lesz a nagyszerűségeknek, hogy ehez foghatót még eddig egy nemzet sem pro­dukált ! És így ha a világ első államává nem is emelkedhetik, most minden­esetre eléri azt, hogy oly nemzetnek fog ezentúl tekintetni, mely önállóan képes egy külön világot ké­pezni és nem csak saját lábán állni, hanem igen sok tekintetben az egész világnak min­tául szolgálni. Tagadhatatlan tény az, hogy Amerikának alig volt érdeke az eddigi európai nemzet­közi kiállításokon részt venni, mert hisz nem volt arra utalva, hogy terményeit meg­ismertesse, amennyiben kiviteli terményei Európa szükségleteit képezik és azt nemcsak hogy ismerik, hanem folyton fogyasztják is, mert az amerikai dohány, búza, gyapot, kávé, Argentina, Chile, Guano terményei, melyek nélkül már Európa el sem lehet, tehát ezeket az európai világkiállításokon bemutatni, is-­­­mertetni nem volt szükséges ; s hogy azokon­­ mégis részt vett, nem volt más, mint ud­­­­variasság. Egész más czélja a chicagói ki­állításnak ! Itt Amerika egész terjedelmében akarja bemutatni forrásainak gazdagságát, nagyságát. Ezen sikerének előmozdítására szolgál azon körülmény is, hogy minden, ami ott összehalmozva lesz, kizárólag amerikai, míg ellenben Európa ilynemű kiállításain folytonos versengés volt a babérért, mert az angol, franczia, német, olasz, spanyol egy­aránt elnyerni akarta az elsőbbséget s igy nem csak a nemes verseny volt ezen nem­zetek közt, hanem a féltékenységgel járó irigység is, mi az egyesült Amerikában tel­jesen ki van zárva. De Amerikának minden sikere mégis az anyavilág részre, Európára vezethető vissza, mert dac­ára, hogy Amerika óriásilag ki van fejlődve, mégis majdnem összes műveltsé­gét, tudományát európai mintákból szedte és kapta, tehát e verseny, mit ma e két­­világrész egymás közt folytat kulturájának kifejtésében, alapjában mégis Európát illeti a babér, amennyiben a művészet és jó ízlés innen ered, ha az új talajban még oly nagy­szerű dúshajtásokkal is bir. K. L. Az országos iparegyesület 50 éves jubileuma. Lélekemelő ünnepre készül az orsz. ipar­egyesület ez évben éppen a karácsoni ün­nepek előtt. Ötven éves újjászületési napját üli meg az ország a korábbi századokban annyira virágzó, —­ de az az utóbbi évszázado­kon keresztül tartó elnyomatásunk alatt egé­szen eltűnik, — magyar iparnak. A jubileum e hó 18-án lesz a következő programmal : I. Dísz­ülés (a Redoute dísztermében). 1. Zichy Jenő gróf egyesületi elnök megnyitja a díszköz­gyűlést, üdvözli az egybegyűlteket s küldött­séget kér fel, a védnöknek az ülésbe való meghívására. 2. József főherczeg egyesületi védnök érkezése s az elnök részéről való fogadtatása. 8. József főherczeg egyesületi védnök megnyitó beszéde. 4. Mudrony Soma egyesületi igazgató ünnepi beszédben jel­lemzi az országos iparegyesület félszázados működését. 5. Az emlékérem bemutatása és jelentés annak szétosztására nézve, előter­jeszti az egyesületi titkár. 6. A testületek üdvözletei az eleve megállapított sorozat szerint. 7. Elnök zárószavai: II. Díszebéd ugyanaz­nap este 8 órakor a Redoute ter­meiben. A küldöttségi tagok belépőjegyeiket, valamint a díszebéden való részvételhez szük­séges jegyeket az iparegyesületnél (új­ utcza 4.) deczember hó 14-ig a délelőtti órákban átvehetik, illetőleg ez utóbbiakat megvált­hatják. E helyütt a B. H. nyomán megemlítjük, hogy az iparegyesület ötven éves fennállá­sának jubiláris évfordulója alkalmából Gel­­léri Mór avatott tollából egy vaskos könyv jelent meg, mely elénk tárja a magyar ipar fejlődésének proc­esszusát az utóbbi ötven év alatt. A szerző helyes tapintattal a tör­ténetírásnak nem azt a módját választotta, mely a rendelkezésére álló anyagot földol­gozva elmondja a dolgokat, hanem össze­gyűjtötte az érdekes okmányokat, melyek a történetnek úgyszólván bizonyítékai és teljes egésszé fűzte össze azokat. E mód­szer által sokkal közvetetlenebbül hat a munka. E régi okiratok olvasásakor szinte érez­zük az ötven év előtti fiatalos hév nemes tüzét, arczunkba csap a modern intézmé­nyek után való mohó vagy friss szele ; meg­kap, lebilincsel az a lázas sietség, melylyel hozzáfognak a fölmerült ideák megvalósítá­sához ; imponáló az a szívósság, állhatatosság, melylyel a fölkapott ideákhoz ragaszkodnak és határtalan tiszteletre és elismerésre kény­szerít az az emelkedett, józan fölfogás, mely fölismerte a helyes irányt, a melyen tántorít­­hatatlanul megindultak azok a nagy emberek, a­kik ötven év előtt a sors áldatlan viszo­nyainak kényszerítő hatása alatt ott hagyták abba, a­hol a mai nemzedék élülről kezdte. Nagy és szép ipara volt hajdan a magyar­nak is. Az erdélyi Ötvösök híre messze tün­dökölt túl az ország határain, az agyagipar remekei szintén dicsérték a magyar műízlést, a posztósok és paszomántosok látták el fő­uraink ruhatárát, a magyar nyereg és ló­szerszám mintául szolgált a külföldnek és még igen számos más iparág tette becsültté a magyar iparos nevét. De fájdalom a harczi zajban nem csak a múzsák pihennek, üres marad a szövőszék is, kiesik a kézből a vetélő, a tű, a véső és mire lecsendesül a háború vihara és elnémult a harczi riadó, nincs a­ki megtalálja, fölvegye az elhagyott szerszámot és hosszú idő kellett ahhoz, hogy ez ismét gazdára akadjon. Időközben azonban nagyot fordult a világ. Azok a boldog népek, a­melyek békéjét nem dúlta föl a százados vihar, folyton haladtak, izmosodtak, hatalmukba ejtették és szolgá­jukká tették a mechanikai munkát és a gőzt. Ily körülmények mellett ötven év előtt arra az öntudatra jutott néhány lelkes hazafi, hogy ha nem akarunk gazdaságilag teljesen­­ elpusztulni, erélyes kézzel kell hozzá látni a gazdasági regeneráczió nagy munkájához. A mozgalom megindítói, egy-kettő kivételé­vel, már mind­örök álmukat alusszák, de a hálás utókor mindig kegyelettel fogja említeni ezeket a neveket : Ágoston József, Almásy Pál, Antal Mihály, Balogh Pál, Benyovszky Péter, Császár Ferencz, Eckstein Ferencz, Eötvös József báró, Eötvös Dénes báró, Kossuth Lajos, Kolozsváry József, Luka Sándor, Lukács Móricz, Rosty Albert, Se­rényi gróf, Schedel Ferencz, Trefort Ágos­ton, Ujváry Pál, Simon Florent, Ráday Gedeon gróf, Zsivora József és Vajda Péter. Alig hogy megalapították 1841-ben az iparegyesületet, melynek első költségeihez Kossuth Lajos azzal az ötezer frttal járult, melyet baráti fogsága ideje alatt családja számára gyűjtöttek, hozzá láttak gyakorlati czélok megvalósításához, a­miben ritka he­lyes érzékkel jártak el. Ipart akarván terem­­t­­eni, mindenekelőtt tudni akarták, hogy mi­­ van már meg és mire van különösen szükség.­­ Ennek kipuhatolására legalkalmasabbnak mu­­t­­atkozott iparkiállítás rendezése. Azonnal hozzá is fogtak az első tárlat szervezéséhez, mely 1842-ben meg is nyílt 218 kiállítóval. Ezek a kiállítások gyors egymásutánban ismétlődtek , nevezetesen 1843-ban 244 kiál­lítóval, 1845-ben 140 kiállítóval és 1846-ban 516 kiállítóval. Nevezetes, hogy az akkor szerepelt iparágak közt volt egy, a selyem­ipar, mely azóta igen erősen hanyatlott. Az 1842-ki kiállításon 12 selyemgyáros, az 1843-bin 21, az 1845-bin 11 ,és az 1846-ki kiállításon 44 selyemgyáros vett részt, és az utóbbiak közül 17 kitüntetést is nyert. Ma pedig a legújabb statisztikai adatok sze­rint, a szent korona országaiban összesen csak négy selyemgyár van , ezek közül 2 állami Pancsován, egy Fiuméban és egy Zágrábban. Mindenesetre érdemes volna e föltűnő hanyatlás okait kikutatni. Az iparegyesület alapításával karöltve járt

Next