Magyar Közélet, 1932 (4. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

MAGV4R 4. kisember­­védelme óh szép frázis, hányszor elmondottak már minden rendű-rangú szónoki helyen hordó­tól — fel a bársonyszékig. És hol van, akiről elhangzott a sok szó, a védenc? Az operá­ciók nem sikerültek, a beteg még él ugyan... de félre a tréfával. Szent 1932, új remények hordozója, kell, hogy tarsolyodban viseld ezt a kérdést is, sőt elsősorban ezt és ennek is a megoldását. Az elhagyott, mögöttünk sötétlő évek egyaránt arra ébresztették a gazdasági élet vezető faktorait, hogy az összes források eleje mégis csak a kisember. A kis­ exisztencia, legyen munkás, polgár, köz, vagy magán­­tisztviselői minőségben, mindegy, ő a tömeg, a produkció eleme, léte vagy nemléte min­dennemű, rendű-rangú tranzakciónak, nevezzék azt gabona-, vagy vas­üzletnek (en gros), tőle függ, fogyaszt-e, avagy nem. Mondhatnám szörnyű szép körmondatban, hogy: ,,a gazdasági circulus vitiosus stb.“, de én inkább az egyszerű nyelvezet formáján kiáltom oda újra és ismételten, hogy a kisember a fontos, az ő fogyasztóképessége a döntő tényező. Bocsánat, tudom, nem mondok újat. De újra mondom és ez lényeges. Az 1932. évi mindenféle illetékes fogadkozások tehát ezt tűzzék előre: a fogyasztóképesség bármi módon való helyreállítását. Nem valami szörnyű nehéz dolog ez, erőt venni újra a fogyasztóba, a gazdasági élet alanyába, ha az ehez szükséges gazdasági tennivalók helyes megoldását megtalálták és a keresztülvitel útjait lefektették. Mert a fogyasztóképesség synonimája a fogyasztó­készség itt van, rendelkezésre áll. Sőt, fantasztikus arányokra dagadt az igények soroza­tos lecsökkentése, ki nem elégítése, majd tökéletes leépítése során. Mindig rosszabbul és gyengébben ettünk, ittunk, laktunk, művelődtünk, szórakoztunk, ahogy fokozatosan nőtt a nincstelenség. De ezzel a test-lélek pusztulással ellenkező arányban nőne fo­gyasztókedvünk, ha módunk lenne hozzá. A kisember éhes, szomjas, ételre, italra, kul­túrára. Csak csörögjön pénz a zsebében. Azonnal fogyasztóvá válik, mohón fogja pó­tolni az összes kényszerű mulasztásokat és ekkor kezdődik az ipar, kereskedelem, mező­­gazdaság olyan reneszánsza, amit még nem látott a világ, minthogy krízisben sem éli át a mostanihoz hasonlót. Védeni tehát a kisembert, felemelni őt a letaszítottságából, szent 1932. ezt hozd el mindenek legértékesebb ajándékául. Lujts Elemér.

Next