Magyar Közélet, 1933 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1933-01-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vill., Déry ucca 10. IV. em. 10. Telefons 34-9-23. Előffizetési ár egy évre 40 P. Postatakarékpénztárcsekkszámla 34.23* Lengyel Menyhért, illusztris írónk az egyik reggeli lapban finom tollal írta meg Ormódy Vilmos halálával kapcsolatosan írói pályájának elindulását. A kis hivatalnokot, aki a hónapos szoba mélyén titokban drámát írt és darabja sikert arat, hívatja a vezérigazgató. Kiszedi őt — meglátva benne a zsenit — a hivatal mindent megölő szürkeségéből és azt kérdi tőle, mi a vágya, célja? És a vágyak alá szárnyakat rak, pénzt ad a reményteljes ifjúnak, hogy tanulhasson, hogy hazájának ott tegyen szolgálatot, ahová a predesztináltsága állította. Ormódy Vilmos 96 éves korában halt meg. A nekrológok elmondtak róla sok mindent, szépet, jót, nemeset. De mennyivel többet mond róla ez az utóírat! Nemcsak róla, hanem koráról is, amelyben hasonló tettekkel nem állt egyedül Ormódy Vilmos. Ezek a vezérigazgatók tudták, mit cselekednek. A tetteik nyomán kivirágzott kultúra vonatkozásaiban visszahatott az üzleti cirkulusokra is. Az általános szellemi fejlődés az igények megnövekedését hozta, az igények viszont kielégítést parancsoltak és fogyott az ára és nőtt a pénz, termeltek és fogyasztottak akkor és kerestek és gazdagodtak az emberek a boldog béke megelégedett Nagy-Magyarországában. Ma nem hívatja hasonló ügyben a vezérigazgató úr a tehetséges gyakornokot. És ha hívatja!? Óh jaj, akkor százszor jaj szegénynek, mert nem szárnyakat kap tehetsége alá, hanem egy kis levelet, amely sajnálattal kezdődik és elbocsátjukkal végződik. Nincs pénz, nincs igény, nincs termelés, nincs fogyasztás és ebben némi része van az ilyen vezéri hívásoknak is, amelyektől mentsen meg az isten minden tehetséges jótét lelket. Az Ormódy Vilmosok pedig forognak sírjaikban, amelyek fölött az utódok nem veszik észre, hogy milyen rossz üzletpolitika a mindenki mindenki ellen és mennyivel jobb lenne, ha csupa szeretet, csupa megértés lennénk egymás irányában, mert ebből, csakis ebből származhatik a jólét, a kereset, a szépség és az az erő, amelyből Nagy- Magyarország fakad. Lukáts Elemér.