Magyar Gyáripar, 1929 (20. évfolyam, 1-12. szám) - Iparjogi Szemle, 1929 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1929-06-01 / 6. szám

A MAGYAR GYÁRIPAR jobb apa, nagyapa, testvér és rokon, újpesti báró Wolfner Tivadar nagyiparos, Újpest város díszpolgára, a Ferenc József-rend középkeresztjének tulajdonosa a csillaggal, volt országgyűlési képviselő, szkv. huszárszázados, Pestvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, stb. stb., folyó hó 16-án, életének 65-ik, boldog házasságának 36-ik évében, Badenben hosszú szenvedés után elhúnyt. Drága halottunk halt tetemeit vasárnap, folyó hó 19-én, déli 12 órakor fogjuk a Kerepesi úti szr. temetőben, a családi sírboltban, örök nyugalomra helyezni. Báró Wolfner János, báró Dirsztay Andorné szül. báró Wolfner Vera, halmi Halmy Józsefné szül. báró Wolf­ner Lilly, báró Wolfner András gyermekei, báró Dirsztay Andor, halmi Halmy József vejei. újpesti Wolfner József és neje, özv. Sámuel Lázárné szül. újpesti Wolfner Ilka, újpesti Wolfner Gyula testvérei és sógornője, báró Drrsztay Denise, halmi Halmy Sándor Tamás unokái. Pünkösdvasárnap délben a gyász impozáns meg­nyilvánulásával temették el báró Wo­lfner Tivadart a Kerepesi úti szr. temetőben levő családi sírboltba. A halottasház előtti térségen felállított ravatalt számtalan koszorú borította s a ravatal körül a csa­lád tagjain kívül a gyárak tisztviselőinek és munká­sainak küldöttsége, Újpest város száztagú küldött­sége, a­ Tisza István Társaskör negyventagú küldött­sége s nagyszámú gyászolóközönség gyűlt össze. A temetési szertartás délben tizenkét órakor kezdő­dött az Operaház énekkarának gyászénekével, mely után Hevesi Simon főrabbi mondott­ gyászbeszédet, aki megiható szavaikkal emlékezett meg Wolfner Tiva­dar egyéniségéről. „Olyan férfiú költözik be a teme­tőbe — úgymond —, aki lelki tisztaságával és törhe­tetlen haza­fiságával a megértést, a békét és a szere­­tetet szolgálta em­ber és ember között és most megtér a magyar földbe, amelyet olyan nagyon szeretett." Vágó Miksa, a Wolfner-gyár vezérigazgatója mondott azután búcsúztató beszédet a tisztviselők, művezetők és munkások nevében, majd Sem­sey Aladár polgármester újpest város közönsége nevé­ben, Szász Károly titkos tanácsos a Tisza István Tár­saskör nevében vett búcsút a halottól. Majd Szövet­ségünk nevében Hegedűs Lóránt búcsúztatta a követ­kező szavakkal a magyar gyáripar egyik legkiválóbb munkását, Wolfner Tivadart: A Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége búcsúzik báró Wolfner Tivadartól, aki több mint két évtizeden át igazgatóságunk tagja volt, búcsúzik hulló virággal, elfojtott könnyel, igaz fájdalommal. Báró Wolfner Tivadar mindnyájunk múltjának egy nagy darabját viszi el sírjába, azt siratjuk mi, kik büszkén vallot­ták őt a magyar gyáripar egyik bátor terem­tőjének. Mikor a világbéke utolsó éveiben egy kis politi­kai csapat gróf Tisza István vezénylete alatt, Bécsiben küzdött, itthon népszerűtlenségtől övezve és lecsú­folva, ott, Bécsben ezernyi akadállyal küzdött azért, hogy a nagy Monarchiában a magyarság nemzeti jogait kivívja, napról-napra keltett a megszokás, a rosszakarat s az intrikák szövevényét széttépni, hogy a magyar ipar a közös pénzből megkapja jussát és a­ magyar munkát táplálja, amit a Monarchia a had­seregre fordít. Ebben a küzdelemben az elsők között báró Wolfner Tivadar volt, aki gyára munkásságát felajánlotta. Midőn a szörnyű katasztrófa megtörtént, és a világ vértivornyája végén Magyarország összetörve állott a történelem előtti megcsúfolva, megnyomo­rítva, fegyvertelenül, miikor nem maradt dicsőséges hadseregünkből egyéb, mint egy kis csapat, melyet senki Európában komolyan­ venni nem akart! mikor ez a kis nemzeti hadsereg talpraállott, akkor megint báró Wolfner Tivadar volt az, aki szervező munkás­ságát a hadsereg felszerelésének rendelkezésére bo­csátotta. Azt kérdem most már, Gyászoló Gyülekezet, mi lehetett báró Wolfner Tivadarban az, ami egy világ­katasztrófa által meg nem rendítve, egy világháború által el nem szédítve, mindig egyformán vitt le előre becsületes úton, és azt felelem erre, hogy az a magyar munkának szeretete volt. Mert az a magyar munka, melyet ő oly szeretettel szolgált, ő, ki annyi munkás­nak adott kenyeret és annyi embernek emberséget, ez a munka marad itt nekünk az ő szeretetteljes em­léke gyanánt. A főpap előbb szószékén megha­tó beszédében azt mondotta, hogyha a gyászoló gyülekezetben szétnéz, két felekezeti temetőt lát maga előtti tele sírokkal. Gyászoló közönség! A mi lelkünkben több sír van már, mint e két temető együtt és most egy újabbat hántolunk hozzá, nagyot, Wolfner Tivadar bará­tunkét. Így búcsúzom Tőled, kedves Tivadar, önzetlen barátaim legnemesebbike. Most jönnek új születések, új sírok és új temetések, de mi már akkor nem le­szünk, mi lassan elmegyünk Veled. Mikor így meghatottságunkban eltávozol tőlünk, a magyar gyáripar hajtja meg előtted tisztelegve zászlaját. Te nemes munkája a magyar munkának, jó tár­sunk, nagy barát, jó ember és meleg szív, Wolfner Tivadar, Isten veled! Hegedűs Lóránt beszéde után a gyár tisztviselői nevében mondott búcsút Lányi igazgató, majd sorra járultak a ravatalhoz a gyár munkásai, tűzoltói, a gyár Tisza István leventecsapatának képviselői, a kisgyóni kőszémbánya tisztviselői és munkásai és sorra elhelyezték koszorúikat a ravatalon. Az Operaház­ énekkara gyászénekeket adott­ elő, majd a ravatalról leemelték a koporsót és a gyári leventék, tisztviselők és tűzoltók sorfala között a családi sírboltiba helyez­ték örök nyugalomra. 6. szám. Krayer Festékek Lakkok KRAYER E. és TÁRSA Bpest, V., Váci út 34. Tel. L. 905-70, L. 905-71­0. Találmányokat . .keresünk! Felvilágosítást esetről-esetre adunk Komissziós alap Előleget nem kérünk Kitűnő ajánlatok SORENY INDUSTRIAL RESEARCH AND DEVELOPING COMPANY Cégtulajdonos: E. SO­RE­NY gépészmérnök 203. West 91 al Street NEW-YORK N.­YI Magyar vagy német­­ levelezés! ||

Next